Az embermentő magyar jezsuitát, Raile Jakabot méltatták Bostonban

Megszentelt élet – 2016. június 1., szerda | 19:59

Több amerikai hírportál megosztotta május elején a Jesuit.org jezsuita honlap írását, melyben a magyar zsidómentő szerzetes, Raile Jakab jezsuita életpályáját és tevékenységét méltatták a Boston College Raile Jakab tiszteletére rendezett eseménye kapcsán.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Raile Jakab hősiességét méltatták a Boston College áprilisi rendezvényén, melyen James Bernauer SJ, a Boston College Keresztény-Zsidó Tanulmányok Központjának igazgatója hangsúlyozta, fontos emlékezetünkben hordozni az embermentőket, azért is, mert a 20. századi történelemnek egy morális szempontból jelentős aspektusáról tanúskodnak: „megmutatják, hogy az intézmények, nem az emberek vallottak kudarcot a holokauszt alatt”.

Bár egy ideig úgy tűnt, a magyarországi zsidó közösség biztonságban van a tömeges deportálásoktól és a haláltáboroktól, mégis a holokauszt talán legsúlyosabb kegyetlenségeit szenvedték el végül – mondta Deborah Dwork, a Strassler Központ igazgatója, a rendezvény főelőadója. (A Clark Egyetemhez tartozó Strassler Központ a holokauszt és a genocídiumok kutatásával foglalkozik – a szerk.) Emlékeztetett: 1944-ben, nyolc hét leforgása alatt a magyar zsidó népesség felét meggyilkolták.

Raile Jakab 1894. október 6-án született. 1912-ben lépett be a Jézus Társaságába; rendi tanulmányait Kalocsán, Nagyszombatban, Pécsett és Innsbruckban végezte. 1925–1927-ben Bécsben, 1927–1933-ban Amerikában, 1933-tól 1935-ig Szegeden működött. Majd a jezsuita központba került, 1935-től 1942-ig a magyar rendtartomány gazdasági vezetője és egy ideig a provincia szóciusa volt. A II. világháború alatt a budapesti pápai nunciatúra segítő bizottságának elnöke lett. A pesti Jézus Szíve-templomban szolgált; a Mária utcai rendházban és a templomépületben bújtatott mintegy 150 zsidó származású embert.

Amikor a nyilaskeresztes csapatok át akarták kutatni a templomot, Jakab atya útjukat állta a kapuban, és vitába bocsátkozott velük, hogy addig a bújtatott zsidóknak legyen idejük elrejtőzni. Több ízben is átvizsgálták az épületet, helyiségről helyiségre, pincétől a padlásig. Az egyik házkutatás végén a szenespincébe is benéztek, ahol egy szénkupac tetején, sötét színű takaróval letakarva rejtőztek az üldözöttek. Jakab atya nyugodt maradt, lekapcsolta a villanyt, és azt mondta: „Itt csak szén van, vigyázzanak, ne kenjék össze a ruhájukat!” A nyilasok sietve elhagyták a pincét, anélkül hogy alaposabban átvizsgálták volna.

Budapest ostroma alatt Raile Jakab a bombázásokkal dacolva járta az utcákat, élelmet gyűjtött a Jézus Szíve-templomban bújtatottaknak. A gettóba szintén vitt élelmet és gyógyszert a svéd Vöröskereszt munkatársaival. Rendőregyenruhákat, papi és szerzetesi öltözékeket, hamis útleveleket és keresztleveleket osztott szét a menekülők között. Az egyik zsidó származású magyar, aki Raile atyának köszönhette életét, Harsányi János (John C. Harsányi) későbbi Nobel-díjas közgazdász volt, a játékelmélet kutatója.


Raile Jakab sírja és az emléktábla az első sorban, középen

A kommunista hatalomátvétel után elöljárói utasítására Raile Jakab az Egyesült Államokba menekült, ahol német nyelvet oktatott a Boston College középiskolájában 1949 szeptemberéig, amikor közlekedési balesetben életét vesztette. A westoni (Massachusetts) jezsuita temetőben nyugszik.

1991. február 27-én a Jad Vasem intézet a Világ Igaza címmel ismerte el Raile Jakab embermentő tevékenységét (rajta kívül még tizenhárom jezsuita kapta meg ezt a címet). A bostoni jezsuiták 2015-ben sírköve mellett elhelyeztek még egy emléktáblát, mely a Világ Igaza címéről emlékezik meg.

Raile Jakabról és a magyar jezsuiták budapesti embermentő tevékenységéről részletesebben – többek között – a Párbeszéd Háza honlapján olvashatnak az érdeklődők.

Forrás és fotó: Jesuit.org

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria