A „Sándor-jelenség” – A szalézi jelenlét Magyarországon

Megszentelt élet – 2017. július 20., csütörtök | 11:41

Nádudvari Géza szalézi testvér, a Szent István királyról elnevezett Magyar Szalézi Tartomány ekonómusa a magyarországi szalézi jelenlétről írt az ANS nemzetközi szalézi hírügynökség oldalán.

Magyarország jelenleg a legkisebb szalézi tartomány a világon, csak 34 szalézival, de fényes jövő előtt áll – fejezi ki bizakodását beszámolójában Nádudvari Géza. – 1948-ban, a kommunista uralom előtt, a Magyar Szalézi Tartományhoz több mint 200 szerzetes tartozott, köztük sokan misszionáriusok voltak, illetve az Egyetemes Tanács tagjai. De a negyven év üldöztetés alatt a hivatások népszerűsítése és segítése megszakadt, és a szaléziak száma visszaesett.

2004 óta a rendfőnök több misszionáriust küldött Indiából, Lengyelországból és Vietnamból, több fontos szalézi művet nyitottak meg, és a hivatások száma a közelmúltban lassan emelkedni kezdett. Mára a szaléziak felismerték, hogy a megszentelt hivatás a legfontosabb szempont, ami egyesíti őket, és azzal, hogy sok szalézi van jelen több különböző országból, a fiatal misszionáriusok hozzájárulásának köszönhetően a szalézi közösség gazdagodik, és vonzóbb lesz a helyi fiatalok számára.

Az idős szaléziak közül, akik átélték a negyvenéves üldöztetést, már csak négyen maradtak, és azt mondhatjuk, hogy mivel már elértük a legmélyebb pontot, csak felfelé vezethet azt út. Előre kell tekintenünk. Hála a magyar szaléziak és a misszionáriusok lelkesedésének, lassan kilábalunk a szakadékból és a szalézi karizma ismét megtermi a gyümölcseit.

A szalézi jelenlét Magyarországon 1913-ban kezdődött, és 1989-ben indult újra, amikor a szaléziak visszakapták néhány régi központjukat és az infrastruktúrát, és elkezdték a munkát Kazincbarcikán, hazánk egyik elmaradott régiójában, amelyet leginkább érintett a kommunizmus, és ahol az egyik legnagyobb cigány közösség él.

„A modern Európa szívében található az egyik legfontosabb szalézi misszió” – fogalmaz az ekonómus, aki saját tapasztalatait is megosztja: „Ha valakit ide küldenek dolgozni, akkor azt érezzük, hogy kiváltságos, és megtiszteltetés számomra, hogy én is az első úttörő közösség tagja lehettem ott. 2006-ban alakítottuk meg az új közösséget két szalézi misszionáriussal, és úgy növekedett, mint egy csoda, mint amit Don Bosco tapasztalt Valdoccóban. Tény, hogy Isten kegyelméből néhány év alatt egy csodálatos misszió alakult itt ki, egy hatalmas szakiskolával a legszegényebbeknek, egy plébániával és egy középiskolával, és jelenleg ez a legerősebb és legjelentősebb szalézi jelenlét Magyarországon.”

Nádudvari Géza bemutatja írásában a „Sándor-jelenséget” is, mely a szalézi szerzetesi hivatásokra jelentős hatást gyakorolt. 2013-ban boldoggá avatták a szalézi testvért, Sándor Istvánt – „a boldogot, aki nem csinált rendkívüli dolgokat, csak lelki magasságokat ért el saját feladatainak teljesítésében, mint Szalézi Szent Ferenc és Don Bosco”.

Abban az időben Nádudvari Géza volt az egyetlen szalézi testvér Magyarországon; a testvéri hivatás nem rendelkezett különösebb vonzerővel a fiatalok számára. A boldoggá avatás volt az első alkalom, hogy reflektorfénybe került a szalézi testvéri hivatás, nyilvánosan beszéltek róla, megosztották, megerősítették és ünnepelték hivatásukat.

Ma már Boldog Sándor István alakja széles körben ismert a fiatalok között, és „amióta van egy Boldog Sándor Istvánunk, szinte minden évben van legalább egy szalézi testvéri hivatás, és folyamatosan meg vagyunk áldva újabb szalézi növendékekkel.”

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria