Elindult Pedro Arrupe jezsuita rendfőnök boldoggáavatási folyamata

„Még nagyon a folyamat elején járunk, de a római általános helynök, Angelo de Donatis bíboros már hozzájárult, hogy a Római Egyházmegye – ahol Arrupe atya elhunyt – megindítsa a boldoggáavatási eljárást” – idézi a generális szavait a spanyol jezsuiták honlapján július 11-én megjelent bejegyzés.

A hír lavinaként söpört végig a rendi és a rend iránt érdeklődő nemzetközi sajtóban. A beszámolók hozzáteszik, Arturo Sosa SJ a spanyol provincia jelenlévő mintegy háromszáz tagját és munkatársát arra kérte, imádkozzanak az 1991-ben elhunyt általános rendfőnök boldoggá avatásáért, és ha hasznos információjuk van az Arrupe-tisztelettel kapcsolatban, működjenek személyesen is közre a folyamatban. „Valóban Krisztusban gyökerező, és magát a missziónak szentelő igaz ember volt, és életének legnagyobb csodája, hogy ma itt lehetünk” – tette hozzá Arturo Sosa.

Pedro Arrupe 18 éven át vezette a Jézus Társaságát. Fő feladatának tekintette, hogy felkeresse szerte a világon a jezsuitákat (éppen negyven éve ő volt az első jezsuita generális, aki Magyarországon járt), és előmozdítsa, hogy a jezsuita rend a II. vatikáni zsinat szelleméhez igazodjon. Kortársai visszaemlékezései szerint Pedro Arrupe az önmegtagadás és az ima embere volt, aki nagyon szívén viselte a szegények és kitaszítottak sorsát.

Pedro Arrupét az Egyház már Isten szolgájának, azaz „jelöltnek” minősítette – ez a szenttéavatási folyamat első lépcsőfoka. Az eljárás során ezt követően az illetőt tiszteletreméltóvá, majd boldoggá, s végül szentté nyilvánítja a pápa, amennyiben valóban bizonyítást nyernek az érdemei. A folyamat részeként kivizsgálják, valóban elterjedt-e életszentségének híre a hívek körében, majd az illető életútjáról összegyűjtenek minden történeti és teológiai szempontból lényeges írásos forrást, szóbeli tanúságtételek sorát vizsgálják meg, s a boldoggá, illetve szentté avatáshoz szükséges egy-egy csodás esemény (például gyógyulás) bemutatása is. Erre utal az általános rendfőnök felhívása, hiszen azt kell majd bizonyítani, hogy az adott csoda Pedro Arrupe közbenjárására, a hozzá intézett imák révén következett be. A jezsuita rend részéről Pascual Cebollada SJ lett az ügy posztulátora, aki újságírói érdeklődésre elmondta, már meg is kezdte a száznál is több szemtanú, illetve Arrupe írásainak számba vételét.

Arrupe Spanyolországban, Baszkföldön született 1907-ben. Orvosi tanulmányokat folytatott, majd 1927-ben belépett a jezsuita rendbe. Mivel 1932-ben a második spanyol köztársaság elűzte a jezsuitákat, képzését Hollandiában, Belgiumban, majd az Egyesült Államokban végezte. 1936-ban szentelték fel, ezt követően orvosetikai doktorátust szerzett, majd a rend Japánba küldte. Huszonhét éven át szolgált a szigetországban, munkája során legtöbb idejét a szegények és elnyomottak között töltötte, nemcsak misszionáriusként, hanem egy kis japán falu orvosaként is. 1941 decemberében kémkedés gyanújával letartóztatták a japán hatóságok, és 33 napon át magánzárkában tartották fogva. Szabadulását követően Hirosima egyik külvárosában, Nagacukában a misszió novíciusmestere lett. Nyolc jezsuita társával együtt túlélték az atomtámadást, és a jelöltházat szükségkórházzá alakítva több száz sebesültet láttak el. 1958-ban a japán rendtartomány első elöljárója lett.

1965-ben választották általános rendfőnökké, a rend 28. generálisaként személyében lett a rendalapítót követően másodjára baszk származású elöljárója a jezsuitáknak. Sokan emiatt is második Ignácként tisztelték, aki megújította, újjászervezte, szinte újjáalapította a társaságot a II. vatikáni zsinat szellemében. Arra biztatta a rendtagokat, lássák meg Istent mindenben, és bátran szenteljék életüket az érdeklődésüknek és tehetségüknek megfelelő szolgálatoknak, akár a természettudományos, művészi vagy más világi területen, s arra is figyelmeztetett, hogy a holnap problémáira ne a tegnap válaszaival feleljenek. Ő alapította meg 1980-ban a Jezsuita Menekültszolgálatot, mely mára csaknem félszáz országban aktív, és közel negyvenmillió menekültnek nyújtott segítséget.

Arrupe 1981-ben egy fáradságos távol-keleti út után agyvérzést kapott, lebénult, és fokozatosan teljesen elvesztette beszédképességét. Elsőként a jezsuita generálisok sorában, nem töltötte ki haláláig tisztségét: két éven át a rendhagyó módon nem általa, hanem II. János Pál pápa által kijelölt helyettesei irányították a rendet, majd 1983-ban a 33. Általános Rendgyűlés Peter-Hans Kolvenbachot választotta utódául. Pedro Arrupe SJ 1991 februárjában hunyt el, földi maradványai a római Il Gesú-templom egyik oldalkápolnájában nyugszanak.

Mint Ferenc pápa egyik életrajzából tudható, Jorge Bergoglio és Pedro Arrupe szoros kapcsolatban álltak, s életútjuk több lényeges ponton is keresztezte egymást. 1973-ban Arrupe nevezte ki argentin provinciálisnak a jelenlegi pápát, aki nagyra becsülte, és szellemi atyjának tekintette a rendfőnököt, aki később mint bizalmi emberét Bergogliót kérte fel a zsinat utáni belső rendi feszültségek kezelésére.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír