Több mint tanmese – A Zöld könyv című Oscar-díjas filmről

Kultúra – 2019. március 6., szerda | 17:29

A fekete motorosok zöld könyve egy, a valóságban is létező, sajátságos útikönyv a Délre látogató színes bőrűek számára. A „Zöld könyv” című filmmel is útra kelünk – az előítéletek, a megkülönböztetés és az emberi méltóság világába.

Képmutató világ volt a hatvanas évek Amerikája. E korszak legismertebb zenészei szinte valamennyien feketék voltak: mint Nat King Cole, Aretha Franklin vagy éppen Chubby Checker. E tehetséges muzsikusok bárhol felléphettek, hiszen szívesen fogadták őket akár a legrangosabb pódiumokon is, ám egyazon étteremben enni, ugyanazon a buszon utazni, vagy egy szállodában lakni velük már nem volt kedvük a fehéreknek. Ha pedig egy fekete zenész a korlátlan lehetőségek hazájának déli részén akart fellépni, számítania kellett arra, hogy az itt élők alaposan meg fogják keseríteni az életét. Doc Don Shirley (Mahershala Ali), az ebben az időszakban már híres és ünnepelt jazz-zongorista mégis nekivágott egy ilyen útnak. Elővigyázatosságból – sofőrnek, testőrnek és problémamegoldónak – magával vitte az olasz származású Tony „Hantás” Vallelongát (Viggo Mortensen). Az ő történetüket meséli el a Zöld könyv – Útmutató az élethez című film. (A fekete motorosok zöld könyve egy, a valóságban is létező, sajátságos útikönyv a Délre látogató színes bőrűek számára.)

A Carnegie Hall közelében lakó Don Shirley kifinomult úriember. Nála a Doc jelző nemcsak hangzatos becenév, hiszen pszichológiai és művészeti doktorátussal is rendelkezik. Hantás Tony pont ez ellenkezője. Mindenben. Leginkább kidobóemberként dolgozik, műveletlen, stílusa pedig közönséges. Ugyanakkor fehér – ami egy déli koncertturné esetében nem elhanyagolható szempont. Melléknevét azért kapta, mert bármilyen helyzetből képes kimagyarázni magát, és ha szükséges, akkor az öklét sem rest használni. Már az elején sejthetjük, hogy e két gyökeresen eltérő személyiségű embernek egyáltalán nem lesz egyszerű megférnie egymás mellett hosszú hónapokon keresztül.

Peter Farrelly filmje finom iróniával, kedves humorral mutatja be, miként próbálja Doc Shirley legalább annyira átalakítani Tonyt, hogy az előkelő közönség ne botránkozzon meg a viselkedésén. Ám ebben az esetben a fa visszahat a csiszolópapírra. A közvetlen és nyíltszívű Tony fokról fokra farag mestere darabosságából, és a köztük kialakuló kölcsönös tisztelet lassanként barátsággá nemesedik. Kiderül, hogy Don Shirley és Tony nem is állnak olyan messze egymástól. Van, ahol Tonyra néznek úgy, mint egy „négerre”, és olyan helyzet is előfordulhat, amikor Don Shirley műveltségéről derül ki, hogy mit sem ér. A veszélyes – néha kínos – konfliktusokat Tony ügyesen kezeli, ám megesik, hogy már nem elég hatásos sem az ökle, sem a szája. Ilyenkor szerepet cserélnek, és Don Shirley lép elő problémamegoldóvá.

A Zöld könyv szórakoztató tanmese az emberi méltóságról.

*

[Az alkotás a 2019-es Oscar díjátadón a legjobb film, a legjobb férfi mellékszereplő, a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában nyert – a Szerk.]

Fotó: Imdb.com

Baranyai Béla

Az írás az Új Ember 2019. március 3-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria