A damaszkuszi ferencesek ajtaja mindenki előtt nyitva áll

Megszentelt élet – 2017. február 6., hétfő | 19:59

„Szíria mindig is több kultúrából kirakott mozaik volt, nem engedjük, hogy ezt a háború szétrombolja” – hangsúlyozták a damaszkuszi ferencesek, akik minden lehetséges módon segítik a rászorulókat. A kusztódia munkatársainak úti beszámolóját adjuk közre.

A damaszkuszi Bab Tuma (Tamás kapuja) közelében található ferences templom még mindig magán viseli a közelmúltbeli bombázás nyomait. Bahdzsát Karakach testvér, a konvent elöljárója csodával határos módon élte túl a robbanást, ami lerombolta a kegyhelyet. A plébániai központ, ahol Antoine Louxa testvérrel ketten élnek, szíriai utunk első állomása.

Az ablakból látni, mennyi pusztítás érte a szír fővárost a háború során, éjszaka pedig a távolból bombázás zaja szűrődik, épp csak annyira, hogy ne lehessen mély álomba merülni. Mégis a helyzet sokat javult a néhány hónappal ezelőtti állapotokhoz képest. Esténként felgyúlnak a régi város fényei, és akik el szeretnének menni szórakozni, megtehetik: sétálhatnak, barátokkal találkozhatnak, beülhetnek valahová egy italra. A kalifátus első fővárosának ódon utcáin megcsodálhatjuk a múlt szépségeit – köztük olyan nevezetességeket, melyek a világ valamennyi kereszténye számára különösen becsesek.

A Szent Pál-emlékhely a következő fontos állomása utunknak, melynek során a szíriai szentföldi kusztódia tevékenységével ismerkedünk. Egy ókori római úton áll az emlékmű; azon a ponton, ahol a hagyomány szerint Pál leesett a lováról. A felirata így szól: Locus traditionalis conversionis S. Pauli Apostoli. Ez a környék is a ferences szerzetesek gondjaira van bízva. A háború előtt zarándokok ezrei érkeztek Szíriába; mára eltűntek, csakúgy, mint az évi mintegy egymillió turista. A szerzetesek évszázadok óta jelen vannak, a Katolikus Egyház nevében és képviseletében, hogy gondozzák a szent helyeket Szíriában (mint például Szent Ananiás pár kilométerre található egykori lakóházát).

Bahdzsát testvér elmondja, a szent helyek gondozásán túl a szerzetesek a háború sújtotta rászorulókat segítik. Damaszkuszi munkájukat támogatja a kusztódia ATS Pro Terra Sancta alapítványa; ezen a télen szétosztottak nyolcszáz télikabátot gyerekeknek, akik kabát nélkül jártak. A szegénység hihetetlen mértékű Damaszkuszban. És bár egy fokkal már könnyebb az élet, a sokakat sújtó gondok megmaradtak. De a ferencesek nem hátrálnak meg. Többek között egy óvodát is támogatnak, ahova szegény családok gyerekei járnak, valamint projekteket indítottak a pszichés problémákkal küzdők megsegítésére. Lole nővér, aki a Szent Pál megtérésének kegyhelye mellett található óvodát vezeti, a háború alatt született gyerekekről mesél: „Sokan dupla adagot kérnek a reggeliből, aztán egy falatot sem esznek, hogy hazavihessék szüleiknek, akik éheznek. Szinte mindig rakétákat és tankokat rajzolnak… Nem mást kellene rajzolnia egy négy-öt éves gyereknek?”

A muszlimok szenvednek a legtöbbet. „Állandó konfliktusok közepette élnek itt, Szíriában – veszi vissza a szót Bahdzsát testvér –, alig értünk valamit mindebből; túljutni ezeken a nehézségeken pedig szinte lehetetlen, ezért olyan bonyolult véget vetni ennek a rengeteg rossznak.” Raimondo Girgis testvér, a Szent Pál-emlékhely elöljárója nem tesz különbséget a segítséget kérők között: „Mindenkinek segítünk, aki arra kér. Szíria mindig több kultúrából kirakott mozaik volt, nem engedjük, hogy ezt a háború szétrombolja.”

Az együttélésnek az a modellje, amelyet a szerzetesek is javasolnak, az egyetlen lehetséges út az újrakezdésre egy olyan országban, amelyet szétszaggatott a gyűlölet és az erőszak. Mario Zenari apostoli nuncius azt mondta: „A mások iránti nyitottság áll a névjegyünkön, és csak ennek révén tudunk tenni valamit. Ebben az irányban kell továbbmenni; ez az üdvösség kapuja. Mi vagyunk a föld sója ebben az országban.”

Forrás és fotó: Custodia Terrae Sanctae

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria