Szent Tamás apostol

Kultúra – 2016. július 3., vasárnap | 13:42

Szent Tamásra, a „hitetlen” apostolra, a töprengő és kétkedő emberre emlékezünk liturgikus ünnepén, július 3-án. Az apostollal kiálthatjuk újra és újra: „Én Uram, én Istenem!”

Caravaggio: A hitetlen Tamás, 1601–1602, Sanssouci palota, Potsdam

Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Az apostolok listájában neve Alfeus fia; Jakab (Mk 3,18), Máté (Mt 10,3; Lk 6,15), illetőleg Fülöp (ApCsel 1,13) mellett szerepel.

Alakja János evangéliumában kap fontos szerepet. Szent János örökítette meg azokat a vonásokat, amelyek minden nemzedék számára – akiknek nem volt módja a Krisztussal való személyes találkozásra – annyira rokonszenvessé, szimpatikussá teszik őt. Tamás a töprengő, a kétkedő ember.

„Ahogy Jézus átadja magát, abban a szeretet egyik kifejeződési formája nyilvánul meg. Megengedi, hogy belényúljanak, beléhatoljanak, a lényegéből részesüljenek, eggyé váljanak vele. Az egyesülési vágynak ez a szublimált formája az, ami megnyitja az utat, s bevezet az élet és halál közötti átmenetben megjelenő Megváltón keresztül a transzcendenshez: Istenhez. (...)

A seb: szimbólum.

A képen Jézus isteni mivoltát a vér nélküli seb jelzi, amit a keresztre feszítésnél a jobb oldalába szúródó dárda üt. Már nincs vére, ahogy igazából véve nincs teste sem ebben a találkozásban. Ő az emberi és az isteni között van. Már felette áll a világnak. Krisztus teste megnyílik, Tamás ujja megérinti a sebet, sőt, ujjával belenyúl a hasítékba, s ez realizmusánál fogva bántja a szemet. A rettenet, a döbbenet, a félelemmel vegyes kíváncsiság és bizonyosságkeresés vezeti Tamást.

Ha valaki kételkedik, abban már benne van, hogy azt, amiben kételkedik, valamilyen szempontból már létezőnek tartja, hiszen a semmi ellenében nem lehet ágálni. Ha tiltakozol valami ellen, úgy az már valóság a számodra. A hit csírája ez az ellenállás, mely kíváncsisággá finomodhat – ez már egyfajta megnyílás.”

Forrás: Ujfalusi Éva: Érintések – Caravaggio

Egyike volt azoknak, akik akkor is hűségesen kitartottak Mesterük mellett, amikor a nagy tömegek már kezdtek visszahúzódni, mert a nép vezetőinek ellenséges magatartása egyre nyilvánvalóbbá vált, s ebből következtetni lehetett arra, mi lesz Jézus sorsa. Tamás a többi apostolt felszólító szavaival – „Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!” (Jn 11,16) – megjelölte a maga útját és egyáltalán a tanítvány útját: a keresztre feszített Krisztus követését. Egy apokrif irat, az úgynevezett Tamás-akták – amely arról tudósít, hogy az apostol csodálatos eredményeket ért el az evangélium hirdetésében, egészen a távoli Indiáig – Jézus rokonát látja Tamásban, aki külsőre is, sorsában is a legjobban hasonlít hozzá.

János Tamással szinte mindnyájunk „ősmintáját” iktatta az evangéliumba. Az ő kérdésére, melyet az utolsó vacsorán tett fel – „Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” (Jn 14,5) – válaszolta Krisztus: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!” (Jn 14,6).

Bernini: Szent András és Szent Tamás apostol, 1627, Nemzeti Galéria, London

János evangéliumában olvassuk a feltámadás utáni történetet is, mely szerint Tamás Jézus első megjelenése után, amikor nem volt a többi apostollal, így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Az Úr következő megjelenésekor így szólt Tamáshoz: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás erre felkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Jézus pedig így felelt: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” (Jn 20,24–29)

Egy legenda szerint a Szűzanya mennybevétele közben – bizonyságul a kételkedő Tamásnak – visszaejtette az övét, melyet ereklyeként a prátói dómban őriznek.

Ismeretlen cseh művész: Szent Bertalan és Szent Tamás apostol, 1395, Nemzeti Galéria, Prága

Tamás apostol a hagyomány szerint Szíriában, Perzsiában és Dél-Indiában hirdette az örömhírt. Mylaporban halt meg 72-ben. A Jeromos-féle martirológium július 3-án emlékezik meg testének Edesszába való átviteléről. Rómában a 9. században december 21-ére tették ünnepét, végül 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg advent utolsó hetét, visszahelyezték július 3-ára.

Szent Tamás India, a megtérő ateisták, az ácsok és az építészek védőszentje. Nevének jelentése: iker. Attribútuma kezdetben kard vagy lándzsa volt (Kölni dóm, Háromkirályok-oltár, 1181/1230), később legtöbbször derékszög, néha kő.

***

Mindenható Istenünk, Szent Tamás apostol Urának és Istenének vallotta Fiadat. Segítsen minket az ő példája, hogy hitét követve mi is életet nyerjünk Jézus Krisztusban. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Fotó: Wga.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria