Hivatások bölcsői – bemutatkoznak a ferences iskolák

2017. november 1. szerda 14:00

Varga Mónika Dobszay Benedek ferences tartományfőnököt és Dobszay Ambrust, a rend közoktatási referensét kérdezte a ferences rend közoktatási intézményeinek helyzetéről. Az interjú a Ferences Alapítvány honlapján jelent meg.

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány közoktatási intézményeiben több mint kétezer gyermek számára kezdődött meg a tanév 2017 szeptemberében. A provincia – egyéb tevékenységei mellett – fenntartója négy gimnáziumnak, egy óvodának és a gyöngyösi Autista Segítő Központnak. Dobszay Benedek ferences tartományfőnökkel és Dobszay Ambrussal, a rend közoktatási referensével beszélgettünk az intézmények helyzetéről, kiemelten a budai, az esztergomi és a szentendrei iskolákról.

– Hogyan indult a rend oktatási munkája és hol tart most?

Dobszay Benedek: Oktatási tevékenységünk komoly múltra tekint vissza. Esztergomban már a 15. században jelen volt a ferences nevelés, a 18–19. században pedig már közel harminc gimnáziumot működtetett a rend. Az 1850-es középiskolai reformokkal azonban gyakorlatilag megszűnt a rendtartomány közoktatási munkája. Végül 1931-ben nyitotta meg kapuit az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium. A kommunista hatalomátvétel után mindössze nyolc katolikus iskola működhetett, s ebből kettő volt ferences intézmény, az esztergomi és az ekkor létrejött szentendrei gimnáziumunk. A rendszerváltás után Mohácson és Budán is elindult a ferences oktatás, és a pasaréti Testvérkék Ferences Óvoda is ekkor kezdte meg működését.

Az ezredfordulót követően az Autista Segítő Központ és a jászberényi Terplán Zénó Szakképző Iskola és Gimnázium került a tartományfőnökség fenntartásába. Mohácsi iskolánk nemrégiben átkerült a Pécsi Egyházmegyéhez, így jelenleg összesen hat közoktatási intézményünk van.

– Hogyan működik egy ferences iskola, miben más, mint egy világi intézmény?

D. B.: A ferences nevelés célja, hogy – a tudásátadás által és lelki értelemben is – a ránk bízottak üdvösségét szolgáljuk. Minden döntésünkben – akár az új feladatok vállalásánál, akár a régiek megtartásánál – ezt az alapvető célt kell szem előtt tartanunk. A ferences intézmények létezése és a mi szolgálatunk is az Egyház jelenlétének az eszköze a mai társadalomban, de az evangelizációban, a lelkipásztori munkában nemcsak a szerzetesek, a világi pedagógusok is részt vesznek. Ez azért fontos, mert a rendtársak egyre alacsonyabb létszámban vannak jelen az oktatásban: most összesen huszonkét ferences lát el szolgálatot az intézményekben, és számolnunk kell e szám további csökkenésével is. Emiatt jó, hogy nagyon sok hiteles világi kollégánk van.

Egy ismerősöm egyszer azt mondta: „Az iskola az a hely, ahol biztosan találkozunk azokkal a fiatalokkal, akikkel a templomban már nem.” Magyarországon jelenleg körülbelül 210 ezer diák tanul egyházi iskolában. Nagy lehetőség ez arra, hogy az ifjúsággal szervezetten találkozzunk, emiatt úgy gondolom, hogy semlegesen tanítani nem lehet, és nem is kell. Iskoláinkra úgy kell tekinteni mint a hivatások bölcsőjére – legyen az szerzetesi, papi, családos vagy bármely egyéb hivatás.

– Mi az a terület, amely még fejlesztés előtt áll az iskolákban?

D. B.: Intézményeinkben kiemelt szerepet kap a tehetséggondozás, amelyre évente nagyjából húszmillió forintot költünk. Van azonban egy közös álmunk arról, hogy egyszer egy hasonlóan erős, jól működő felzárkóztató rendszer is kialakul majd iskoláinkban; erre jó szívvel fordítanánk hasonló nagyságú összeget. Szeretnénk, hogy a ferenceseknél a tudományok terén gyengébb képességűek is ki tudják hozni magukból a legtöbbet úgy, hogy közben nem az elvárásainkat redukáljuk, hanem figyelemmel és az adottságokra való tekintettel mindenkinek egyénileg biztosítjuk a fejlődés lehetőségét.

A felzárkóztatás mellett oda kell figyelnünk arra is, hogy a ferences iskolák nem lehetnek a szó rossz értelmében vett „elitiskolák”. Ahogy korábban beszéltünk róla: történelmi tradíció, hogy intézményeink a jelenlegi helyükön működnek, de ebből fakadóan egy aránylag szűk társadalmi réteg, az értelmiségi háttérből érkező diákok vesznek részt döntő többségben a ferences közoktatásban. Emiatt próbálunk egy olyan rendszert kialakítani, ahol a szerencsésebb sorsúak figyelmét a nehezebb sorsúak felé tudjuk irányítani. Felelősségünk, hogy a kapcsolati tőkénkből származó javakat ne csak ott használjuk fel, ahol van, hanem ott is, ahol nincs. A felzárkóztatásnak az is része, hogy saját támogatói hálózatunkat elérhetővé tesszük olyan emberek számára, akik a maguk érdekében nem tudnak szólni. Ebben nagy szerepet játszik a rendtartomány központi alapítványa, a Ferences Alapítvány, amelyen keresztül sokan támogatják oktatási munkánkat.

– A három nagyobb intézmény közül melyiknek mi a sajátossága?

Dobszay Ambrus: Mindhárom iskola karakteresen különbözik egymástól, közös pontot a ferences lelkiség jelent. A két régebbi intézményünkben – az esztergomi és a szentendrei iskolában – hat- és négyévfolyamos gimnáziumi képzés folyik, a budapesti Szent Angéla Általános Iskola és Gimnáziumban pedig tizenkét évfolyamon zajlik az oktatás.

Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium azért igazán különleges, mert ez egy tisztán fiúiskola, ahol minden tanuló egyben kollégista is. A diákok nemcsak hétköznaponként, hanem hétvégente is a kollégiumban tartózkodnak, négy-öthetente mennek csak haza egy hosszú hétvégére. Nagy kihívás a hét minden napján folyamatosan biztosítani a pedagógusok jelenlétét. Ezt a helyi ferences testvérekre támaszkodva tesszük meg, az intézmény ugyanis fizikailag és működésében is „egybe van nőve” az esztergomi ferences rendházzal. Az itt élő szerzetesek részt vesznek a gimnáziumi és kollégiumi oktatásban, nevelésben.

– A szülők hogyan azonosulnak ezzel a hosszú távolléttel?

D. A.: Amikor fiam a gimnáziumi évei kezdetén kollégiumba került (ő ugyan nem ferences, hanem bencés diák volt), kaptunk egy levelet az igazgatótól, amelyben ez állt: „Kedves Anyák! Az Önök szerepe nagyobb részt véget ért.” Bár a mondatot túlzásnak tartottuk, és feleségemet különösen szíven ütötte, azért mégis volt benne némi igazság. Természetes, hogy a szülők lehetőségei korlátozódnak, amikor tizenhárom vagy tizenöt éves gyermeküket beíratják akár ide, akár más hasonló intézménybe, de a nevelésben ekképp való osztozás az iskola és a kollégium egyik legnagyobb értéke. Sokan épp emiatt választják az esztergomi intézményt: szükségét érzik, hogy gyermekük ferences nevelők közösségében növekedjen, ahol nemcsak lelki támaszt kapnak, hanem biztosítják a hivatásuk megtalálásához szükséges alapokat is. Erre nemcsak Esztergomban, hanem a többi intézményünkben is igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni: segíteni a növendékeket abban, hogy felismerjék, mire hívja őket Isten. Ahogy arról Benedek atya is beszélt: iskoláinknak a hivatások bölcsőinek kell lenniük.

– A HVG által kiadott középiskolai rangsorban idén is nagyon jó helyen szerepelt a szentendrei intézmény. Miben rejlik az iskola erőssége?

D. A.: Igen, a szentendrei Ferences Gimnázium az az intézményünk, amely a klasszikus mutatókban a legjobban teljesít. A középiskolák rangsorában (amely nagyon sok szempontot vesz figyelembe: továbbtanulási rátákat, nyelvvizsgák számát, az emelt szintű érettségik sikerességét, stb.) országos szinten az első ötven, Pest megyében pedig az első tíz legjobb iskola között szerepel. De valójában nem ez a legfőbb sajátossága a gimnáziumnak, hanem talán az, hogy ez elsősorban egy barátságos iskola: emberléptékű, kedves hely, barátságos épület, barátságos tanárokkal. „Élet zengi be az iskolát.” Mint minden intézményünkben, a pedagógusok itt is nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi élet megszervezésére: a tanulók rengeteget kirándulnak, bejárják az országot és a határon túli magyarlakta területeket, a végzős osztályok pedig Olaszországba utaznak, hogy felfedezzék Szent Ferenc életének helyszíneit. Az intézmény testvériskolai kapcsolatokat is ápol, amelyek közül kiemelten fontosak a német és osztrák összeköttetések.

– Mi a budapesti intézmény sajátossága?

D. A.: A Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium – amely szintén szerepel az első száz magyar középiskola rangsorában – az egyetlen tizenkét évfolyamos iskolánk. A két tagintézmény egy épületben, de külön működik. A gimnáziumba mindenkinek felvételiznie kell – azoknak is, akik ide jártak általános iskolába. Ennek megfelelően van olyan gyermek, aki hatéves korától kezdve egészen tizennyolc éves koráig itt van. Az ő életének gyakorlatilag a családdal egyenértékű hatóeleme a ferences közösség.

Az általános iskolában induló két osztály egyike – a Budai Ferences Énekes Iskola – egyedüli budapesti egyházi intézményként része az énekes iskolák hálózatának. Ez nem ének-zene tagozatot jelent, hanem a liturgikus szolgálat zenei és teológiai megalapozását hordozza magában. Az énekes iskolák csoportja (Scholae Cantorum) egy nyolc iskolából álló hálózat, amely a Zeneakadémia egyházzenei tanszékével szoros kapcsolatban áll.

– Szervezetileg hogyan kapcsolódnak össze az intézmények?

D. A.: A rendtartomány létrehozott egy oktatási bizottságot, amelynek elnöke a tartományi közoktatási referens, meghívottjai pedig az iskolalelkészek és iskolavezetők. Jelenleg négy ferences és három laikus tagja van, és a hathetente megtartott üléseken általában kifejezetten pedagógiai kérdésekről beszélgetünk.

D. B.: 2015-ben kidolgoztuk a Ferences Köznevelési Stratégiát, amelynek négy alappillére a spiritualitás, a szakmai munka, valamint a belső erőforrások és a külső támogatók. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy e négy közül a spiritualitás pillére a legmeghatározóbb. Ennek megfelelően a legtöbb iskolában van iskolalelkész vagy dolgoznak olyan testvérek, akik az intézmény lelki életéért felelnek. A gyermekek bármikor bizalommal fordulhatnak hozzájuk. Reménységgel tölt el minket, hogy a fiatalokban jelen van a lelkiségre való igény, hogy vágynak a biztonságos, vallásos közegre. Dolgozunk egy átfogó lelkipásztori terv kidolgozásán, amely kifejezetten a hitoktatásra és a lelki élet megszervezésére, tehát stratégiánk spirituális alappillérének tökéletesítésére szolgál. Bízunk benne, hogy egy ferences iskola is helyszíne lehet hitünk megélésének, és reméljük, hogy diákjaink számára valóban biztosítani tudjuk az alapokat a „nagybetűs élethez”.

Forrás és fotó: Ferences Sajtóközpont

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
mindannyian-kaptunk-talentumot
Mindannyian kaptunk talentumot

Évközi 33. vasárnap – Gondolatok az evangéliumról (Mt 25,14–30)

16:00
kisfalusi-m-klaveria-kapta-szent-erzsebet-rozsaja-dijat
Kisfalusi M. Klavéria kapta a Szent Erzsébet rózsája-díjat

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ebben az évben Kisfalusi M. Klavériának adományozta a Szent Erzsébet rózsája-díjat. A kitüntetést Veres András győri megyéspüspök, az MKPK elnöke adta át november 17-én, Budapesten, a Szent Margit Gimnázium dísztermében megtartott ünnepségen.

2017. november 17. péntek