Újabb jelentős adatok Európa kánonjogi kultúrájának történetéhez

Szuromi Szabolcs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) rektora által elvégzett analízisnek köszönhetően 2017. október 23-án és 24-én két további kiemelkedő szövegtanú azonosításával gazdagodott a 6. századi ír területről, valamint a 8. századi Occitánia területén másolt, datált, lokalizált, tartalmilag és a 19. századig tartó vándorlásuk útvonalát is rekonstruált könyvkultúráról való ismeret.

Az azonosított 6. századi latin kézirat olyan korai Collectio Dionysina (első változata az 5. sz. végén, 6. sz. elején került összeállításra), amelyet minden bizonnyal ír kolostorban másoltak, és 659-661 körül jutott el Normandia területére, ahonnan 1683-ban került át Párizsba, a St. Germain-des-Prés-i Apátság könyvállományába. Ez a kézirat újabb bizonyítéka annak a Szuromi Szabolcs által az elmúlt években már többször alátámasztott álláspontnak, hogy az ír területen másolt kéziratok már korán megjelentek a kontinensen, és kölcsönös hatást gyakoroltak a kolostori könyvkultúrára, beleértve a kánonjogi befolyást is.

Szuromi Szabolcsnak sikerült tartalmilag meghatároznia, városra pontosan lokalizálnia és egy évtizedes pontossággal datálnia egy mindössze egyetlen töredékes ívfüzetből álló, az eddigiekben a Collectio Hibernensis szövegtanújaként számon tartott kéziratot is. A töredék egy részlete a Registri Ecclesiae Carthaginensis Excerpta korai gyűjtemény második verziójának (6. sz.), amelyet Toulouse-ban másoltak, a 8. század közepén. Ez utóbbi pontos azonosítás alapvetően befolyásolja, sőt több tekintetben megváltoztatja a Collectio Hibernensisről, valamint az előbb említett gyűjtemény elterjedtségéről és hatásáról korábban kialakított tudományos álláspontot. A jelentős felfedezés egyúttal újabb kézirattöredékkel gazdagítja az Occitania területén másolt kánonjogi források anyagát.

Forrás és fotó: PPKE

Magyar Kurír