Budapesten járt Agnes nővér, aki az evangélium fényét hordozza a szíriai háború sötétségében

Sokáig számolom az éveket a születési idejétől 2019-ig, mert nem nagyon akarom elhinni, hogy 67 éves a libanoni származású Agnes nővér, bár az érezhető, hogy mély hite, átgondolt karitatív tevékenysége és a világról alkotott globális látásmódja mögött hosszú évek tapasztalata áll. Fiatalon elhagyta hazáját, hippiként élt, utazgatott Indiában, Nepálban, majd a szemlélődő életet választotta, belépett a kármelita rendbe, egy libanoni kolostorban élt. 1994-ben Szíriába költözött, hogy újra felépítse Homsz közelében Feldarabolt Szent Jakab ősi, 5. századi monostorát, amelynek csak a romjai maradtak meg. Nemzetközi közösséget hozott létre, ahol húsz-harmincan élnek antiochiai hagyományokban gyökerező spiritualitás, melkita rítus szerint, és emellett nagy, átfogó humanitárius projekteket valósítanak meg, árvákat és a háború más áldozatait fogadják be, a körülöttük kialakult segélyszervezet pedig egész Szíria lakosságát segíti.

Kérdésünkre, hogyan változott meg az élete szerzetesként a körülötte zajló tragédiák, konfliktusok hatására, elmondta, hogy a példát éppen a libanoni kármelből, egy klauzúrás, kontemplatív közösségből hozta magával: „A libanoni háború idején az elöljárónk, aki egy szent asszony, megértette, hogy kontemplatív közösség vagyunk vagy sem, mindenképpen követnünk kell Jézus útját a karitászban. A klauzúrában humanitárius központot nyitott, és vásárolt egy földterületet, ahol menekülteknek épített lakóhelyet. Az ő példája alapján kezdtem el cselekedni Szíriában, és az Úr még nagyobb eszközöket adott a kezembe, folyamatosan növekedtünk, anélkül hogy ez érintette volna kontemplatív életet.”

A beszélgetés hátterét a Bielik István fotóriporter és Solymári Dániel humanitárius szakember, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa szíriai fényképeiből válogatott kiállítás adta: a fotókon lebombázott épületek, halálra sebzett emberek, köztük idős asszony, kislány…, civilek és katonák, akik mind elszenvedői a konfliktusnak. A katonaruhás, fél szemére vak 16 éves fiú, a családi ház romos nappalijából lőrésen át célzó katona is ugyanannak az értelmetlen és embertelen pusztításnak az áldozata, mint a meglőtt civilek vagy a romok között játszó gyerekek, míg a gonosz, a háború okozója rejtve marad. Éppen azt a Szíriát mutatja be a kiállítás, amit Agnes Mariam nővér is képvisel: egy országot, amely a nagyhatalmak játszmájának ártatlan elszenvedője. Beszélgetésünk során azt a véleményét is elmondja, amivel megosztottságot kelt a nyugati világban: nem az Iszlám Állam az igazi veszély, hanem civilizált világunk nagy hatalmú vezetői. A terrorszervezet nem egy önmagában létező valóság, hanem egy háborús eszköz, amelyet a nagyhatalmak hoztak létre.

Mit tehet ő, mit tehet a világ ezért a sokat szenvedett népért, a háború sújtotta népekért? „Én az egész világról álmodom – vallja. – Az az álmom, hogy az evangéliumi értékek vezessék a társadalmat, a politikusokat. A háborút csak akkor lehet legyőzni, ha az embereket a szív vezeti. A háború eszköz arra, hogy bizonyos csoportok anyagi érdeke, jóléte érvényesüljön. Pedig a háború nagyon veszélyes, nem lehet eszközként használni a céljaink elérésére, a háborút ki kell irtani, a múlt elfelejtett emlékei közé kell száműzni. A háború bűntett. Mindannyian befolyásolhatjuk a politikusokat, beszélhetünk a békéről, és imádkozhatunk. El kell mondanunk, hogy elég a háborúból!”

