Túl a nagy falon – Gondolatok Csang Ji-mou fantasyjéről

Nemrég olvastam, hogy a kínai nagy falat a közvélekedéssel ellentétben nem az 1974-ben megtalált „cseréphadseregéről” világszerte ismertté vált első császár, az egységes Kínát Krisztus előtt 221-ben létrehozó Csin Si Huang-ti kezdte el építtetni. Az egymással versengő fejedelmek ugyanis döngölt föld, homok, nád és fa felhasználásával már a Krisztus előtti 7. században falakat emeltettek területük határainak védelmére. Az igazán jelentős és nagy munkálatok azonban valóban Csin Si Huang-ti idején történtek, amikor az északi nomádok támadásainak kivédése érdekében mintegy egymillió munkás – katonák, földművesek, elítéltek és hadifoglyok – dolgoztatásával összekötötték a meglévő erődítményeket. A lázas falépítés egészen a Ming-dinasztia uralmáig (1368–1644) tartott. Ebből a korból származnak a legújabb felmérések szerint 21 196 kilométer (!) hosszú – pusztaságokon, hegyvonulatokon, sziklaéleken kígyózó –, bástyákkal és őrtornyokkal tagolt védmű legismertebb és leglátványosabb szakaszai. A Ming-kori falat téglákkal, illetve tégla alakúra faragott kövekkel burkolták, belsejét döngölt agyaggal, illetve kőzúzalékkal töltötték fel. Magassága átlagosan tíz méter, szélessége a talapzatánál hét-nyolc, a tetejénél pedig négy-öt méter.

Az elmúlt századokban, s még a Mao-féle kulturális forradalom alatt is sokat pusztult a világ legnagyobb, ember alkotta építménye. Nemcsak az időjárás viszontagságainak volt kitéve; tégláit házak, gazdasági épületek, víztározók építésére használták fel. Mára a fal alig tíz százaléka maradt meg viszonylagos épségben; a veszélyeztetett építményt 1987-ben vették fel az UNESCO világörökségi listájára.

Miért jutott mindez eszembe? Mostanában mutatták be Csang Ji-mou (Yimou Zhang) kínai–amerikai koprodukcióban készült A Nagy Fal című filmjét. A Vörös cirokmező, A vörös lámpások, a Hős, A repülő tőrök klánja, Az út haza, Az aranyszirmok átka és A háború virágai világhírű alkotója korábban nagyszabású színházi produkcióival is felhívta magára a figyelmet. Nevéhez fűződik a Turandot – Zubin Mehta karmesterrel közös – „firenzei projektje”; Puccini operájának bemutatása 1998-ban „eredeti helyszínen”, a pekingi Tiltott Városban.

A Turandot felújított aréna-előadása később Ázsia, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália és Európa számos metropoliszába eljutott. Csang Ji-mou rendezte Tan Dun The First Emperor (Az Első Császár) című operájának 2006-os premierjét is a New York-i Metropolitanben, ahol Quin (Csin Si Huang-ti) császárt Plácido Domingo alakította. És ő volt a felelőse a 2008-as pekingi olimpia nyitó- és záróünnepségének látványvilágáért is…

Csang Ji-mou „személyi garanciájával” tehát minden együtt volt ahhoz, hogy egy nagyszabású történelmi filmet várjunk és lássunk a nagy fal több mint kétezer-kétszáz éves jegyzett históriájának valamely drámai fejezetéből. De nem ez történt. A csalódáson azonban könnyen túlteheti magát a néző, ha elfogadja, hogy realista múltidézés helyett itt egy frissen kreált, legendák homályába vesző fantasyt kap. Tanmesét, amelyben az ősi, gazdag és büszke Kína védi meg a világot a ráözönlő vésztől. A megrontott, kapzsivá és gátlástalanná vált emberiségre ugyanis rendre rárontanak a meteorbecsapódás következtében egykor a hegyek gyomrából kiszabadult tao-tiék. (A kínai művészetben szertartási bronztárgyak díszítőelemeként, szörnymaszk-motívum formájában jelenik meg ez az emberevő mitikus lény.) Ki tudja, miért éppen hatvanévenként, támadást indítanak, s ilyenkor hangrezgésekkel kommunikáló, hatalmas „rémkirálynőjük” vezetésével feltartóztathatatlan fenevadak árja lepi el a sziklákkal szegélyezett tájat. Semmi sem állhatja útjukat – csak a különféle hadigépezettel felszerelt nagy fal. De az is csak addig, amíg a leleményes kínai „harcművészek” tartani tudják a frontot.

A vidéken portyázó európai kalandorokat ért támadást követően két, életben maradt zsoldos keveredik a gigantikus építményhez, ahol a falvédők foglyul ejtik őket. A kiváló (lovas)íjász, William Garrin (Matt Damon), aki a film kedvéért nálunk, Kassai Lajostól tanult nyilazni és barátja, Pero Tovar (Pedro Pascal) erkölcsi dilemma elé kerül: megszöknek, és a nagy haszon reményében magukkal visznek néhány zsáknyit a varázslatos erejű fekete porból, vagy pedig a „bizalom jegyében” az amazon Lin parancsnok (Jing Tian) mellé állnak a féktelen démonhorda ellen vívott élet-halál harcban. A fal és a puskapor hatását ismerő, ezért hosszú idő óta „házi őrizetben” tartott angol nyelvtanár, Sir Ballard (Willem Dafoe) a nyereség és a szabadulás reményében persze a könnyebb útra biztatja gyökértelen európai hőseinket...

Az élénk színekben pompázó, mesés Kínában játszódó fantasy egy – sajátos keleti látásmóddal átitatott, némi nemzeti büszkeséget, erőt sugárzó – tanulságos mese, amelyben Csang Ji-mou A Gyűrűk Ura és a Z világháború látványvilágát megirigyelve, azokkal versenyre kelve igazolja, hogy az ázsiai filmgyártás sem ismeri a lehetetlent.

Fotó: Thegreatwallmovie.com

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2017. február 5-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.