Szövött idők – Hegyi Ibolya kárpitművész emlékkiállítása az esztergomi Keresztény Múzeumban

Kultúra – 2017. március 28., kedd | 13:40

Március 25-én, szombaton nyílt meg a gyűjtemény idei első időszaki kiállítása Hegyi Ibolya kárpitművész alkotásaiból.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Megnyitóbeszédében az intézmény igazgatója, Kontsek Ildikó megemlékezett a művésznővel együtt rendezett kiállítások és a kapcsolódó kiadványok soráról.

A Keresztény Múzeum 1998 óta foglalkozik a kortárs kárpitművészettel. Az eredményes közös alkotómunka első gyümölcse a 2000 karácsonyán az esztergomi bazilikában megáldott Szent István és műve című csoportos alkotás volt. Ezt követték a millenniumi kárpit létrejöttét bemutató helyi kiállítás után a hazai és külföldi bemutatók. 2008-ban a múzeummal együttműködve rendezte meg Hegyi Ibolya az ugyancsak korán elhunyt szakmai egyesületi elnök, Dobrányi Ildikó emlékkiállítását, és megszerkesztette a kapcsolódó katalógust. 2014-ben a múzeummal karöltve hozta létre a Történeti és kortárs kárpitok című tárlatot és katalógust. A már ekkor tervbe vett önálló kiállítás megvalósításában a művésznő súlyos betegsége miatt nem tudott részt venni, így az életmű értő feldolgozása már az utókorra maradt.

Kontsek Ildikó külön köszönetet mondott az első emléktárlat kurátorának, Semsey Réka művészettörténésznek, aki a gyászoló család együttműködésével nem csupán az elkészült nagy műveket válogatta ki a hagyatékból, hanem számos eddig még nem látott tervet, vázlatot, korai, kisebb méretű munkát is a közönség elé tárt.

Horányi Attila, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense megnyitóbeszédében méltatta Hegyi Ibolya munkásságának mesterségbeli kidolgozottságát, interdiszciplináris megalapozottságát. A kárpitművész sajátos időfelfogását többek között a modernizmus elméletéből, a hazai rendszerváltás művészetszociológiai sajátosságaiból kiindulva elemezte. A kárpitszövés hosszadalmas eljárását utóbb a látvány lebilincselő hatásából következő, egyre mélyebbre hatoló szemlélés ugyancsak időigényes folyamata követi minden egyes tárgy esetében.

A kiállítás meghitt hangulatához illeszkedett a zenei közreműködő, a Flautett Fuvolakvartett által összeállított zenei program is.

A magántulajdonban lévő alkotások mellett a budapesti Iparművészeti Múzeum, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteménye, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum és a Raiffeisen Bank kiemelt darabok kölcsönzésével járult hozzá Hegyi Ibolya életművének bemutatásához.

A kiállítás 2017. június 5-ig, a múzeum nyitvatartási idejében (hétfő és kedd kivételével mindennap 10–17 óra) a földszinti termekben tekinthető meg.

Hegyi Ibolya kárpitművész 1953-ban született Budapesten. 1972 és 1978 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, 2003 és 2006 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Doktori Iskolájának iparművészet-elmélet szakos hallgatója volt. 2008-ban Doctor of Liberal Arts (DLA) fokozatot szerzett. Rendszeresen részt vett nemzetközi kiállításokon és tartott előadásokat nemzetközi konferenciákon (Tapesserie Contemporain et Art Textile en Europe – Conference Academie des Beaux Arts, Paris, 2008; ETN Conference, Hasslach, 2009), hazai és nemzetközi szakmai folyóiratokban publikált (Magyar Iparművészet; Múzeumi Hírlevél, Tapestry Topics; Texere Newsletter; Museum Café).

2009 óta a Dobrányi Ildikó Alapítvány kuratóriumának tagja volt, amelynek keretében részt vett az Európa szövete című európai együttműködésen alapuló nemzetközi kárpitprojekt koncepciójának kidolgozásában, szervezésében, valamint a kiállítás katalógusának szerkesztésében. 2010-től volt tagja a Kozma Lajos-ösztöndíjbizottságnak.

Nemzetközi elismertségét bravúros technikai tudásának, a klasszikus kárpit nyelvének önmagán belüli megújításának köszönhette. A műfaj határait szétfeszítő Előhívás című munkájával Ferenczy Noémi és Solti Gizella követőjeként először 1980-ban, a szombathelyi textilbiennálé +- Gobelin című tárlatán jelentkezett kiállító művészként, majd arra az útra lépett, mely e nagy múltú műfaj számára a kísérleti korszak gondolkodásmódjának és új anyagokat alkalmazó szemléletének integrációját lehetővé tette, ahogyan ez többek között Aranykor című munkáján megfigyelhető, ahol a homokszemek pergését egy új „szál”, a nagy sebességű vezetékes távközlésben használatos optikai kábel emeli ki.

Erdély Miklós és Solti Gizella Möbiusz-sarkú című kárpitjára, valamint a levegő és a világűr ábrázolásának a kárpit történetében is jelen lévő hagyományára emlékezve szőtte 8-as felvetésen Időforma című munkáját.

Díjak, ösztöndíjak: szombathelyi textilbiennálé díja (1992, 2000); KÁRPIT2 különdíj (2005); Ferenczy Noémi-díj (2008).

A tavaly március 14-én elhunyt művésznő méltatásában András Edit művészettörténész így ír: „Ahogy ő fogalmazott, első látásra szerelembe esett evvel az embert próbáló műfajjal, s éppoly magas színvonalon művelte, mint 17. századi klasszikus elődei. Nem volt próféta a saját hazájában, miközben a nemzetközi színtér a legnagyobbak között tartotta számon. […] Ferenczy Noémit tekintette szellemi mesterének: vele együtt vallotta és művelte a művészi szándék és a mesterségbeli tudás szimbiózisát. Az autonóm kárpit műfajában a tervező művész és kivitelező szövő személyét elválaszthatatlannak tekintette.”

Forrás: Artportal.hu

Forrás: Keresztény Múzeum (Esztergom)

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír

#egyházmegyék #kiállítás #művészet

Kapcsolódó fotógaléria