A piaristák letelepedése Magyarországon – Koltai András tartott előadást a Pázmányon

Az előadást az egyetemen működő Kubinyi András Történész Műhely szervezte. Az előadás elején Koltai András felhívta a figyelmet a november 15-én megnyílt Hitre, tudásra – A piaristák és a magyar művelődés című kiállítás katalógusára, amelyben Tusor Péterrel közösen írták meg azt a tanulmányt, ami az előadás alapját szolgálta.

Előadásában Koltai András Szelepcsényi György esztergomi érsek példája alapján szemléltette, hogy a Rómában tanuló kispapok tanulmányaik alatt találkoztak piaristákkal: Kácsor Keresztély és Mösch Lukács műve szerint ugyanis Szelepcsényi gyóntatója éppen Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója volt. Szelepcsényinek a leírások szerint már ekkor megtetszett a rend, s Kácsor művében tudni véli, hogy ígéretet is tett a rend magyarországi letelepítésére.

Jakusith György egri püspök és Kalazanci kapcsolatát eddig nem ismerte a szakirodalom. Jakusith 1639-ben kereste fel Kalazancit, hogy a rend letelepítéséről beszéljen vele, azonban eredményt nem sikerült elérnie.

Az előadó hangsúlyozta: a piaristákra mint reformált jezsuitákra tekintettek, s a rendalapító szándéka ellenére a két rend láthatatlan ellentétben állt egymással. Lubormirski Szaniszló 1642-ben sikeresen letelepítette a rendet Podolinban, miközben az Olmütz svéd ostromakor menekülő piaristák Varsóban is iskolát alapítottak. Podolin a rendi novíciusképzés központja lett, és Jakusith ide fordult azzal a szándékával, hogy Jászón letelepítené a piaristákat. A piaristák fel is keresték Jakusithot, és hosszan elbeszélgettek vele. Az eset ismert volt a kutatás előtt, azonban forrásokban szereplő homályos egri püspök megjelölést Lippayra vonatkoztatták. A piaristák jászói megtelepedése azonban végül elmaradt.

A rend közép-európai terjeszkedése 1656 után vett új lendületet, amikor VII. Sándor pápa fogadalmas kongregációvá állította vissza a piaristákat. Koltai András három olyan személyt emelt ki, akik szerettek volna piarista iskolát alapítani: a korábban már említett Szelepcsényit, Wesselényi Ferenc nádort, és Pálffy Pál nádor özvegyét, Khuen Franciskát. Pálffyné 1659-es törekvéseit a jezsuita-párti Lippay érsek engedélyének elmaradása hiúsította meg. Khuen Franciska a pápához fordult, azonban így sem járt sikerrel. A két fél végül 1660-ban abban egyezett meg, hogy a bajmóci uradalomban jezsuita missziót hoznak létre. A rövid életű kezdeményezés látszólag sikeresen számolta fel az evangélikus közösségeket. Az uradalomba végül Lippay 1666-os halála után sikerült jezsuitákat betelepíteni, s így Privigyén alakult meg az első magyarországi piarista iskola, hiszen Podolin hiába van Magyarország területén, az iskola a lengyel rendtartomány részét képezte.

Wesselényi Ferenc murányi uradalomban szeretett volna piaristákat telepíteni, azonban hirtelen halála s birtokainak zár alá vétele ellehetetlenítette az alapítást. Szelepcsényi végrendeletében Szentgyörgyön hagyott jelentős ingatlanokat a rendre, amelyből Bojár András közreműködésével ki tudott alakulni Breznóbánya után a harmadik piarista iskola.

Az előadást kérdések követték, majd az esemény szervezői kötetlen beszélgetésre invitálták az előadót és a hallgatóságot.

Forrás és fotó: PPKE BTK Kubinyi András Történész Műhely

Magyar Kurír