Honlap mutatja be a szent életű rendalapító, Mester Margit Mária életét

Mester Margit Mária 1906. december 10-én született a Tolna megyei Tamásiban. A budapesti Sacré Coeur nővérek internátusában tanult, hét évet töltött itt. 18 éves korában fogalmazódott meg először benne a vágy, hogy életét teljesen Krisztusnak adja. Olyan szerzetesközösséget keresett, melyben sajátos lelki ajándéka szerint egészen Istennek, a benne való egység és szeretet szolgálatának szentelheti életét.

1927. október 3-án tisztasági fogadalmat tett, majd 1928 augusztusában Érden belépett a vizitációs apácák rendjébe, ahol Bogner Mária Margit szobatársa lett. A tél folyamán mindketten megbetegedtek. Mester Margit 1929. január 27-én hazatért gyógyulni. Lelkiatyja tanácsára nem tért vissza a rendházba. Másfél évet a Jézus Szíve Népleányai Társaságánál töltött, majd a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetében tisztviselőként dolgozott. 1932–35 között a Sophianumban magánúton elvégezte a gimnáziumot, és leérettségizett.

1934 szeptemberében a parádi Károlyi-kastély kápolnájában imádság közben kapta a felszólítást Istentől az Unum Társaság (Unum Sanctissimae Trinitatis, UST) alapítására. Lelkiatyja, Csávossy Elemér jezsuita szerzetes segítségével kidolgozta a szabályzatot, 1936. július 2-án első társaival letette fogadalmait, és 1937. február 2-án elöljáróvá választották. Az alapítást 1938. szeptember 15-én Glattfelder Gyula csanádi püspök hagyta jóvá. November 9-én Margit három jelölttel megkezdte a közös életet Budapesten.

A szerzetesrendek kommunista rezsim általi feloszlatása után a közösség tagjai magánházakban folytatták tovább szolgálatukat. Voltak előjelei annak, hogy Mester Margit Máriát is le fogják tartóztatni, és többen is tanácsolták, kérték, hogy próbáljon meg külföldre távozni, de ő a maradás mellett döntött. 1951. május 7-én tartóztatták le. Tíz napig az ÁVH Fő utcai börtönében tartották fogva, május 17-én átvitték a gyűjtőfogházba, aztán július 5-én vitték vissza a Fő utcába, ahol elkezdődött kihallgatása. Kilencven kihallgatás után ötévi börtönre ítélték. Egyik kihallgatása során egy vallatója megkérdezte tőle: „És maga még mindig bízik az Istenben?” „Igen – válaszolta –, most még jobban, mint bármikor.”

Börtönből való szabadulása után írta: „Csak szeretni jöttem vissza a halálból az életbe!” Az öt év börtön után sem lanyhult lelkesedése, és minden hétköznapi áldozatot, találkozást arra használt fel, hogy Isten szeretetének hordozója és továbbadója legyen: „Az én utam a szeretet. Nincs időm másra” – vallotta. A börtön után az életprogramja ugyanaz maradt, a szeretet „ragályát” akarta terjeszteni, amelynek tünetei: „mosoly az arcon, másokat dicsérő szó az ajkon, segítőkészség a kézben”.

Mester Margit Mária 1961. június 22-én hunyt el Budapesten. Mivel halála a kommunista diktatúra idején történt, nem lehetett elkezdeni a boldoggáavatási eljáráshoz szükséges anyagok gyűjtését, és szóba se kerülhetett az ügy egyházmegyei hivatalos kivizsgálása. 1990 után újra felmerült a boldoggáavatási eljárás ügye, de a rendszerváltás után a szerzetesrendek újraindulása sok erőt és energiát igényelt, és mivel nem voltak szakképzett posztulátorok sem, az ügy elindítása tovább késlekedett.

A boldoggáavatási ügy előkészítését 2003-ban engedélyezte Erdő Péter bíboros. 2016-ban az Unum Társaság kinevezte Balog Márta CB nővért posztulátorrá. 2017. június 8-án a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia arról nyilatkozott, hogy támogatja az ügyet. Az eljárás egyházmegyei szakasza 2018. március 12-én kezdődött.

Az érdeklődők a http://mester-margit-maria.com címen elérhető honlapon, valamint a Facebookon tájékozódhatnak Mester Margit Mária életéről és lelkiségéről, az eljárás folyamatáról, valamint elérhető a Margit anya közbenjárását kérő imádság is.

Forrás és fotó: Mester-margit-mária.com

Magyar Kurír