Ciszterciek helytállása – Hármas könyvbemutató a Szent Imre-gimnáziumban

Megszentelt élet – 2017. április 29., szombat | 19:40

Április 28-án este a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium zsúfolásig megtelt dísztermében hármas könyvbemutatóra került sor. Mindhárom kötet az ’56-os Emlékbizottság pályázati támogatása alapján készült, s tematikájukban a ciszterci rendhez kapcsolódnak.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Köszöntőjében Dékány Á. Sixtus zirci apát arról beszélt, hogy szakmai összefogás hozta létre ezeket a köteteket, melyek kimagasló színvonalúak, s emléket állítanak egy korszaknak. A könyvekben drámai sorsokról olvashatunk, és az ezekben megmutatkozó hűség mélyen megérinti a szívünket. Az elnyomottak legyőzötteknek tűnnek, de szilárd hitük, kitartásuk a krisztusi tanítás mellett kincset, követendő példát jelentenek minden kor nemzedékének. A zirci apát megállapította: egy megpróbáltatásokkal teli korszakban rendtársai meghozták a maguk döntését, szemben a rosszal a jó oldalára álltak. Az ő életük is azt példázza, hogy sorsunk az isteni gondviselés kezében van. Ezzel pedig segítenek minket és a jövő nemzedékét is abban, hogy krízishelyzetben ne csupán magunkra, de másokra is gondoljunk.

Rétvári Bence parlamenti államtitkár leszögezte: egyértelmű, hogy érdemes évfordulókat, emlékéveket meghirdetni, mert ilyen értékes művek születnek. A könyvekben olvasható sorsok sokunknak szolgálhatnak követendő példaként. Együtt jelenik meg bennük a hazafiság és az irgalom, a szánalom az élet kiszolgáltatottjaival szemben, függetlenül a világnézettől. Mindazok, akik 1945–1990 között szembeszálltak a kommunista diktatúrával, a magyar szabadságért küzdöttek, s ebben a harcban részt vettek egyháziak – így a ciszterciek – és világiak egyaránt. A három kötetből kirajzolódó életutak hősi helytállása sokak számára lehet példa. A ma nemzedéke tanulhat belőlük, s talán ezáltal jobban tudja értékelni azt, amije van, hogy neki nem kellett átélnie olyan súlyos megpróbáltatásokat, mint a kötetben megszólalóknak.

Barlay Bence, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium igazgatója vallomással kezdte méltatását: szereti az idős embereket, akiknek köszönhetjük ezeket a köteteket. Példamutatást, bölcsességet, hűséget a hithez, a hazához, kitartást tanulhat tőlük ezernyi diák. A történetek mind a zirci kongregációhoz kötődnek. Boldog lehet az a diákközösség, amelynek ilyen elődei voltak, akik képesek voltak a vérzivataros időkben is kitartani hitük, elveik mellett. Az akkori hatalom kegyetlenül üldözte, meghurcolta, megtörni azonban mégsem tudta őket. Az iskola igazgatója kiemelte, hogy a három kötet tanárok közös, megfeszített munkája, amiért név szerint is köszönetet mondott nekik.

Marton Bernát O.Cist. Landmarks & Pathways című kötetét Bencsik András, Bernát atya unokaöccse, a Magyar Demokrata főszerkesztője mutatta be. A kötet a szerző korábban megjelent, Mezsgyekövek – Határkövek című naplójának angol változata. Marton Bernát 1956. november 20-án, tizenöt éves korában hagyta el Magyarországot, 1958 januárjában ért Dallasba. Meggyőződése, hogy útját végig a gondviselés kísérte, és kíséri mind a mai napig. Bernát atya a dallasi ciszterci gimnáziumban tanít latint és franciát. Az iskola háromszázötven diákja közül néhányan magyar származásúak, de ő az egyetlen magyar pap tanár. Dallasban és környékén anyanyelvű miséket is tartanak a kétszázötven fős magyar gyökerű közösségnek. Bencsik András személyes hangvételű ismertetőjében felidézte, hogy 1956-ban ötéves volt, s az akkor tizenöt éves nagybátyja gyakran játszott vele. Bencsik fantasztikusnak nevezte, hogy egy tizenöt éves, félig még gyerek elindul egy rettenetes, szörnyűséges világból, hogy megkeresse a távoli Amerikában élő, ciszterci bátyját. Mintha egy film peregne előttünk, hihetetlen kalandok kísérték az útját. Szerelembe esett egy lánnyal, s már azon gondolkodott, hogy feleségül veszi, amikor találkozott egy még nagyobb szerelemmel, a Mindenség Urával, és attól kezdve nem volt kérdéses a jövője. Belépett a ciszterciek közé, s azóta szolgálja Istent és a híveket. Bencsik András emlékeztetett rá, hogy 1956-ban 200 ezer ember hagyta el Magyarországot. Erről rögtön a mostani migráció juthat eszünkbe. A főszerkesztő számára megható volt olvasni, ahogy nagybátyja az ausztriai lágerben sokakkal együtt a sorsára várt, alázatosan, türelmesen, reménykedve egy szebb jövőben, eszükbe sem jutott, hogy bármit követeljenek. Egy közvetlen, szerethető embert és ciszterci szerzetest ismerhetünk meg a kötetből. Öröm, hogy a napló most angolul is megjelent, így talán Nyugaton is jobban megértik, mi is történt velünk a szocializmus sötét évtizedeiben.

A Ciszterci tanúságtétel a kommunista diktatúrában című kiadvány főszerkesztője Turócziné Pesty Ágnes, a szerkesztők: Dékány Csaba, Kemény Gáborné és Párdányi Miklós. A könyvet Marton Bernát atya mutatta be, hatalmas jelentőségű munkának minősítve azt. Úgy érzi, mintha minden abban szereplő személynek a kortársa lenne. Felidézte személyes emlékeit többek között Endrédy Vendelről, Farkasfalvy Dénesről, Kereszty Rókusról, Párdányi Miklósról, Zakar Polikárpról. Marton Bernát tanítványai szívébe oltja a ciszterci atyák hősies életútját, ami szenvedéseik ellenére is reményt jelenthet a jövő nemzedékek számára. 

Cúthné Gyóni Eszter „Nem harcolunk, de nem is búcsúzunk…” – A ciszterci rend Zirci Apátságának története a második világháború végétől Endrédy Vendel apát haláláig című könyvét Wirthné Diera Bernadett történész méltatta. Kiemelte, hogy terjedelmes, 356 oldalas, tudományos igénnyel megírt műről van szó, képanyagban és forrásokban rendkívül gazdag, összesen 1377 lábjegyzet szerepel benne. A könyv szerzője szakmailag kimagasló művet alkotott, emellett pedig mély empátiával ábrázolta a ciszterci szerzetesek életét az üldöztetések idején. Nem csupán az 1945–1981 közötti időszakot tárgyalja, hanem leírja Endrédy Vendel zirci apáttá választását 1939-ben. Könyvét pedig nem az apát 1981-es halálával fejezi be, ami emberileg még meglehetősen reménytelen helyzet volt, hanem elviszi a történetet egészen Kerekes Károly 1987-es benediktálásáig – prézes apátként látta el szolgálatát – , majd 1990 első hónapjáig, amikor Zircen négy ciszterci szerzetes indította újra a szerzetesi életet.

A könyvbemutató után a gimnázium aulájában két különleges kiállítás alkotásait tekinthették meg az érdeklődők: Csorba Emánuel 1956-ban fényképezett képeit és Ambrus Győző grafikusművész 1956-os illusztrációit.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria