Elhunyt Nagy Ferenc SJ

Megszentelt élet – 2018. március 19., hétfő | 15:14

Március 17-én, 87 éves korában elhunyt Nagy Ferenc jezsuita atya a pilisvörösvári idősek otthonában. Ferenc atya 68 éve volt jezsuita szerzetes és 60 éve pap.

Nagy Ferenc 1931. január 8-án született a Somogy megyei Szőlőskislakon. 1941 és 1949 között Keszthelyen járt gimnáziumba. A jezsuita noviciátust a budai Manrézában kezdte el 1949 augusztusában. 1950 májusában Szegedre került, onnan az ÁVO a jászberényi kényszertartózkodási helyre vitte, ahonnan megszökött. Két évig teológiát tanult a Központi Szemináriumban, majd 1952-től 1954-ig Budapesten dolgozott segédmunkásként. 1954 és 1956 között külső hallgatóként tanult a Hittudományi Akadémián. 1956-ban elhagyta az országot. 1958–60-ig a hollandiai Maastrichtben folytatta tanulmányait, ahol 1958. augusztus 22-én pappá szentelték.

1960–61-ben a magyar menekültek között végzett lelkipásztori szolgálatot. 1961-ben Drongenben elvégezte a harmadik probációt. 1961 és 1964 között Rómában morális teológiából doktorált a Gergely Egyetemen. 1964-től 1970-ig Montrealban, a Szeplőtelen Fogantatás Kollégiumban tanított morális teológiát; az ezt követő két évben a leuveni magyar egyetemisták kollégiuma, a Mindszenty kollégium igazgatója volt; 1972 és 1980 között a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. 1980-tól 1987-ig a kanadai Hamiltonban szerkesztette A Szív folyóiratot, közben lelkipásztori munkát végzett. 1987 és 1989 között Torontóban a novíciusmester segítője, sociusa volt. 1989–92-ben Bécsben a Szolgálat című folyóiratot szerkesztette. 1992-ben hazaköltözött Budapestre, ahol a Távlatok társszerkesztője volt, valamint az első években A Szív szerkesztője – később a szerkesztőbizottság elnöke lett. E munkák mellett rendszeres kisegítő lelkipásztori feladatokat vállalt többek között a pestszentlőrinci plébánián.

1993 és 2005 között minden évben szervezte és vezette a pap- és szerzetesszülők számára tartott lelkigyakorlatokat. Munkája a Távlatoknál 2007 végén, a lelkipásztorkodásban pedig 2012-ben fejeződött be. 2014-től élt a pilisvörösvári idősek otthonában, haláláig.

Ferenc atya vallomása a jezsuita hivatásáról: „Jézus az én teremtményi mivoltom és az én személyiségem ősmintája; a mennyei Atya testvérének és munkatársának teremtett engem. Jézus csodálatos volt, tiszta, egyszerű, hűséges, boldog. A teremtményi és emberi világ sok örömet, sok gondot és munkát, sok szenvedést adott neki. Mint testvére és munkatársa vele járom az élet útjait. Az ő Társaságának hűséges és gyarló tagja vagyok; ő folyton igénybe veszi az életemet, és folyton megbocsát nekem.”

*

Művei: doktori disszertációja: Circa origines doctrinae christianae de moralitate pollutionis tentamentum historicum (Róma, 1964); 1972 és 1980 között a Vatikáni Rádió magyar műsorának társszerkesztőjeként Szabó Ferenccel együttműködött a Xavier Léon-Dufour által szerkesztett Biblikus teológiai szótár fordításában és szerkesztésében (Róma, 1976), valamint a Teológiai Kiskönyvtár sorozat (34 füzet) szerkesztésében, kiadásában, továbbá több vallásos könyv (Ábrahámtól Jézusig, Krisztus tanúi a történelemben) római kiadásában és hazaküldésében. Számos tanulmányt írt a Szolgálat, majd a Távlatok folyóiratban. Egyéb írások: A kassai vértanúk (Budapest, 1995); „Egyház-Nép-Szavazás” Magyarországon (Budapest, 1995) Pálos 183; (MJTN 161–2; MKL IX. 442); Templomról templomra (MJV I. 299–303). Róla szóló irodalom: Nemesszeghy Ervin: P. Nagy Ferenc SJ. Jezsuiták küldetése 12; Nagy Ferenc; Kortárs magyar írók – 1945–1997 (II. Bp., 1998. 188; MJN 216–7).

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria