„Kezdjetek előlről építeni, költők, légvár katonái” – A 46. Tokaji Írótábor díját Lázár Balázs kapta

Kultúra – 2018. szeptember 9., vasárnap | 15:02

Negyvenhatodik alkalommal rendezték meg augusztus 16. és 21. között a Tokaji Írótábort, ezúttal „Az első világháború a magyar irodalomban és művészetekben” címmel.

Lázár Balázs a Valahol, valami című Bertók László-esten
a kaposvári Takáts Gyula Emlékházban

A Tokaji Ferenc Gimnáziumban írók, költők, kutatók és előadóművészek a Halottak élén mottóhoz kapcsolódva idézték meg a kort, amely nagymértékben meghatározta a magyarság elmúlt évszázadát, identitását. A Tokaji Írótábor díját Lázár Balázs költő, színész kapta, aki feleségével, Tallián Mariann színésznővel két alkalommal is közönség elé lépett.

A Rákóczi Pincében első világháborús levelekből nyílt kiállítás. Ekkor hangzott el az Egy szerelmes tiszt levelei a frontról című összeállítás, s egy másik alkalommal a József Attila-díjas Rózsássy Barbara szerkesztette Ember az embertelenségben című versválogatással röpítették vissza az időben, s igézték meg a hallgatóságot. A tiszaladányi művelődési házban bemutatott versszínházi produkció gerincét Ady és Babits versei adták, de Kosztolányitól, Somlyó Zoltántól és Karinthy Frigyestől is hangzottak el versek.

Tiszaladány egyébként mindig fontos helyszíne volt az írótábornak, ahova a versszínházi bemutató idejére kitelepültek a résztvevők, ám egy idő után átmenetileg szünetelt ez a program. Néhány éve azonban ismét meghatározó színhely e település. Nemcsak az itt átélt élmény vonta bűvkörébe a csaknem kétszázötven vendéget, hanem a tudományos előadások sora – a nagy háború befejezésének századik évfordulója mellett a Nyugat című folyóirat indulásának 110. évfordulójára is emlékeztek –, a Kossuth-díjas Faragó Laura ihletett mesemondása, Ráckevei Anna szavalása vagy éppen a Kamarás Iván által énekelt sanzonok. S mivel minden esztendőben díjaznak egy költői életművet, a Tokaji Írótábor díját is átadták, amelyet ezúttal Lázár Balázs költő, színész vett át.

A díjazottak

A 46. Tokaji Írótábor díját Lázár Balázs vehette át. Nagyhordó-díjat kapott Gál Sándor szlovákiai költő, író, publicista. Kishordó-díjban részesült Hóvári János történész, turkológus, publicista, diplomata, valamint Muzsnay Árpád szatmárnémeti újságíró és Szabó Zsolt irodalomtörténész, főszerkesztő.

Szakolczay Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, szerkesztő szellemes baráti laudációjából kitűnt: ebben az elismerésben a költői, a színházi pályafutás és a rangos versszínházi előadások sora sűrűsödik, hiszen Lázár Balázs feleségével együtt missziót teljesít, amikor tematikus versszínházi produkcióikkal – jelenleg tízzel – járják az országot. S akkor még nem szóltunk a népművelő Lázár Balázsról, aki a ferencvárosi Pinceszínház irodalmi referenseként különböző rendezvények megálmodója, megvalósítója, házigazdája, s mindezt azért, hogy jobb legyen az ember, s vele együtt jobb legyen a világ.

A díjazottat arról kérdeztem, más-e a költői lét a 21. században, mint például a reformkorban vagy a nyugatosok idején. Egyáltalán: mi foglalkoztatja a mai kor poétáját? Lázár Balázs azt válaszolta, egy költői pályán a születés, a szerelem, a halál éppen az ember alkatából következően vissza-visszatérő, állandóan jelen lévő téma.

– Úgy érzékelem, hogy egy teljesen új kor küszöbén állunk – mondta. – Sok minden újragondolandó. Az összeállításunkba is beépített Európa című Kosztolányi-vers felettébb aktuális ma is: „Kezdjetek előlről építeni, költők, / légvár katonái.”

Lázár Balázs hiszi: csak így léphetünk egy szinttel feljebb, ám ha nem tesszük, akkor akár az emberiség megsemmisülése várhat ránk. A kitüntetett költő szerint az irodalmároknak fontos szerepük van e folyamatban, de leginkább akkor ér célba a gondolat, ha szótól szóig, lélektől lélekig száll a vers, szól az ének. Tehát a misszió marad: intézményekbe, gyerekek és felnőttek közé vinni a verset, a dalt, hogy sokan melegedjenek s töltekezzenek lángjánál-parazsánál.

Arról is kérdeztem a szakrális érintettségben élő és alkotó költő-színészt, hogy az istenhit milyen többletet adhat mindehhez. Válasza nem lepett meg:

– Csak Istennel lehet e sokszor kilátástalannak tűnő helyzeteket kezelni, s az istenhitnek az identitás-kérdésben is jelentős a szerepe. Nem véletlen, hogy oly sokszor hallunk az egyéni, a nemzeti, az európai identitásról, amellyel párhuzamosan – mint ahogyan az elmúlt hetek eseményei is jelzik – a nemi identitás is előtérbe kerül. Ráadásul a technika vívmányaként a gép már-már egyesül az emberrel, s így lassan kétséges lesz, mettől meddig ember az ember.

Lázár Balázstól megtudtuk: az új színházi évadban is lesz munkája bőven. A ferencvárosi  Pinceszínházban Háy János A Herner Ferike faterja című darabjában játssza az egyik főszerepet, és egy másik Háy-műben, A Gézagyerekben is láthatjuk. Emellett a Vígszínházban és a Karinthy Színházban is tapsolhatunk neki. Versszínházi produkcióval pedig a Berzsenyi Társaság meghívására szeptember 7-én este az Agóra – Együd Árpád Kulturális Központba érkezik feleségével, ahol – Gyóni Géza kötetcímét kölcsönvéve – Csak egy éjszakára címmel mutatják be lírai összeállításukat. A jövő év új könyvet hoz. Hetedik kötetén dolgozik, amely egy H. úr nevű alak életéről és gondolatairól szól. H. úr pedig lehet Hamlet, Heidegger, de akár Lázár Balázs is.

Fotó: Hegedüs György

Lőrincz Sándor/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. szeptember 2-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

 

Kapcsolódó fotógaléria