A Vinculum Caritatis Közösség Boldog Brenner János pártfogásába ajánlotta magát

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A megemlékezés során az alapító kezdeti elgondolásainak kibontakozását kísérhették végig a jelenlévők egy korabeli fényképekből, egyéni megnyilatkozásokból összeállított kép- és hangjáték segítségével.

A máriabesnyői kegytemplomban bemutatott ünnepi szentmise főcelebránsa Székely János szombathelyi megyéspüspök volt; koncelebrált a közösség papi ágának hat tagja.

A jelenlévők – közel százan – ünnepélyesen Boldog Brenner János vértanú oltalmába ajánlották az Oltáriszentség nevét viselő közösséget. Brenner János Isten szeretetében élt, és az Oltáriszentséget védve a szeretet, a vinculum caritatis (szeretet köteléke) mártírja lett.

A szentmisén zenei szolgálattal közreműködött a budapesti Szent István Énekes Iskola kórusa Czifra Orsolya vezetésével és Faragó Ákos orgonakíséretével.

Székely János püspök szentbeszédében megemlékezett a vértanúságot vállaló Brenner Jánosról, aki Jézus húsvétját, a kereszt és a föltámadás, a megdicsőülés titkát élte meg. A Vinculum Caritatis Közösség ugyanerre hív: „Szeretetet adj a nehézségekben is!” Erre kaptak meghívást a közösség női ágának tagjai, hogy a Vinculum Caritatis titokzatos aranyfedezete, lelki forrása legyenek. A női ág felelős a sajátos karizma őrzéséért, melynek lényege, hogy az élet sója, a világ világossága legyen, kovász a világ számára. A közösség küldetése Isten országának terjesztése személytől személyig, lélektől lélekig; apostolkodás munkahelyen, az egyházközségekben, szomszédságban.

A közösség 1949. január 23-án, Szűz Mária eljegyzésének ünnepén alakult Magyarországon. Szellemisége a jezsuita Palánkay Gausz Tibor munkásságának gyümölcse, aki a fiatal nők és családok pasztorációjának szentelte életét. A lelkiélet elmélyítésén, a közösségi élet megújításán, „szervessé tételén” fáradozott; imaközösségeket, kisközösségeket hozott létre, feltámasztotta a hit alapjainak megismerése iránti vágyat a fiatalokban. Életművével a tudatosságot, az önismeret és önnevelés alapján álló, elkötelezett keresztény életet, az általános papságból fakadó apostoli küldetést és annak mindennapi megvalósítását hirdette. Termékeny író volt, könyvei révén gondolatai sokakhoz eljutottak. A világi apostolkodást vállaló fiatal nők között sok munkatársra talált, közülük többen egész életüket Isten országának építésére kívánták áldozni – nem a világtól elvonulva, hanem a világban élve, kovászként megszentelve azt.

1947. február 2-án jelent meg XII. Piusz pápa Provida mater Ecclesia kezdetű konstitúciója, melyben – megértve az idők szavát – jóváhagyta a világban az evangéliumi tanácsok szerint, elkötelezetten élni kívánók számára közösségek alapítását. A pápai irat értelmében Palánkay atya munkatársainak említett törekvései egyházjogilag elismert keretek között megvalósíthatóvá váltak.

A Vinculum Caritatis női ága mellett idővel családok és papok is kapcsolódtak a közösséghez. A világi intézmény a megszentelt élet olyan intézménye, melyben a világban élő Krisztus-hívők a szeretet tökéletességére törekszenek, és a világ megszentelését belülről igyekeznek szolgálni. Tagjai Istennek szenteltségüket a világban élve, az evangéliumi tanácsok vállalásával, e világi struktúrák közepette akarják megélni, hogy ily módon a kulturális, gazdasági és politikai életben a bölcsesség kovásza és a kegyelem tanúi legyenek.

A Vinculum Caritatis Közösség hét évtizede él; az eperbokor kúszó indáihoz hasonlóan egyre terjeszkedik, terjed hazánk több pontján. Vannak tagjaik Ausztriában, Németországban és egy kis csoport Brazíliában. A közösség tagjai csoporttalálkozókon, lelkinapokon, lelkigyakorlatokon rendszeresen találkoznak egymással. A Palánkay Gausz Tibor által kapott karizma a kezdeteknél is sokaknak utat mutatott az Isten felé vezető úton – ma is időszerű, szükség van e szeretetközpontú lelkiség továbbadására.

Szöveg: Vér Zoltánné/Vinculum Caritatis közösség

Fotó: Zsidó Zoltán

Magyar Kurír