Dobszay Benedek OFM: A szerzetesség a meghívó Istenről ad prófétai jelet

2018. április 28. szombat 14:00

Dobszay Benedekkel, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnökével Szerdahelyi Csongor készített interjút abból az alkalomból, hogy márciusban három évre megválasztották a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának élére.

– Elődje, Labancz Zsolt SP két cikluson át volt a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának vezetője. Ezalatt rendezték meg 2015-ben a megszentelt élet évét, amely fontos esemény volt a szerzetesrendek életében. Milyen örökséget vesz át, és merre szeretnének továbbhaladni?

– Két nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni. Először is: úgy gondolom, hogy nekünk most elsősorban nem új dolgoknak kell nekiállnunk, hanem folytatnunk kell azt, ami elkezdődött. A másik: nem az a fontos, hogy én vagy a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke mit akarunk (a férfi konferencia elnöke mellett, vele egyenlő rangban van elnöke a női konferenciának is, aki jelenleg Lobmayer Ágnes M. Judit SSND, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője – a szerk.), hanem együtt kell keresnünk a magyar szerzetesség és a két konferencia közös szándékait.

Ebben az elnökségben a vezető nem fölötte áll a többi szerzetesrendnek, hanem az a feladata, hogy koordinálja az elöljárók gondolatait, véghezvigye és szolgálja a magyar szerzetesközösségek kéréseit és szándékait.

– Minden szerzetesrendnek más-más karizmái vannak. Együtt többre képesek és erősebbek a rendek, mint külön-külön, a saját útjukon haladva?

– Igen. Ebben biztosak vagyunk. Jó tapasztalat, a rendszerváltás óta pedig különösen is érzékelhetjük, hogy a magyar egyházban a megszentelt életet élők szeretnek és eredményesen tudnak együtt munkálkodni. A megszentelt élet évének megszervezése – különösen a Szerzetesek tere elnevezésű program – pontosan azt bizonyította, hogy ha egy-egy szerzetesközösségnek már nincs is elég ereje például egy nagy rendezvény megszervezésére, akkor összefogva nagyobb dolgok születhetnek, mint ami külön-külön származhat a közösségekből. Számomra a szerzetesi együttműködésben nagyon szép, személyes élmény volt például az Iránytű hivatástisztázó műhely, ahol több szerzetesközösségből jöttünk össze segíteni a fiatalokat, hogy megtalálják a saját életútjukat.

Különleges, spirituális tapasztalat volt ebben a programban, hogy a különböző lelkiségek vagy lelkiségi családok jelen lévő tagjai nem versengtek, hanem egy nagyon szép, sokszínű „kórust” tudtak alkotni, melyben senkinek nem kellett föladnia azt, ami a sajátja, viszont erősödhetett és gazdagodhatott a másik tapasztalatából.

– Nagyon különbözőek a szerzetesrendek – nem csak egy külső szemlélő számára – a habitusuk, de életkorok, karizmák és küldetések tekintetében is. Vannak rendek (ez talán a női rendek között látványosabb), melyeknek karizmái betöltötték küldetésüket. Néhány hónappal ezelőtt még száz szerzetesrend volt Magyarországon, amelyet jegyzett a szerzetesi iroda, ma kilencvenkilenc – a szám vélhetően a most következő három év alatt is csökkenni fog…

– Igen, ez így van. Együttműködésünk szerves része, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Nagyon szép dolog, hogy a magyar szerzetesség egésze felelősséget érez minden egyes rendjéért, közösségéért és minden tagjáért is. Tapintatosan kell kezelni, amikor egy szerzetesközösség gyengülni kezd, hiszen minden rendnek megvan a joga ahhoz, hogy tervezze a maga jövőjét. Mégis, a szerzetesség egészének ott kell lennie, hogy segítő kezet nyújtson, támogassa és felkarolja ezeket a közösségeket, ha ők is így akarják. A közeljövőben egyik feladatunk lehet, hogy készítsünk egy segédanyagot arra az esetre, ha egy rendnek a meggyengülés miatt esetleg le kell mondania bizonyos intézményeiről, házairól vagy bármi másról. Segítséget kell nyújtanunk abban, hogy hogyan viheti végbe egy közösség törvényesen és emelt fővel ezeket a döntéseket. De nemcsak a megfáradt közösségeknek, hanem sokszor egy életerős rendnek is vannak olyan pillanatai, amikor úgy érzi, hogy segítségre szorul egy intézmény fenntartásában vagy a képzések szervezésében. Ehhez próbálunk olyan együttműködést felkínálni, amely egyik félnek sem teher, amelyben bizalommal számíthatunk egymásra.

– Vannak olyan, az elmúlt 30-40 évben született közösségek, melyek törekvéseinek vannak szerzetesi elemei. Sokszor újszerű módon. Mennyire integrálódnak a munkaközösségbe ezek az új közösségek?

– A szerzeteselöljárók konferenciája létezésének van egy jogi oldala, melynek szentszéki alapjai vannak: a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja alá tartozó rendeknek minden országban létre kell hozniuk egy ilyen konferenciát, ami a Szentszék által elfogadott statútummal, szabályzattal rendelkezik. Az említett újszerű közösségek gyakran nem a szerzetesi kongregáció alá, hanem a Világiak Pápai Tanácsa alá tartoznak, ebből kifolyólag az ő részvételük a konferenciában nem kötelező. Magyarországon azonban mind a női, mind a férfi elöljárói konferenciában az a rend alakult ki, hogy ezen közösségek képviselői is jelen vannak – jóllehet, csak meghívottként – a megbeszéléseken, és részvételükkel gazdagítják az együttműködést. Az elnökségek ily módon őket, az ő érdekeiket is képviselik.

– A Szentszék hivatali rendszerében a női és a férfi szerzetesség is a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja alá tartozik, tehát nincs külön férfi és női kongregáció. Magyarországon mégis külön testület működik. Mi ennek a létjogosultsága? Vannak külön női és férfi problémák?

– Nálunk elsősorban történelmileg alakult ez így. Azt láthatjuk azonban, hogy vannak ügyek, amelyek máshogyan jelennek meg férfi és női oldalakon, emiatt indokolt is lehet a külön konferencia. Európában több országban egyetlen, egységes konferencia van. Lehet, hogy egyszer majd Magyarországon is olyan döntésre jutnak a vezetők, hogy az egységesítés felé kell indulni. De most így működik, és nagyon jó látni, hogy ez a két konferencia – különösen a két elnökség – remekül együtt tud működni.

– Hány férfi szerzetes van most Magyarországon?

– Hazánkban jelenleg hatvanhat női és harminchárom férfi közösségben összesen ezernégyszáz szerzetes él. Kicsit több mint egyharmaduk, tehát több mint ötszázan férfiak. Az előző elnökség komoly adatbázist hagyott a jelenlegi vezetőségre, amelyből nagyon sok információt könnyen ki lehet nyerni. Ennek publikus része az interneten elérhető szerzetesi térkép.

– Mivel gazdagítja a szerzetesség a magyar Egyházat? Vannak egyházmegyék, ahol nagyon kevés a szerzetes, és vannak, ahol többen vannak…

– Sokan a feladat, a munka felől közelítik meg a szerzetességet, vagy sokszor arról az oldalról, hogy ők „csak” imádkoznak. Az egyházképtől függ, hogy mit jelent a szerzetesség, de valójában ennek tartalma mélyebb, mint amit kívülről láthatunk. Az Egyházban Isten meghív embereket egy egészen különleges, sajátos életre. A szerzetesek már csupán a létükkel és egyéni elköteleződésükkel is színesítik az Egyházat. Létezésük fölötte áll annak, hogy milyen munkát végeznek. A szerzetesség valójában a meghívó Istenről ad prófétai jelet az Egyházban, és bizonyos emberek számára ez az üdvösség útja. Egy egyházmegyében élve, az ott élők számára létükkel megmutatják, hogy az üdvösség elérésének ez is egy lehetséges formája, hogy Isten ezen az életállapoton keresztül is vezethet valakit életszentségre.

– 1990 előtt négy évtizeden át alig volt jelen a szerzetesség látható módon a magyar egyház életében. A négy szerzetesrend – melyek legálisan működhettek – tagjai habitusukat csak a gimnáziumok és kolostorok falain belül hordhatták, a templomban már nem volt ajánlatos abban mutatkozni… Azóta eltelt majdnem három évtized, és mára jól láthatóan visszatért az Egyházba a szerzetesség. Elfoglalta-e a magyar közgondolkodásban az őt megillető helyét, azt, ami alapján ki tud teljesedni a közjó és az Egyház szolgálatában?

– Úgy látom, hogy sok egymással ellentétes folyamat zajlik. Egyrészt a rendszerváltás óta – bár vannak belépő tagok, és azóta sok szerzetesrend megjelent vagy visszatért – nagy létszámbeli csökkenésnek lehettünk tanúi, egyszerűen demográfiai okok miatt.

– Az egyházmegyés papság körében is hasonló tendencia figyelhető meg…

– Igen… Emellett azt gondolom, hogy a szerzetesség sokat alakult az elmúlt évtizedekben, és a rendi élet sok helyen fontos tényezővé vált. A fővárosban és bizonyos egyházmegyékben több szerzetesközösség is jelen van – sok esetben például a különböző intézmények fenntartása miatt –, ugyanakkor vannak Magyarországon olyan vidékek, ahol feltehetően még a mélyen vallásos, katolikus emberek sem tudják igazán, hogy mit jelent a szerzetesség, egyszerűen azért, mert nem találkoznak vele, és lehet, hogy a hitoktatásban sem jelenik meg eléggé a szerzetesség témája. Ebben érdemes lenne fejlődnünk: dolgoznunk kellene azon, hogy a szerzetesség lényege hitelesen megjelenjen azok előtt is, akik saját egyházközségükben, közösségükben még soha nem találkoztak szerzetessel.

– Akkor tehát van tennivalója a magyar Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának az elkövetkező három évben.

–Igen, mindenképp, és hála Istennek – bár új problémák, új teendők mindig vannak – munkánkat nem nulláról indítjuk; sok területen már kész stratégiát örököltünk. Ennek segítségével vihetjük tovább a már elkezdett folyamatokat, így szolgálva munkánkkal a magyar szerzetességet.

Az interjút lejegyezte: Varga Mónika – Ferences Sajtóközpont, Ferences Alapítvány

Forrás: Ferencesek.hu

Fotó: Thaler Tamás; Szerzetesek.hu, Graf Ádám

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
Vezető híreink - olvasta már?
egyhazi-szemelyeket-tuntettek-ki-nemzeti-unnepunk-alkalmabol-89515
Egyházi személyeket tüntettek ki nemzeti ünnepünk alkalmából

Állami kitüntetéseket és szakmai díjakat adott át Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) államtitkára Budapesten a Pesti Vigadóban augusztus 17-én, pénteken, az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából.

2018. augusztus 17. péntek
a-vilagban-elo-karmelita-kozosseg-tagjainak-fogadalomtetele-nyiregyhazan
A világban élő kármelita közösség tagjai tettek ígéretet Nyíregyházán

Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Nyíregyházán, a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyházban a Nagyboldogasszonyról nevezett Világban Élő Kármelita Közösség (VÉK) öt tagja végleges ígéretet tett a Sarutlan Kármeliták Világi Rendjére, hárman pedig elkezdték a felkészülési időt.

2018. augusztus 17. péntek