Megrendítőek a „földi pokol” képei a bazilika lovagtermében, és megrendítőek a szavak, amelyek elhangzanak a sajtóbeszélgetésen. Szavak arról a mély elkötelezettségről, amellyel a 2014-ben Nobel-békedíjra is jelölt Agnes nővér ott maradt a szenvedő nép mellett, és kialakított egy 1200 alkalmazottból álló segélyszervezetet a szenvedők megsegítésére. Először helyi szinten segítettek, aztán Homszig, Aleppóig eljutottak, ma pedig már egész Szíria területén jelen vannak. A segélyszállítmányok az EU-ból és az Amerikai Egyesült Államokból érkeznek, a perifériára szorultakat támogatják, főként vidéken. Ahonnan az Iszlám Állam kivonul, ott ők megjelennek, így jutottak már el Rakkába, Gútába, most pedig Idlebbe készülnek. A segélyszervezet legfontosabb célja elősegíteni a kiengesztelődést, a békét a párbeszéd, az együttműködés által.

A Szent Jakab-kolostor minden embert szolgálni akar, etnikai, vallási hovatartozástól függetlenül. Agnes nővér különleges dolgot árult el a segélyszervezetről, a konkrét tevékenység mögött álló lelkiségről: „A dolgozóink 90 százaléka muszlim. Viszont keresztény lelkiség szerint élnek, a mi ideálunkat követik, vagyis azt, hogy szeressünk, ne csak cselekedjünk. Nálunk nincs rutin, nem az adminisztráció a fontos, csapatunk a szívből indul ki, önmagukat adják, dolgozni, szolgálni szeretnének.”

Megkérdeztük Agnes nővértől, hogyan lehet ebben a „földi pokolban” élni, illetve mit tanít Isten embere számára ez a háborús környezet. Szavai hitünk mélyéről árulkodnak: „Az élet mindig erősebb a halálnál, a pusztulásnál, a háborúnál. Szíriában kézzelfogható Isten ereje, és ez nagyon erős spirituális tapasztalat. A hit tekintetével kell jelen lenni, odalépni. Nekem a szíriai konfliktus nyitotta meg a szememet arra, hogy az Isteni Gondviselés valóságosan jelen van az emberek között. A legtragikusabb helyzetekben Jézus Krisztus közel van, velünk van. Ez a kereszt misztériuma.”

Különleges kapcsolatnak tartja azt is, ami a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal kialakult. Agnes nővér elmondta, hogy különös, megindokolhatatlan vonzalmat érez gyermekkora óta Magyarország iránt, holott palesztin menekült családban nőtt fel Libanonban, ahol nem volt téma hazánk. A karitász, a szolidaritás és az egyetemesség keresztény értékei alapján létesítettek együttműködést a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal  egy nagyon nehéz pillanatban, Aleppó újraegységesítésének idején, humanitárius szükséghelyzetben. Példa nélkülinek nevezte a segítséget, mivel nemcsak anyagi, hanem lelki természetű is, egyfajta lelki híd a magyar és a szíriai nép között. A segélyszervezet „imagyűjtő” kampányt is indított Szíriáért, amelyhez még mindig lehet csatlakozni, húsvétig tart.

Solymári Dániel elmondta, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat számára fontos a Közel-Kelet, a kereszténység bölcsője, Kozma Imre atya már a szervezet kezdeti idejében is kapcsolatban állt Szíriával. 2014/15-ben ez a kapcsolat újjáéledt, Agnes nővérrel együttműködve felújítottak egy aleppói kórházat: a szeretetszolgálat anyagi és szakmai segítséget nyújtott, új ellátó helyiségeket építtetett, növelte a férőhelyek számát, a nővér és rendje pedig fenntartja, működteti a kórházat a porig rombolt Kelet-Aleppóban. Nem ez az egyetlen kórház a városban, viszont az egyetlen, amely ingyenes kezelést nyújt. A szeretetszolgálat ezen túl egy mobil rendelőt is üzemeltet, szakképzett önkéntesek és hivatásos orvos járják segítségével az elszigetelt falvakat.

Fotó: Merényi Zita

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír