Bizánci rítus a Kármelben – Magyar nővér tett örökfogadalmat a francia Szent Illés-monostorban

Megszentelt élet – 2017. december 8., péntek | 20:30

Újabb taggal bővült a franciaországi kármelita nővérek közössége Saint-Rémyben november 21-én. Kerékgyártó Mónika a rendház negyedik nővére lett; a monostort vezető Amanda anya szintén magyar.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Magyarként Franciaországban, görögkatolikusként római katolikus nővérek által alapított rendben, bizánci rítusban élve.

A világon csupán négy olyan kármelita közösség létezik, ahol a római katolikus rend tagjai a bizánci rítus szerint élik mindennapjaikat: Kanadában, Libanonban, Bulgáriában – és ilyen a franciaországi Saint-Rémy-beli kármel, a Szent Illés-monostor is, ahol november 21-én, több mint nyolcéves készület és szerzetesi képzés után Krisztus jegyesévé öltözött be Kerékgyártó Mónika, a rendház negyedik nővérévé válva. A magyar származású Makrina nővér ettől kezdve ebben a francia monostorban él.

Rendtársai közül a monostort jelenleg vezető Amanda anya szintén magyar; az Isten szolgálólányai közti kommunikáció franciául és magyarul zajlik.

A monostor kertjében a nővérek javarészt maguk termesztik meg a szükséges élelmet. Fogadnak csendes lelkigyakorlatra elvonulni kívánókat, könyvet írnak, ikont festenek, melyből bevételük is származik. Az önfenntartás ugyanakkor csupán egy kis része igazi feladatuknak: a kármelita rendbe tartozó nővéreknek az Egyház egységéért való ima és tevékenység az elsődleges tennivalója. Vallják a Szent Illés-testvériség imáját: „Él az Úr, Izrael Istene, aki előtt állok”. A közösség ezt minden nap hét nyelven énekli el. A nővérek számára Illés próféta alakja kiemelten fontos, hiszen ő összeköt katolikust, protestánst, muszlimot és zsidót, ő a Kármel atyja és a szerzetesek archetípusa.

[19] Övezzétek fel derekatokat a tisztaság övével (Ef 6,14). Erősítsétek meg szíveteket szent gondolatokkal: írva van ugyanis, hogy a szent dolgokról való gondolkodás megóv téged (Péld 2,11 LXX; 2Makk 12,45). Öltsétek magatokra az igazságosság vértjét, hogy Uratokat, Isteneteket teljes szívetekből, teljes lelketekből és minden erőtökből szeressétek (MTörv 6,5), felebarátotokat pedig mint önmagatokat (Lev 19,18, Mt 19,19; 22,37.39). Vegyétek fel minden időben a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a Gonosznak minden tüzes nyilát (Ef 6,16); hit nélkül ugyanis nem lehet tetszeni Istennek (Zsid 11,6). Tegyétek fejetekre az üdvösség sisakját (Ef 6,17), hogy egyedül a Megváltótól reméljétek az üdvösséget, aki megszabadította népét bűneiktől (Mt 1,21). A hit kardja pedig, ami Isten igéje (vö. Ef 6,17) bőségesen lakozzék (vö. Kol 3,10) szájatokban és szívetekben (Róm 10,8), és bármit tesztek, Isten igéjében tegyétek (vö. Kol 3,17; 1Kor 10,31).

(Részlet a 12–13. században élt Jeruzsálemi Szent Albert pátriárka kármelita remetéknek írt Eredeti Regulájából.)

Makrina nővér ünnepélyes örökfogadalom-tételére sokan érkeztek a környékről; Magyarországról rokonok és barátok, egykori hajdúböszörményi egyházközségének képviselői, valamint Romániából Eliane anya, a rend egyik tagja, aki egy ideje a monostor erdélyi szkitének [kis monostor, mely egy másik monostorhoz tartozik – a szerk.] vezetője.

„A nagy angyali öltözet feladásának” igen ritkán hallható szertartását Roland Minnerath dijoni érsek vezette bizánci rítus szerint.

A Szent Liturgiát két nyelven vezette Jean Paul atya, a monostor egykori kétrítusú szerzetes papja, aki anyai ágon maga is magyar származású. A szertartás szövegét maga Makrina nővér fordította franciából magyarra.

Koncelebrált Boros András kispesti segédlelkész, Páll Miklós sárospataki parókus, Szabó István parókus, Chrisostome atya, a monostor jelenlegi papja, a párizsi Michel atya, aki kétrítusú bencés szerzetes, valamint két latin rítusú francia pap. Amanda anya segített Makrina nővérnek felölteni a barna színű szerzetesi ruhát.

