A Tanácsköztársaság egyházpolitikájáról tartottak konferenciát Budapesten

2019. április 12., péntek | 19:33

A Tanácsköztársaság egyházpolitikájáról rendezett konferenciát április 12-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történettudományi Intézete és a Dunamelléki Egyházkerület Ráday Gyűjteménye a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen.

A Tanácsköztársaság és az egyházak: egyházpolitika, keresztyénüldözés, egyházi útkeresés címet viselő konferencia fővédnökei Erdő Péter bíboros, prímás és Bogárdi Szabó István püspök, a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke voltak. Erdő Péter bíboros lelkipásztori feladatai miatt nem tudott jelen lenni, de fővédnökként támogatta a konferenciát.

Bevezető köszöntőjében Bogárdi Szabó István kifejtette: bár a Tanácsköztársaság csak rövid ideig, 133 napig tartott, fontos megemlékezni az előzményeiről, a következményeiről pedig sokunknak van hosszú tapasztalata. Az első világháborút zűrzavaros időszak követte, több évszázados birodalmak buktak meg, országhatárok változtak meg. A Tanácsköztársaság a kommunista ideológiában találta meg a megoldóképletet: az újkori szekuláris szemléletmód megvalósíthatja az igazságos, vagy igazságosabb társadalmi rendet, és ennek megoldóképlete a proletárdiktatúra, durva, valóban diktatórikus, terrorisztikus változatában, vagy abban a lágyabb formájában, ami az 1956-os forradalom leverését követő évtizedeket jellemezte. Mi voltunk a legvidámabb barakk, de mégiscsak barakk.

A megoldóképlet a marxista-leninista eszmékre épül, amely úgy tekint az egyházakra – tágabb értelemben a vallásra –, mint a megvalósítás egyik akadályára. Azok a híres-hírhedt likvidáló bizottságok, amelyeket a Tanácsköztársaság idején felállítottak – bár működésük szerint csak az egyházak javainak elkobzásával foglalkoztak volna – valójában egyházlikvidáló bizottságok voltak; megsemmisítő, megszüntető bizottságok a marxista képlet alapján: az anyagi lét határozza meg a tudatot, tehát ha az egyházaktól elveszik a javaikat, akkor előbb-utóbb elhalnak. A református püspök rámutatott arra is: az egyházlikvidálásban a Tanácsköztársaság vezetése talált egyházi szövetségeseket, talán jóindulatú, szociálisan érzékeny, baloldali indíttatású papok, lelkipásztorok, tanárok, tanítók személyében. Közülük sokan voltak, akik 1945 után az újból hatalomra került kommunisták mellé álltak.

A református püspök leszögezte: a kommunizmusban csak egy jó volt: hogy véget ért. A Tanácsköztársaság hamar véget ért; 1945 után azonban több mint négy évtizedig tartott. A kommunizmus vagy szocializmus az utópiákból táplálkozik, ám ezekből nem lehet jól kijönni. Nem jó dolog ma sem utópiákba keveredni – mondta Szabó István. Hozzátette: szorongató érzést támaszt benne, hogy látja ismét felemelkedni az ötágú csillagot, csak most nem piros, hanem szivárvány a színe. Még ha lágyított változatban is, de ma is üzemeltetik a megoldóképletet, ma is mindent meghatározó eszmei alap az igazságosság, és a megoldóképlet része, hogy ezt csak az egyházak, a vallás ellenében lehet megvalósítani. Befejezésül a református püspök Isten áldását kérte a konferencia előadóira, résztvevőire.

Tóth Tamás egyháztörténész, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára Az Apostoli Szentszék és a Tanácsköztársaság (1918–1920) címmel tartott előadást. Az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháború egyik nagy vesztese lett. A Vatikánban is pontosan tudták, hogy a világégés vége a Kárpát-medence népei, így a magyarok számára létfontosságú fordulat volt. 1918 októberére mindenki számára világossá vált, hogy Magyarország a háborút elveszítette. A monarchia hamarosan darabjaira hullott és kezdetét vette Budapesten az úgynevezett őszirózsás forradalom.

Az MKPK titkára kifejtette: az eseményekkel párhuzamosan a katolikus klérus egy része is elkezdett mozgolódni. Teodoro Valfrè di Bronzo gróf, címzetes érsek, bécsi apostoli nuncius (1916–1919) aggódott a katasztrófa okozta konfúz helyzetben az Egyházon belül is egyre erősödő kommunista szerveződések miatt, így az egyházi engedély nélkül létrejött papi tanács miatt is. Tóth Tamás emlékeztetett rá: a Tanácsköztársaságot megelőző időszakban létezett egy baloldali papi mozgalom, amely papi tanács magyarországi egyházi reformokkal foglalkozott. Többek között felvetődött a liturgia magyar nyelven történő végzésének, a szabad püspökválasztásnak vagy a papi cölibátus eltörlésének a kérdése is.

Az egyháztörténész kiemelte: a Tanácsköztársaság március 21-ei kikiáltása után április 25-ei jelentésében a nuncius már teljes egyházüldözésről számolt be. Az egyházi személyek civilben járnak, sok szerzetesnek el kellett hagynia a rendházát. Az Egyház ellehetetlenítési kísérletének, az egyházüldözésnek a Tanácsköztársaság idején több olyan vértanúja is van, akiket egyértelműen az odium fidei (hit iránti gyűlölet) miatt öltek meg. A vértanúság ilyen megvalósulása legjobban a lelkipásztoroknál érhető tetten. Sok papot, szerzetes- és szerzetesnőt félemlítettek meg, próbáltak kilépésre kényszeríteni, illetve űztek el vagy börtönöztek be, mivel a vallásban és a papok, lelkészek munkájában, emberekre való hatásában veszélyt láttak.

A Tanácsköztársaság idején különböző helyeken és időben haltak meg katolikus pap vértanúk is – mondta Tóth Tamás, több konkrét esetet is említve. Csak kettő közülük: a 36 éves Szemelliker Antal a Győri Egyházmegyében található Füles plébánosa volt. Őt 1919. április 9-én éjjel Sopronban ítélték golyó általi halálra hamis vád alapján, amelyet következő hajnalban végre is hajtottak. Az 1863-ban született Trubinyi János Dunamocs (Esztergomi Főegyházmegye, ma Moča, Szlovákia, Nagyszombati Egyházmegye) plébánosa korábban országgyűlési képviselő volt, akit 1919. június 4-én végeztek ki. A Duna-partra kísérték, és egy akácfára akasztották fel.

Tóth Tamás előadásából kiderült: a Tanácsköztársaság bukásával még korántsem ért véget a súlyos politikai helyzet, azonban lehetőség nyílt a vörös terror okozta sebek feltárására és lehetőség szerinti gyógyítására. Rott Nándor veszprémi püspök (1917–1939) és a közben kinevezett új váci főpásztor, Hanauer Á. István (1919–1942) szeptember 3-án az egyházmegyéket is érintő határváltozásokra gondolva írtak a szentatyának, de szót ejtettek arról is, hogy a bolsevik kormány a Tanácsköztársaság alatt a szerzetesektől rendjeik elhagyását kérte. Sok piarista és premontrei aláírta ezt, nem misézett többet és nem gyóntatott, így elvesztette a nép bizalmát, nagyobb részük azonban megmaradna rendjében, de szükséges a figyelmeztetésük és a megfelelő penitencia kiszabása. Ugyanakkor a bencések és ciszterciek jól helytálltak a nehéz helyzetben, ezért javasolják, hogy a szentatya írjon nekik dicsérő levelet, hasonlóképpen az egyházmegyés papságnak is készüljön ilyen levél, „kevés kilépés volt, de sok vértanút öltek meg a bolsevikok.”

A délelőtt során előadást tartott még Klestenitz Tibor Az egyházak sajtója és a Tanácsköztársaság, Fazekas Csaba A Tanácsköztársaság egyházpolitikájának jogi, szervezeti keretei és Mirák Katalin A „jéghegy csúcsa” – Evangélikus püspökök és a Tanácsköztársaság „találkozásai” címmel.

Mint ismeretes, január 23-án leégett a református egyetem Ráday Kollégiuma. A konferencia szünetében Berecz Ágnesnek, a Ráday Gyűjtemény igazgatójának kezdeményezésére Kovácsné Pázmándi Ágnes és Veres Anna Mária könyvtárosok vezetésével a résztvevők megtekinthették a tűzesetben megkárosodott könyveket. Veres Anna Mária a folyóirattárat vezeti. Íróasztala fölött van egy kép Márton Áron erdélyi püspökről – ennek tulajdonítja, hogy a folyóirattár újságjai megperzselődtek ugyan, de nem gyulladtak meg.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Rovat: Kultúra
Vezető híreink – olvasta már?
krisztussal-es-az-asszonyokkal-keresztuton-keresztut-ferenc-papaval-nagypenteken-colosseumban
Krisztussal és az asszonyokkal a keresztúton – Keresztút Ferenc pápával nagypénteken a Colosseumban

Az idei római, Ferenc pápa által április 19-én, nagypénteken este a Colosseumban vezetett Via Crucis elmélkedéseit Eugenia Bonetti nővér, a Consolata missziós rend tagja, a „Slaves no more” Társaság elnöke írta. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a keresztút elmélkedéseit és imádságait.

2019. április 19., péntek
szivekben-orzott-regi-husvetok
Régi húsvétok nyomában – Találkozás a fertődi idősek otthona lakóival

Ismét emlékeket gyűjtöttünk, újra Fertődön, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentes Mihály pap költőről elnevezett idősek otthonában. A nagyböjti készület közben ezúttal a szívekben őrzött régi húsvétokra vethettünk egy pillantást.

2019. április 19., péntek
Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Útravaló – 2019. április 20., húsvét vigíliája

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

Korábbiak »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle