A magyar világi domonkos közösségek búcsúja Barna Máté testvértől

2018. október 25. csütörtök 11:35

Barna F. Máté domonkos szerzetes október 1-jén hajnalban hazatért a mennyei Atyához. A magyar világi domonkos közösségek nevében Murányi Nikolett megemlékezését olvashatják.

Barna Máté OP testvér 2018. október elsején, 51 éves korában hazament. Igazi jó testvérüktől búcsúznak a világi domonkos közösségek.

Hódmezővásárhelyről származott. Ez a város már számtalan hivatást adott a domonkos rendnek: testvéreket, nővéreket és világi domonkosokat is. Máté testvért 1998-ban szentelték pappá. Onnantól fogva Sopronban élt, de az ország minden pontján lehetett vele találkozni. A világi domonkos közösségek tagjai között népszerű volt.

Sokan ott voltunk pappá szentelésén a budai Hilton szálló területén lévő Dominikánus udvarban, az egykori domonkos kolostor és templom romjainál. Bár szerzetes pap volt, és 2008-tól 2017-ig a magyar domonkosok elöljárója is, mégis szerette, ha testvérünknek szólítottuk, mert az volt. Sok éven át a magyar világi domonkos közösségek promotora, azaz a közösségi élet elősegítője volt. Ő tartotta nyaranta a lelkigyakorlatot az egész országból összegyűlt közösségeknek. Amikor meghívták, örömmel látogatta a közösségeket, részt vett regionális és országos találkozóinkon. Nagy tudását hitelesen és jól érthetően tudta átadni. Lendületes prédikációit fiatalok és idősek egyaránt lelkesen hallgatták. A beszédein át éreztük, hogy a helyén van, boldog a bőrében és élvezi domonkos hivatását. Szerettük közvetlenségét, derűjét, nagy odafigyeléssel és vidáman végzett szép liturgiáit.
Pesti világi domonkos közösségünknek Máté testvér volt a rendi asszisztense. 2000-től 2018-ig minden adventben és nagyböjtben Sopronban tartott nekünk lelkinapokat, azaz közösségi hétvégét, melyeket családias együttlétben töltöttünk a rendház vendégeiként.

Felejthetetlen az a sok-sok közös élmény, amikor megtapasztalhattuk, hogy mindannyian Szent Domonkos családjához tartozunk, ki-ki a saját életállapotának megfelelően. Minden találkozás elején beszámolt a közösségnek a rend helyzetéről, és az utóbbi években az egészségéről is, de nem panaszkodva, csak a tényeket közölve. Valóban a családjának tekintett bennünket. Azután következtek az elmélkedések és a közös részvétel a szentmisén, zsolozsmán, keresztúton; majd közös étkezések.

Nem szokásos értelemben vett előadásokat tartott nekünk, hanem körben ülve együtt gondolkodtunk egy-egy adott szentírási szakaszról. Ő választotta a témát, amiből felkészült. Meghallgattuk, és mindig lehetett kérdezni, hozzáfűzni, továbbgondolni. Meghallgatott mindenkit. Neki is voltak kérdései a hittel kapcsolatban. Nem mutatta magát olyannak, mint aki mindent tud. Tizenegy éven át szenvedett a ráktól, de mindig megőrizte derűjét a legnagyobb nehézségek között is. Istenbe vetette minden bizalmát. Tanulhatunk tőle: megmaradni a hitben és a derűben, mert a csüggedés nem Istentől való.

Szent Margit ünnepén a Margit-szigeti romoknál a januári szabadtéri szentmiséken koncelebrált. Leggyakrabban ő képviselte a domonkos atyákat. Az itt közölt fotót 2013 januárjában készítettem róla a szentmise után.

2018 június végén, betegsége súlyosbodása dacára roppant energikusan megtartotta Leányfalun a világi domonkos közösségek országos lelkigyakorlatát. Igen felkészült és összeszedett volt, sokat tanultunk előadásaiból, és főleg abból, amit a betegsége során ő tanult az Úrtól. A szenvedés valamiképp elmélyítette amúgy is erős Istenre hagyatkozását. Megérlelődött, még hitelesebbé vált.

Utolsó találkozásunk emlékezetes marad. Bár már nagyon gyenge volt, és mindenféle kín gyötörte, járni is nehezére esett, levegőt is alig kapott, mégis boldogan eljött Balatonalmádiba augusztus 25-én a közösségünkkel való találkozóra. Együtt töltöttünk egy szép napot: szabad tűzön sütögettünk, jót beszélgettünk, aztán strandoltunk. Máté testvér is lesétált a partra és bejött a vízbe. Rajongott a Balatonért. A napot szabadtéri szentmisével fejeztük be, melyen három kicsi gyermek segédkezett, rózsaszirmokkal díszítették az oltárt, ministráltak, felolvastak és nagy szeretettel figyeltek Máté testvér minden szavára és mozdulatára. Boldogan, ráérősen misézett, részletesen mindent elmagyarázott a gyerekeknek, akik nagy örömet jelentettek neki. Ez az utolsó szentmise igazi élmény volt számunkra.

Fotó: Murányi Nikolett

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
ahova-az-eg-mostanaban-tobbszor-is-lehajolt-megaldottak-mosonmagyarovari-hospice-hazat
Ahová az ég mostanában többször is lehajolt – Megáldották a mosonmagyaróvári hospice-házat

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke november 11-én, Mosonmagyaróváron mutatott be szentmisét a Szűz Mária Királynő és Szent Gotthárd-templomban, majd megáldotta az egykori ispotály helyén kialakított hospice-házat.

2018. november 12. hétfő
-jezus-hogy-ne-fazzon-varga-laszlo-pannonhalman
„Jézus hogy ne fázzon” – Szent Márton ünnepe diákokkal és Varga László püspökkel Pannonhalmán

Varga László kaposvári megyéspüspök november 11-én, vasárnap a Szent Márton-napok vendége volt Pannonhalmán: előadást tartott, és ő mondta az ünnepi mise prédikációját.

2018. november 12. hétfő