Ma már jól tudjuk, hogy az építőipar maradt a hagyományos megoldások mellett, mivel az átlagember nem szereti, ha idegenek vizslatják, mit csinál otthon. A virtuális világ már más lapra tartozik. A közösségi oldalakon életünk minden kis részletét megosztjuk másokkal – sokszor válogatás nélkül –, nem is figyelve arra, hogy kire tartozik, és kire nem. James Ponsoldt DVD-n most megjelent filmje, A kör szereplői is ezzel a dilemmával szembesülnek: vajon meddig terjed a magánszféra, és milyen haszna vagy kára lehet annak, ha a polgárok beengedik otthonukba a nyilvánosságot?
Az ambiciózus Mae (Emma Watson) bekerül a The Circle (A kör) nevű céghez. Ez a vállalat működteti a közösségi médiát, szolgáltatja a hozzáférést a hálózathoz, és biztosítja a megfelelő operációs rendszert – vagyis a teljes virtuális világon rajta tartja a kezét. A cég legújabb fejlesztése egy apró, bárhova elhelyezhető kamera, melynek képe azonnal felkerül az internetre. Bailey (Tom Hanks) és Stenton (Patton Oswalt), a cég vezetői azért tartják fontos lépésnek ennek elterjesztését, mert így minden láthatóvá válik: egyrészt a hatalom nem rejtheti el a disznóságait, másrészt rövid időn belül mindenkit meg lehet találni. Ez utóbbi a rejtőzködő bűnözők felkutatásánál és az életveszélybe került polgárok megmentésénél lehet létfontosságú.
Mae nagyon szeretne hinni abban, hogy a vállalat tevékenysége áldás az emberiség számára. És bár úgy érzi, gyerekkori barátja haláláért ő is felelős – egy bemutatója során a túl kíváncsi felhasználók által üldözött Mercer (Ellar Coltrane) autójával lezuhant egy hídról –, végül enged Bailey és Stenton rábeszélésének. Miután ő maga is a kis kameráknak köszönhetően menekül meg egy csónakbalesetből, vállalja, hogy teljesen átlátszóvá válik, azaz egy-két intim cselekvéstől eltekintve minden percét megosztja a közösségi média felületén.
James Ponsoldt mozija finoman szólva sem tartozik a filmművészet remekei közé. Átlagos rendezői és színészi teljesítmény jellemzi. Azért érdemes mégis megemlékezni róla, mert a filmben felvetett kérdések rendkívül időszerűek. A virtuális világ kihívásaival szinte mindenki találkozik, ám a tizenévesek messze a legérintettebbek. Ugyanakkor ők már el-elgondolkodnak vagy gondolkodhatnak ennek ellentmondásain is. A kör igazából nekik szól. Alkalmas lehet arra, hogy egy filmklubon, osztályfőnöki-, vagy – horribile dictu – hittanórán beszélgessenek róla.
„A kör” vezetése minden intézkedéséről azt állítja, hogy azok nem csak a felhasználók, de végső soron az egész emberiség életét jobbá teszik. Munkatársait mindenben támogatja – amíg a cég érdekeit képviselik és szabadidejüket is a vállalat által ellenőrizhető módon töltik –, és segít a betegeken – de csak amennyiben a cég számára ez haszonnal kecsegtet. Nem erőltetett a felvetés, hogy a világjobbító szándék mögött ebben az esetben is felfedezhetjük az Antikrisztus vonásait.
A kamasz korosztály által fontosnak tartott tulajdonságok között ott szerepel a nyíltság, az őszinteség és a közvetlenség is. Az pedig, akinek nincs takargatni valója, miért ne mutathatna meg magából mindent, miért ne oszthatná meg teljes valóját másokkal? Mae is úgy gondolkodik, mint a kortársai: senki ne gubózzon magába, senki ne vonja ki magát a közösség ügyeiből. Ezért javasolja, hogy a választásokat a cég segítségével bonyolítsák le, mégpedig úgy, hogy mindenkinek kötelező legyen rácsatlakozni a rendszerre. És a teljes nyitottság azt is magában foglalja, hogy a személyes terünkből sem zárunk ki másokat, legyen az akár fizikai, mint a lakásunk, akár virtuális, mint az e-mailjeink.
Milyen megoldást kínálnak e dilemmákra a film készítői? „A kör” ötletgazdája (John Boyega) feltárja Mae előtt a cég működésének hátterét. Kiderül, hogy a vállalat vezetőinek eszük ágában sincs megtenni mindazt, amit másoktól elvárnak. Ezért Mae Ty segítségével hozzáférhetővé teszi a levelezésüket, a cég könyvelési adatait és belső titkait. Így válik teljesen átlátszóvá maga „A kör”. A fiatalok nagy lelkesedéssel fogadják az ötletet, és Mae által feltüzelve egy nyílt, titkoktól mentes társadalom kialakítása felé indulnak…
Mint látjuk, a film befejezése a totális nyitottság felé mutat. Bár sokszor tapasztaljuk mi magunk is, hogy a személyes adatok, képek, videók korlátlan megosztása milyen veszélyeket rejt, a film készítői ennek kiterjesztését tartják megoldásnak. A magánszféra feloldódása az egyén szempontjából igencsak kifogásolható, ám a hatalom birtokosainak és a dúsgazdag üzletembereknek a titkai között szívesen kutakodnánk. Már csak azért is, mert biztos, hogy van rejtegetni valójuk. Ismerve a WikiLeaks tevékenységét, azért ez sem tűnik ennyire egyszerűnek.
A 20., 21. század eseményei arra tanítanak – ha tanít egyáltalán bármire is a történelem –, hogy a népek és emberek közötti falakat le kell bontani. Ám ez nem azt jelenti, hogy a helyükre üvegfalakat kellene felhúzni.
Fotó: Imdb.com
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Az írás az Új Ember 2017. október 15-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria