Fejérdy Judit Mónika OCist: Krisztus test szerinti ismeretétől Krisztus lélek szerinti ismeretéig

Szent Bernát (1090–1153) egyike az egyháztörténelem legnagyobb misztikusainak. A korral foglalkozó szakemberek közül sokan vélik úgy, hogy Európa lelkiségét és szellemi arculatát nem lehet valósághűen megrajzolni a 12. század „leglángolóbb és legvilágítóbb fáklyája”, azaz Bernát élete és tanítása nélkül.

Fejérdy Judit Mónika, elemezve a Clairvaux-i monostor első apátjának beszédeit, megállapítja: Szent Bernát gondolkodásában kiemelkedő helyet foglal el Jézus Krisztus szent emberségének misztériuma. Különös szeretettel és figyelemmel fordult az értünk szenvedő Krisztus alakja felé. Egyetlen út létezik számára, mely visszavezeti az embert eredetéhez, ez pedig Jézus Krisztus földi életének szemlélése és követése. „Ezt nevezem én bölcsességnek, ebben látom az igazságosság beteljesedését, a tudás teljességét, az üdvösség gazdagságát, az érdemek bőségét… itt e földön Jézus ismerete, méghozzá a megfeszített Jézus ismerete az én legfőbb filozófiám.” A dolgozat írója rávilágít, hogy Bernát Krisztusra vonatkozó egész tanítása és kifejezésmódja mélyen a Szentírásban gyökerezik, de érzékelhető rajta az egyházatyák hatása, különösen Órigenészé és Szent Ágostoné.

Részletesen elemezve Szent Bernátnak Az énekek énekéről szóló beszédeit a ciszterci nővér leszögezi: Bernát minden tanítását a szeretet fogalma egyesíti, amely a Szentháromság egy Istenből forrásozik, s amely a megváltás misztériumának is a forrása. „Így tehát a bernáti krisztológia, ekkléziológia és antropológia egyaránt a Szentháromsággal kapcsolatos tanításon belül helyezkedik el.” Tökéletes az egyensúly a dogmatikus teológia és a morális között. Bernát soha nem áll meg a dogmáknál, „hanem mindig továbbmegy az erkölcs vagy a kölcsönös szeretet gyakorlati szintjére”. A teológia csak az első lépés számára, a hitigazságoknak át kell formálniuk az életünket. Bernát teológiájának másik egységesítő eleme Krisztus személye „mint az ember Istenhez fűződő kapcsolatának kulcsa”. Bernát számára a Szentírás teljes egészében Krisztusra és az Ő megváltó művére összpontosít. Hirdette és hitte, hogy Isten, aki megteremtette a világot, ugyanaz, mint aki megváltotta. „Ez a két mű elválaszthatatlan egymástól, hiszen egy és ugyanaz a princípiumuk: Isten szerető jósága, Isten lényege.” Ezért egyetlen könyvvel kell találkoznia és mélységeiben tanulmányoznia minden szerzetesnek – de minden keresztény embernek is –, magával Jézus Krisztussal.

A tanulmány írója kiemeli, hogy Bernát misztikája egyértelműen az Ige személye felé fordul. Világos számára, hogy a megtestesülés kegyelme tette lehetővé az embernek, hogy Istent szemlélje, vele egyesüljön. Így Krisztus mintegy „eszköze”, megvalósítója Isten és ember egyesülésének, ami emberileg lehetetlen. „Egyrészt azért, mert Krisztusban a két természet egységének köszönhetőn az isteni és az emberi, a lelki és a testi tökéletes egységben találkozott; másrészt pedig Krisztusban történt meg a kiengesztelődés Isten és az ember között.” Bernát misztikája Krisztus-központú, pontosabban „igeközpontú”, akkor is, ha soha nem felejti el, hogy az Ige testté lett Jézusban, de ugyanúgy krisztológiai tanítását is nevezhetjük misztikusnak, „melyben Krisztust úgy szemléli és szereti, mint az emberi lélek, illetve az Egyház Vőlegényét”. Bernát mint szimbolikus nyelvezetet használta fel az emberi szerelem, vágy, erosz képeit azért, hogy kifejezze Isten és ember kölcsönös szeretetét, és leírja a misztikus tapasztalatot. Azért sem félt ettől, mert számára az ember lényegét tekintve olyan teremtmény, aki istenképisége folytán képes a szeretetre. „Isten szeretet, és semmi a teremtett dolgok közül nem képes betölteni az Isten képére alkotott teremtményt, csak a Szeretet-Isten, aki egyedül nagyobb nála.”

Ugyanakkor Bernát rávilágít arra a fontos szempontra, hogy bár minden érdemet megkaptunk a keresztségben, nekünk is bele kell tennünk a magunk részét. Hangsúlyozottan figyelmeztet, hogy Krisztus nem ment meg bennünket nélkülünk. A megváltás valóban megtörtént, „de nélkülem, az én hozzájárulásom nélkül nem lesz hatékony az életemben. Ami tehát bennünk kevés, azt ő maga egészíti ki. De nem akarja, hogy ne tegyük meg azt a keveset, amit megtehetünk.”

Fejérdy Judit Mónika összegző, monografikus jellegű dolgozatának két sajátossága van: egyfelől a dogmatikai krisztológia minden területét áttekinti, másfelől pedig mindezt Szent Bernát beszédeinek teljes szövegállományában vizsgálja meg. Ezért a tanulmány jelentősen előbbre viszi a Bernát-kutatást. Ez a teljes krisztológiát és a beszédek összességét átfogó munka lehetőséget nyújt egy-egy téma részletesebb kifejtéséhez, más szerzőkkel történő összehasonlításokhoz. Az is nagyon fontos, hogy Magyarországon ez az első olyan mű, ami elősegítheti Szent Bernát teológiai tanításának és személyének mélyebb ismeretét, kutatását.

Fejérdy Judit Mónika OCist: Krisztus test szerinti ismeretétől Krisztus lélek szerinti ismeretéig – Clairvaux-i Szent Bernát krisztológiai tanítása beszédei alapján
Szent István Társulat, 2019

Bodnár Dániel/Magyar Kurír