Boldoggá avatták Chiquitungát, a paraguayi sarutlan kármelita nővért

2018. június 26. kedd, 19:15

Június 23-án Paraguay fővárosában, Asunciónban avatta boldoggá Angelo Amato bíboros a Szentségi Jézusról nevezett Mária Felícia nővért, akit Ferenc pápa példaképül állít a fiatalok elé.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Június 24-én, az Úrangyala elimádkozása után a vatikáni Szent Péter téren Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy előző nap „Asunciónban, Paraguay fővárosában boldoggá avatták a Szentségi Jézusról nevezett Mária Felícia nővért, világi nevén María Felicia Guggiari Echeverría sarutlan kármelita nővért, akit édesapja Chiquitungának (kb. „Picur” – a szerk.) becézett, és ma már az egész paraguayi nép ezen a néven ismeri. A 20. század első felében élt, lelkesen csatlakozott az Actio Catholicához, és nagy gonddal törődött az idősekkel, a betegekkel és a foglyokkal. Ez a termékeny apostoli tapasztalat – az Oltáriszentség mindennapi vételével kiegészülve – oda vezetett, hogy az Úrnak szentelte életét. Harmincnégy évesen halt meg, nyugodt lélekkel fogadva a betegséget. Ennek a fiatalon elhunyt boldognak a tanúságtétele meghívás minden fiatal – kivált a paraguayi ifjúság – számára, hogy életüket nagylelkűen, szelíden és örömmel éljék.”

A pápa arra kérte a Szent Péter téren megjelent mintegy húszezer hívőt, hogy tapssal köszöntsék Chiquitungát és az egész paraguayi népet.

Amikor Ferenc pápa 2015 júliusában Paraguayba látogatott, így beszélt a kármelita nővérről: a fiatal Chiquitunga „a nyolc boldogság útját mutatja meg nekünk, olyan út ez, amely az élet teljességét nyújtja; megvalósítható, valóságos út, amely betölti a szívünket…”

A Chiquitunga név arra utal, hogy fizikailag törékeny volt, ám e testi gyengeség ellentétben állt lelki erejével és nagy hitével. „Arra vágyott, hogy az Úrnak ajándékozza az életét, kész volt vérét is ontani vértanúként. Azt mondta, kész meghalni a hitéért, és Isten iránti szeretetéből túláradó testvéri szeretet fakadt, befogadó, megértő és megbocsátó volt mindenkivel” – mondta a boldoggáavatási szertartáson a Szentek Ügyei Kongregációjának prefektusa, Angelo Amato bíboros.

Elsőszülött volt hét testvér között: olasz–baszk eredetű családban született 1925-ben, a paraguayi Villarrica de l'Espíritu Santóban. A családban a testvéri szeretet légköre uralkodott, és nála ez a szeretet már nagyon kicsi korában kiterjedt a szegényekre is: édesapjától kapott pulóverét egy fázó kislánynak ajándékozta. Fiatal lányként úgy döntött, igyekszik „napról napra egyre jobb” lenni, naponta járult az Oltáriszentséghez, magával vitte barátnőit is.

Romano della Trasfigurazione atya, a kanonizációs eljárás posztulátora elmondta, hogy legjobban a vidámsága, a lelkesedése és a bátorsága ragadta meg. „Kedves mosolya elárulta, hogy lelkét magával ragadta az isteni kegyelem, pillantása áthatolt a látható dolgokon, és az ég felé irányult. Olyan ember volt, aki mindenben Isten akaratát követte, keresztségét egyszerűségben, kitartásban és örömben élte meg” – mondta róla Amato bíboros.

16 éves korában csatlakozott az Actio Catholicához. Mély imádságos lelkületben élt; szolgálta a gyerekeket, fiatalokat, időseket és betegeket, pedig családja ellenezte ezt az életvitelt. Mindig fehér kötényt viselt, egyrészt mert emlékeztetni akarta önmagát arra, hogy szeretné megőrizni lelke tisztaságát, másrészt azért, hogy ne különbözzön a szegényektől. Egyetlen díszként a paraguayi illatos jázmin egy-egy ágát tűzte magára.

1950-ben találkozott Ángel Sauával, az Actio Catholica egy ifjú tagjával, akivel különleges barátság kötötte össze. Kérte az Urat, mutassa meg, milyen utat szán neki. Egy évvel később megérkezett a válasz: Ángel rábízta titkát, hogy pap szeretne lenni, bár családja ellenzi. Ettől kezdve Chiquitunga támogatta minden lépését a felszentelés felé, imádkozott érte és más papi hivatásokért: „A pap a gyerekek barátja, a fiatalok tanácsadója, a szülők támogatója, a betegek és sebesültek vigasztalója, a családok támogatója, a népek és a haza biztonságának őrzője, Anyaszentegyházunk büszkesége” – ismételgette. Számos levelet küldött Ángelnek, és közben felfedezte saját hivatását is: „Szerelmes vagyok Ángelbe, de még inkább szerelmes vagyok Jézusba” – írta.

Úgy döntött, hogy belép a sarutlan kármelitákhoz, ahol felvette a Szentségi Jézusról nevezett Mária Felícia nevet. Örömmel élte meg küldetését. „A Szentírás olvasása és az azon való elmélkedés volt lelke mindennapos tápláléka és apostoli küldetésének fegyverzete. Amikor belépett a konventbe, nővéreinek az evangélium egy-egy dedikált példányát ajándékozta” – ismertette Amato bíboros.

Három évvel később kiderült, hogy nővérétől elkapta a hepatitiszt, és ennek szövődményeként gyógyíthatatlan érgyulladásban betegedett meg. Halálos ágyáról is lelkesítő leveleket írt nővértársainak. 1959. április 28-án, 34 évesen halt meg. Halála napján azt kérte, olvassák fel neki Avilai Szent Teréz versét: „Meghalok, mert nem halok meg…”.

Amato bíboros így zárta beszédét a boldoggáavatási szertartáson: „Ahogy számára, számunkra is legyen lámpás a lábaink előtt Jézus jelenléte. A keresztények jósága és életszentsége nemesebbé, testvériesebbé, emberségben gazdagabbá teszi a társadalmat.”

Forrás: Vatikáni Rádió; Vatican News; Carmeloveneto.it

Fotó: Carmeloveneto.it; Organización Beatificación Chiquitunga

Magyar Kurír
(tzs)

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Vezető híreink – olvasta már?
bognar-tamas-labodi-plebanos-jezus-nem-mosolytalan-egyhazat-alapitott-de-mi-ridegge-tesszuk
Bognár Tamás lábodi plébános: Jézus nem mosolytalan egyházat alapított, de mi rideggé tesszük

Szülei arra tanították, hogy ne „valaki”, hanem egyszerűen csak jó ember legyen. „Tapsi atya” az öröm embere. Vallja, hogy Jézus nem egy rideg, mosolytalan egyházat alapított; mi tesszük sokszor azzá. Bognár Tamással Lőrincz Sándor készített interjút, mely a Somogyi Hírlapban jelent meg.

2019. február 21. csütörtök
az-abu-dzabiban-alairt-dokumentumrol-parbeszed-titka-az-igazsag-kozottunk-folottunk-all
Az Abu-Dzabiban aláírt dokumentumról – A párbeszéd titka: az igazság közöttünk, fölöttünk áll

Két hete, február 4-én sokakat meglepett, hogy Ferenc pápa és a szunnita iszlám legfőbb vallási központjának vezetője, az al-Azhar egyetem és mecset főimámja az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón közös nyilatkozatot írtak alá. Török Csaba teológus, egyetemi tanár írását adjuk közre.

2019. február 21. csütörtök