„Ujjongj tehát az örömtől és a boldogságtól, mert az Úr Isten ma téged kiválasztott, elkülönített a világi élettől, és maga elé helyezett téged, ebbe a dicsőségtől való őrizetbe, ami a monasztikus rend, ebbe a fegyverzetbe, ami hasonló a Testnélküliekéhez, a mennybelit követő életért, az Angyalok módjára teljesen neki szolgálni, a fönti dolgokról ábrándozni, és azokat keresni; mert a mi hazánk, az Apostol szerint, a mennyekben található. Új hivatás! Rejtett adomány! Nővér, ma egy második keresztségben részesülsz, az emberszerető Isten adományainak a bőségében, megtisztulsz a bűneidtől, a világosság gyermekévé válsz, és Krisztus Istenünk örvend megtérésednek a szent Angyalok társaságában, levágván érted a hizlalt borjút. Ezentúl legyen minden tetted méltó a hivatásodhoz: tisztítsd meg magad a hiábavalóságoktól, fékezd a földi dolgok után való vágyakozást, átalakítván minden kívánságodat a mennyei dolgok felé. Ne nézz hátrafelé, a félelem miatt, hogy nehogy sóoszloppá változz, mint Lót felesége, és ne teljesüljön be rajtad az Úr tanítása: Aki az eke szarvára tette a kezét és hátra néz, nem méltó Isten országához!”

(Részlet „A nagy angyali öltözet feladásának” szertartásából – püspöki tanítás)

A franciául és magyarul is felolvasott evangéliumi szakaszok után a dijoni érsek prédikációjában e szertartás különlegességéről beszélt, amilyenen ő maga sem vett még korábban részt, s arról, hogy milyen nagy öröm ez a fogadalomtétel a görögkatolikusoknak és a dijoni érsekségnek egyaránt. Beszédében kitért a Makrina nővért útitársként kísérő 4. században élt Szent Makrinára, aki testvéreit, Nagy Szent Bazilt és Nisszai Szent Gergelyt is fellelkesítette Krisztusért.

Makrina nővér örökfogadalom-tételével, melyet három éve egy ideiglenes fogadalom előzött meg, erősödik a Saint-Rémy-beli kármel közössége. Az érsek beszédében támogatásáról biztosította a monostort.

Makrina nővér választott jelmondataival – „Vonj magadhoz...” (Én 1,4) és „Menjünk együtt, Uram...” (Avilai Szent Teréz) – is elköteleződését és Jézus Krisztusba vetett szeretetét vallja meg, mely hitvallás innentől kezdve egy életen át tartó vezérfonala lesz.

A Szent Illés-monostor története

1964: A Nancy-i kármelben a II. vatikáni zsinat ökumenizmusról szóló dekrétuma sürgető visszhangra talált. A perjelnő, Erzsébet anya a közösség beleegyezésével egy bizánci rítusú kármel alapítását tervezi.

A terv lassanként testet ölt: bátorítják az elöljárók, és megáldja VI. Pál pápa. A francia ortodox egyházak képviselőivel folytatott testvéri konzultációk után egy, a püspök által jóváhagyott statútum lehetővé teszi az erre elkötelezett nővéreknek a liturgia bizánci rítus szerinti ünneplését.

1971: Ezt a keleti szekciót” a Nogent-sur-Marne-i kármelbe helyezik át. Párizs közelsége itt lehetővé teszi az ortodoxia jobb megismerését és az ikonfestést.

1974: Nancy és Dijon egyházmegyés püspökeinek engedélyével, a Nancy-beli négy kármelita nővér megalapítja a Szent Illés-monostort Saint Rémy-ben (Côte-d'Or) azon az „ökumenikus úton”, mely Bussy-ből (ortodox monostor) Taizébe vezet.

1986: A monostort kánonjogilag önálló kármelnek ismerik el, mely a francia Keleti Katolikusok Ordinariátusának felügyelete alá tartozik, s mely jogkörének gyakorlásával a dijoni püspököt bízza meg.

1991: Különböző keresztény felekezethez tartozó barátok kérésére létrejön a Szent Illés Testvériség.

1994: Egy szkit (kis monostor, mely egy másik monostorhoz tartozik) alapítása Romániában, a Keleti-Kárpátokban, Gödemesterházán (Stânceni).

Forrás és fotó: Polyákné Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

#görögkatolikus #liturgia #ökumené #szerzetesek

Kapcsolódó fotógaléria