Konferenciát tartottak a természettörténet és az üdvtörténet kapcsolatáról a Sapientián

2018. november 23. péntek 15:26

Giuseppe Tanzella-Nitti csillagász, teológusprofesszor részvételével, a „Két könyv” metafora teológiai jelentőségéről szólt a november 17-én megtartott nemzetközi szimpózium a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.

A rendezvényen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is képviseltette magát.

A természetre elődeink másfél évezreden keresztül úgy tekintettek, mint egy Isten ujja által írott csodálatos könyvre, amely nyitva áll előttük. Ez a klasszikus metafora egyrészt magába sűrítette azt az intuíciót, hogy figyelmesen szemlélve a világ tarka szépségét az ember ugyanúgy Isten teremtő gondolataira bukkanhat, mint ahogy a hívő a Bibliát lapozgatva, annak emberi szerzőktől származó szavain keresztül isteni gondolatokra lelhet. Másrészt ugyanez a metafora fontos szerepet játszott a teológia és a természettudomány modern konfliktusában, amikor Galileo Galilei „a természet matematika nyelvén íródott könyvének” kutatójaként határozta meg magát. A természet könyvének fokozatosan szekularizálódó eszméje beleszövődött a modern kori természettudomány kultúrtörténetébe. Vajon mit mondhatunk erről a metaforáról a 21. századi megváltozott kontextusban?

Várnai Jakab OFM rektor szimpóziumot megnyitó beszéde emlékeztetett arra, hogy a keresztény hit fényében a valóságnak részben is és egészében is jelentése, üzenete, szimbolikus tartalma van, mert a világ dolgai „beleilleszkednek egy olyan kommunikációba, amellyel Isten szüntelenül kísér minket.” A teológus után Mészáros Lukács biológus-paleontológus Szentágothai Jánost idézve szólt a jelenlévőkhöz, a szimpózium természettudós résztvevői szempontjából is kiemelve az interdiszciplináris párbeszéd fontosságát: „Az istenhitemnek egyik legerősebb oszlopa és támasza az a csodálatom, hogy a világ, az élő természet milyen csodálatos berendezkedésű.”

Ezek után a szimpózium csillagász teológus díszvendégét, Giuseppe Tanzella-Nitti professzort, a Vatikáni Csillagvizsgáló munkatársát Bagyinszki Ágoston OFM, a konferencianap szervezője és moderátora mutatta be a résztvevőknek.

A professzor életrajza és a konferencia főtémáját bemutató A klasszikus „Két könyv” metafora eszmetörténetéhez című tanulmánya magyar fordításban elérhető.

Giuseppe Tanzella-Nitti szimpóziumon elhangzott előadásai a tág értelemben vett isteni kinyilatkoztatásnak a természeten, valamint a Szentíráson keresztül megvalósuló két módja közti kapcsolatot vizsgálták, különös tekintettel a 17. századig számos szerző által előszeretettel alkalmazott „Két könyv” metafora közvetítő szerepére. Az egyházatyák többségének véleménye szerint a Természet könyve  éppen úgy egyetemes, mint a Szentírás, s a két könyv tartalma bizonyos értelemben egyenértékű is egymással. A középkori szerzők (köztük Szentviktori Hugó) azt hangsúlyozzák, hogy a bűn miatt meggyengült az emberi értelem képessége arra, hogy a Természet könyvén keresztül ismerje fel Istent. Ezért válik szükségessé egy „harmadik” könyvnek, a Kereszt könyvének olvasása. Raimundus de Sabunde (1385–1436) kapcsolódó klasszikus munkája fontos szerepet játszik abban, hogy megérthessük, milyen történelmi fejlődésen ment keresztül a metafora a reneszánsz idején és a modern korban (vö. Galileo Galileinél). Ezzel a fejlődéssel összhangban nőtt a Természet könyvének autonómiája a Szentírással szemben, ami utat nyitott a Szentírás által közvetített istenképtől különböző pogány istenképek újraéledése felé. A „Két könyv” metafora használatának ez az új módja a 18. században a deizmus, a 19. században pedig a naturalizmus kialakulásához vezetett, így a modernitás mélyebb megértéséhez is kulcsot jelent. A kortárs fundamentális teológia felelőssége, hogy őrködjön a természettörténet és az üdvtörténet egységes szemlélete fölött – hangsúlyozta Giuseppe Tanzella-Nitti. A témafelvető előadásokat négy korreferátumhoz kapcsolódóan gondolhatták tovább a jelenlévők.

Szeiler Zsolt, a SSZHF és a PPKE-BTK filozófia tanszékének oktatója először történeti-filológiai szempontból, majd az aktualizáló továbbgondolás szempontjából vizsgálta a Természet könyve olvasásának lehetőségeit Szentviktori Hugó műveit elemezve. A viktoriánus szerző már saját korában, a 12. században is azt tapasztalta, hogy „sok a tudós, de kevesen ismerik, hogy tudni miként érdemes.” Kettévált a tudományok és a bölcsesség ösvénye, miközben éppen a bölcsesség volna a gyógyír az ember legfontosabb problémáira. Olvasáskoncepcióját (littera-sensus-sententia) azért dolgozta ki, hogy a tudományokat újra a bölcsesség és az emberi élet valós igényeinek szolgálatába állítsa. A Természet könyvének olvasása olyan megértésre irányul, amely – éppen e szemlélődő olvasás révén – átformálja az embert (vö. később Szent Bonaventura).

Szeiler Zsolt hozzászólásának második részét egy Edmund Husserltől (Az európai tudományok válsága) vett idézet vezette be. Husserl már a múlt század harmincas éveiben annak a véleményének adott hangot, hogy miközben a tudományok látszólag prosperálnak, mégis mély válságba kerültek azáltal, hogy elszakadtak a valós emberi élet igényeitől. Noha a tudományok az ember létmódjaként értelmezhetők, már mégsem szólnak az emberi lét nagy kérdéseiről, elvesztették bölcsességi vonatkozásukat. Az előadó aktualizáló gondolatmenete szerint a hármas értelem mereven hierarchikus hugói koncepcióját az igazság felfogásának három különböző modelljeként foghatjuk fel. Amíg a természettudományos ismeretek igazságának kritériuma a detektálhatóság és a kalkulálhatóság (littera), addig a sensusnak talán inkább az igazság koherencia elmélete felelne meg. Végül a sententia, a mélyértelem szempontjából valami akkor igaz, akkor valóságos, ha a szemlélése képes magát a szemlélőt megváltoztatni. Itt az igazság valódi erőre tesz szert, megváltoztatja, ha úgy tetszik „szabaddá teszi” befogadóját (Jn 8,32).

Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője, a hit és természettudományok kapcsolatával foglalkozó Jesenius Társaság alapító tagja felhívta a figyelmet arra az érdekes tényre, hogy a Természet könyve-metafora nagyon eltérő korokon át szívósan fennmaradt és megőrizte relevanciáját, bár a „könyv” kulturális szerepváltozásainak megfelelően lényeges jelentésváltozásokon esett át. Így például ugyanazon metafora a könyvnyomtatást megelőzően másképp hozott minket kapcsolatba a természettel, mint a Liber Naturae-gondolat Gutenberg utáni karrierje időszakában. Sőt a „természet” fogalma maga is összetett és sokrétű változási folyamatokon keresztül jutott el hozzánk. Vajon a Biblia a „természet” számunkra ismerős képzetét bármilyen értelemben megalapozza-e, avagy azt a görög filozófusok örökségeként kell számon tartanunk? Mindennek tükrében a Templeton-díjas kortárs filozófus, Charles M. Taylor joggal állapíthatta meg, hogy ma talán „a természet fogalmának tisztázása” a legalapvetőbb feladatunk. Bár Tanzella-Nitti professzor a délelőtti előadásában nem elemezte részletesen a vizsgált metafora kortárs újraértelmezésében rejlő lehetőségeket, de a téma egyházatyák logosztanából eredeztethető történetét ma szükséges lenne egészen a posztmodern kérdéseinkig elvezetni. Természettudomány és teológia párbeszédének összefüggésében mit kezdjünk azzal a kihívással, hogy sok kortársunk számára a világ egyszerűen a véletlenek színpada? A vallás jól fölismert szerepe ma nem abban van, hogy a dolgokat magyarázza, hanem hogy megértse – zárta hozzászólását Béres Tamás.

Schmal Dániel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófia Tanszékének habilitált docense Giuseppe Tanzella-Nitti előadásának a Galileo Galileit elemző részéből indult ki korreferátumában. A természetkutatás a 17. század óta kiemelkedő matematikai jártasságot követel, amely miatt a Természet Könyvének olvashatósága a tudományok haladásával párhuzamosan egyre kérdésesebbé válik. Az előadó ezt három konkrét területen részletesebben is elemezte: az episztemológiai naivitás elvesztésével összefüggésben, Blaise Pascal kozmikus magány élményével kapcsolatban, valamint tudomány és technológia összefonódása vonatkozásában. Az „olvasás” immár specializált szakterületeken zajlik, ami mára oda vezetett, hogy az a kutató, aki saját területén szakembernek minősül, minden más terepen – és így a természet egészét érintő kérdésekben is – szükségképp a többé vagy kevésbé tájékozott laikus szerepére van kárhoztatva. Mit jelent e tények elismerése? Annak elfogadását, hogy a modernitás egyik lényegi mozzanata a különböző diszciplínák, részterületek önállósodása és kiszakadása a jelentések keretrendszeréből. Nem nyilvánvaló, hogy a korábbi alapítómetaforák erejéből bármi is átmenthető lenne a mi korunkba. Ma egy keresztény embernek, ha tudományokkal foglalkozik, együtt kell élnie az ebből fakadó termékeny feszültséggel.

Hetesi Zsolt fizikus-teológus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa korreferátumában rámutatott, hogy Jáki Szaniszló OSB szerint a tudományt az alapozza meg, hogy Isten „mindent mérték, súly és szám szerint rendezett el” (Bölcs, 11,20). Nem lehet véletlen, hogy Johannes Buridanus a 14. században, több mint 200 évvel Newton előtt, épp a keresztény Európában fogalmazta meg a későbbi tudományos forradalom alapeszméit. A „tudományvallás” híveit ma sem felesleges emlékeztetni arra, hogy a metatudomány szintjén létezik néhány olyan közmegegyezésen alapuló, tudományos körökben általánosan elfogadott nézet, amelyek alapja nem tudományos, hanem filozófiai természetű. Ilyen például a fizikai törvények matematikai alakba önthetősége, vagy a természettörvények egyetemességének a gondolata. Ezen nézetek nem a mérhetőség alapján állnak, így nem validálhatók vagy falszifikálhatók az akadémiai világban megszokott módokon: bizonyos szempontból meghaladják a tudományos módszer szabta határokat. A Természet könyvének eszméje egykor a valóságnak mind az átmatematizált „reál”, mind a filozofikus „humán” olvasatát magába foglalta.  A metafora mai alkalmazhatósága szempontjából alapvető kérdés, hogy mit kezdünk ismereteink széttöredezettségének tapasztalatával? Hetesi Zsolt arra is utalt, hogy e kérdésnek ökológiai vonatkozásban szembeötlő a tétje.

A konferencianap végén lehetőség nyílt arra, hogy a jelenlévők kérdéseket tegyenek föl Giuseppe Tanzella-Nitti professzornak, aki – a magyar tolmács, Nemes Krisztina közreműködésével – angolul válaszolta meg a kérdéseket. A csillagász-teológus professzort többek között a Természet Könyvére vonatkozó személyes tapasztalatairól, üdvtörténet és természettörténet kapcsolatáról, a DNS-molekulákban foglalt információ új mitológiáiról, valamint az antropikus elv jelentőségéről faggatták a kérdések megfogalmazói. A szimpózium lezárásaként Mészáros Lukács szólalt meg a párbeszéd természettudós résztvevői nevében, míg Várnai Jakab OFM a teológus résztvevők nevében összegzett. Az intézmény rektora a Természet könyve mellett – Szent Bonaventura gondolatvilágát megidézve – az Üdvtörténet Könyvét és az Élő Igét, magát Jézus Krisztust ajánlotta a résztvevők figyelmébe. A szimpózium anyagából konferenciakötet kiadását tervezik.

Forrás: Bagyinszki Ágoston OFM 

Fotó: Orbán Gellért

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-koszonom-hogy-hazajohettem-osei-szulofalujaba-latogatott-michael-august-blume
„Köszönöm, hogy hazajöhettem!” – Ősei szülőfalujába látogatott Michael August Blume

Michael August Blume-mal, hazánk apostoli nunciusával és Veres András győri megyéspüspökkel, az MKPK elnökével ünnepelte az öröm vasárnapját Himod hívő népe és mindazok, akik a rábaközi faluba érkeztek december 16-án, advent harmadik vasárnapján.

2018. december 16. vasárnap
eljunk-ugy-hogy-annak-isten-is-oruljon-pal-feri-atya-az-oromrol
Éljünk úgy, hogy annak Isten is örüljön – Pál Feri atya az örömről

Pál Feri katolikus pappal, mentálhigiénés szakemberrel az örömről beszélgettünk a Gaudete vasárnap apropóján.

2018. december 16. vasárnap
Adventi kalendárium – 2018. december 17.

Adventi kalendárium – 2018. december 17.

Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.

Előző napok »

Mai evangélium – 2018. december 17.

Mai evangélium – 2018. december 17.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 1,1–17

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle