Induljunk el a másik ember felé! – Várszegi Asztrik nagyböjti triduumának befejező része

Megszentelt élet – 2019. április 11., csütörtök | 21:06

Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi bencés főapát triduumának harmadik előadását tartotta április 10-én a budai ciszterci Szent Imre-plébánia Nagyböjti Estéinek keretében a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében.

Várszegi Asztrik ezúttal több témáról beszélt: a katolikus keresztény lelkiségről, az imádságról, a 2020-ban Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról, az Egyház jövőjéről és a keresztény egységtörekvésekről. A témákat a záró alkalom mottója kapcsolta össze: „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt.” (Fil 2,5)

Elöljáróban összefoglalta az előző két előadás nagy témáit. „Az Egyház jele, lehetősége és eszköze Isten és ember egymásra találásának. Jézus pedig minden nemzetből hívja tanítványait, gyermekeit, s követőitől a személyes szeretetet, valamint az ő személyébe vetett hitet kívánja.” A triduum második alkalmán arról volt szó, hogy emlékeznünk kell életünk meghatározó istentapasztalataira, és tudnunk kell, mit jelent a keresztségünk, Isten Lelkének befogadása az életünkbe, valamint tudatosítanunk kell, hogy az Eucharisztiában az Úr testével és vérével táplál minket.” Keresztségünk lényege az Istennel való közösség, amely egyúttal az embertársunk felé irányít, bárki legyen is ő.

A triduum záró előadásának vezető témája az imádság volt. „Vajon minden esetben szükség van szavakra, ha barátunkkal, szerelmünkkel, vagy édesanyánkkal találkozunk?” – tette fel a költői kérdést Várszegi Asztrik. – Valahogy így vagyunk Istennel is az imádságban: egymás személyére megnyíló, boldogító kapcsolatban, amely által kiteljesedünk. Ha Istennel élő kapcsolatban vagyunk, akkor elé tárjuk mindennapi életünket, örömeinket, fájdalmainkat, vágyainkat, hogy Ő átjárhasson.

Jézus megtanított minket imádkozni. Nem arra van szükség, hogy szaporítsuk, csiszolgassuk a szavainkat, hanem hogy egyszerűen szóljunk – erre a Miatyánk a példa, amelyben benne van ég és a föld, az önmagunkhoz és a másik emberhez való viszonyunk is – a teljes életünk.

Szent Pál mondja: „Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Jézus Krisztusban volt.” S hogy milyen volt Krisztus lelkülete, magatartása, spiritualitása? Olyan, hogy Atyjával bensőséges kapcsolatban élt, és nekünk is ezt ajánlja – folytatta Várszegi Asztrik. – Ferenc pápa azt mondja, keresztény „magatartásunkat” sok esetben meghatározza a gőg, az a tudat, hogy különbek vagyunk másoknál, pedig nekünk is végig kell járnunk a megtisztulás útját, ami szabaddá, mások felé irgalmassá tesz – és nem csak a közösségeinken vagy a vérségi kötelékeinken belül. Gondoljunk arra, hogy a megváltásban Isten irgalma mindenkire kiterjed.

Ezután Várszegi Asztrik a szentáldozás gyakorlatának és az Eucharisztia tiszteletének történetéről, majd a nemzetközi eucharisztikus kongresszusokról beszélt. „A keresztény lélek számára lényeges az Eucharisztia közösségi ünneplése, onnan merít erőt, bátorítást és értelmet az életéhez, ezáltal válik belülről vezérelt emberré.”

Kitért arra, hogy az 1938-as budapesti eucharisztikus világkongresszus „megmutatta a Trianon utáni kis Magyarország hitét, szeretetét”, egyúttal „antináci demonstráció volt”. Német fiatalokat nem is engedtek el a rendezvényre – mondta az előadó.

A 2020-ban Budapesten sorra kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról (NEK) szólva Várszegi Asztrik hangsúlyozta, hogy az nem valamiféle egyháztörténeti nosztalgiarendezvény, nem középkori kultusz felelevenítése, hanem időszerű üzenetet hordoz: áttérést hirdet az Istenről szóló meditatív jellegű beszédről a gyakorlatra, hogy az Úr Lelke járja át az életünket, és induljunk el, nyíljunk meg a másik ember felé, felelősséget érezve az egyházunk és a tágabb környezetünk iránt is.

„Tudjuk, hogy napjainkban világszerte, így Európában is veszélyeztetett a hitünk, nehéz helyzetben van az Egyház.”

A Vatikán a NEK-hez kapcsolódva szorgalmazza az egyéni és a közösségi imádságot, teológiai konferenciák szervezését, katekézisek tartását ajánlja.

Az este folytatásában Várszegi Asztrik az ökumené aktuális kérdéseiről beszélt. „A II. vatikáni zsinat – a Szentlélek vezetésével – egyértelműen döntött arról, hogy a katolikusok elkötelezik magukat a keresztény egység keresésére. Tehát nem idegenkedve, gyanakodva, elutasítóan, hanem tisztelettel közelítve más felekezetek tagjai felé. Hiszen minden keresztényt az »Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében« kereszteltek meg, tehát mindenki, aki keresztény, Jézus Krisztus egyházához tartozik: identitásának gyökerében egy. A 21. században illő, hogy az egység érdekében nagy szeretettel közelítsünk egymáshoz, ismerjük meg a másik felekezethez tartozók értékeit, egyházuk történetét. Meg kell tanulnunk ökumenikusan létezni!” – mondta. Várszegi Asztrik személyes példák segítségével mutatott rá, hogy „radikálisan tudatosítanunk kell, hogy a törésvonal ma már nem a felekezeti formák közt húzódik, hanem az élő hit és a semmi (a hitetlenség) között”.

A nyugalmazott főapát előadása végén az Egyház jövőjéről szólva leszögezte: „Nem tudjuk feltartóztatni a keresztény közösség zsugorodását, sokat le kell adnunk a történelmi formákból, a közösségeinkben több időt kell egymásra szánnunk, és közelítenünk kell az egyszerűség, a lényeg felé a történelem zarándokútján járva, élő kapcsolatban Istennel. Hiszen a remény hordozói vagyunk” – mondta Várszegi Asztrik, majd a triduum végén felolvasta Pilinszky János Mielőtt című versét.

Pilinszky János: Mielőtt


A jövőről nem sokat tudok, 
de a végítéletet magam előtt látom. 
Az a nap, az az óra, mezítelenségünk 
fölmagasztalása lesz. 

A sokaságban senki se keresi egymást. 
Az Atya, mint egy szálkát, visszaveszi 
a keresztet, s az angyalok, a mennyek 
állatai, fölütik a világ utolsó lapját. 

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk: 
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt 
tülekedésben sírásunk még egyszer fölszabadítja 
a tengert, mielőtt asztalhoz ülnénk.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria