Tudtad, hogy szerzetesek sütöttek először perecet?

Bár sokan azt hiszik, a perec („pretzel”) német eredetű, valójában olasz szerzeteseknek köszönhetjük, akik a novíciusokat és a monostori iskolákban tanuló gyerekeket kényeztették a keresztbe tett karokra emlékeztető alakú finomsággal, melynek formája a klasszikus monasztikus imapózt idézi – mások szerint az imádkozó gyerekek kéztartását ábrázolja.

Latinul pretiolának, azaz „kis jutalomnak” hívták a kelt tésztából sütött pereceket – jutalomként kapták a gyerekek, ha rendesen megtanulták az imádságokat. Egyes források szerint a pretiolából ered a pretzel/brezel szó, más források azonban a bracellae („karocskák”) szóra vezetik vissza.

Sokak számára a perec a hagyományos böjti finomság, hiszen csak lisztből, vízből, élesztőből és sóból áll, sem tejterméket, sem tojást nem tartalmaz. A hagyomány azt tartja, a perec különleges spirituális jelentést is hordoz: a jelképes „karok” által képezett három lyuk a Szentháromságra utal. Amint a perecsütés szokása Itáliából elterjedt egész Európában, egyre inkább a jó szerencsével, hosszú élettel és a gazdagsággal kapcsolták össze.

A 16. századi Németországban már hagyományos nagypénteki ételnek számított; a délnémet területeken korábbi vallásos jelentését is megőrizték, és a mai napig számos ünnephez kötődik. Január 1-jén egyes helyeken perecet ajándékoznak egymásnak, ezzel kívánva jó szerencsét és gazdagságot. Van, ahol a gyerekek a keresztszüleikhez mennek látogatóba, ott kapják meg az újévi perecüket. A katolikus vidékeken, például Ausztriában és Bajorországban „pálmaperecet” sütnek a virágvasárnapi (németül: Palmsonntag, angolul Palm Sunday) ünnepre.

Forrás: Aleteia.org, Wikipedia

Fotó: Jadcab/Flickr

Magyar Kurír
(vn)