INIGO-csoport: Hogyan lehet élmény a lelkinap egy csapat gimnazistának?

Megszentelt élet – 2018. december 20., csütörtök | 17:03

Két jezsuita, Szabó Ferenc és Koronkai Zoltán, az INIGO-csoport és egy csapat fiatal felnőtt (INIGO társai) lelkinapot tartott december 1-jén a budai Szent Margit Gimnáziumban.

A lelkinap reggelén Szabó Ferenc SJ a 10. évfolyamnak tartott szentmisét. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy az az életkor, amiben a fiatalok most vannak, az élet alapvető döntéseinek ideje; ilyenkor kell elköteleződni az igaz, a szép és a jó mellett, s beállítani az irányt az életünk egészére.

A szentmise után az „INIGO társai”, fiatal felnőttek tartottak lelkigyakorlatos műhelyt az évfolyamnak a döntés témában. Beszámolóik szerint a diákok nagyon nyitottan fogadták őket, és a jó hangulatú délelőtt során mély gondolatokat osztottak meg egymással. A játékok, beszélgetések, imádság mellett fontos szerepe volt a csoportvezető fiatalok személyes tanúságtételének. A diákok értékelték az interaktivitást, és azt, hogy vezetőik meghallgatták őket, kíváncsiak voltak a véleményükre. Volt, aki azt mondta, „ez volt eddig a legjobb lelkigyakorlatuk”.

A 11–12. évfolyamnak Koronkai Zoltán SJ tartott két előadást a döntéshozatalról. Az előadást rövid elmélkedés egészítette ki, amelyet az INIGO-csoport tagjai vezettek: Balla Erika SJC, Heim Kata RSCJ, Tímár Dániel.

A végzős évfolyamok lelkinapja szentmisével zárult, melyen Koronkai Zoltán három személyes döntésének tapasztalatait osztotta meg: döntés Jézus mellett, döntés a villamosmérnöki pálya mellett, végül döntés a jezsuita papi hivatás mellett. Hangsúlyozta a diákoknak, hogy bármilyen jó utat válasszanak is életük során, éljék azt teljes szívvel. Age quod agis – a latin mondás szerint amit teszel, tedd egészen, odaadottan.

Az alábbiakban a lelkinap két vezetője, Szilárd, majd Verus vall az élményeiről.

„Már nagyon vártam ezt a napot, több okból is: egyrészt még sosem voltam lelkinapot vezetni, másrészt már nagyon régen jártam középiskolában, egyházi középiskolában pedig még sosem. Tapasztalatlanságom ellenére azt hiszem, azért vállaltam a vezetést, mert az utóbbi néhány évben többször is dolgoztam tinédzserekkel együtt különböző diákmunkákon és egy munkahelyen, s mindig valamiféle felelősséget éreztem ezekben a helyzetekben, még akkor is, ha vezetőszerepben nem voltam egyszer sem.

Viszont izgultam, és megpróbáltam minél jobban felkészülni, ahogy az időm engedte. Bíztam benne, hogy olyan párt kapok a vezetésben, aki mellett biztonsággal tudom majd kezelni a helyzetet. Végül nem ketten, hanem hárman lettünk, és tényleg nagyon szerencsés voltam, hogy ilyen jó társakat kaptam. Az egyeztetéseknek és a rutinjuknak hála, minden gördülékenyen ment a nap során. A 10.d osztályban jártunk, akik igazából már tizenegyedikesek, és összeszokott csapat benyomását keltették, valamint érett gondolkodás jellemzi őket. Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy milyen jók voltak egymással ezek a kamaszok. »Merj másképp dönteni!« – ez volt a mottónk, és több szempontból is körbejártuk a témát, a 16-17 éves korosztály számára aktuális kérdésekkel, egyéni és csoportos feladatok segítségével. Sokat játszottunk is főleg az elején, de kellett néha a lazítás miatt is. Személyes rövid tanúságtételünk után pedig a három napkeleti bölcs történetén keresztül próbáltunk meg létrehozni egy olyan teret, ahol mindenki elmélyülhet, és megérezheti, hogyan is áll a döntéseivel. Imádsággal, összegzéssel és zárókörrel fejeztük be a napot, ami a megosztások alapján jó élménynek bizonyult a legtöbbek számára... Bízom benne, hogy jó szolgálatot tettünk, és ennek a napnak az áldásai végigkísérik mind a diákok adventjét, mind a mi adventünket!”

„Mindig különleges élmény egy lelkinap vezetése, mert a mindennapi egyetemista élettől merőben eltérő tevékenység. Talpraesettnek kell lennünk, gyorsan reagálni a fiatalokra, az adódó helyzetekre. Jó vezetőként jelen lenni, meghallgatni, segíteni és egyben szabályozni is a nap rendjét. Mindezek mellett pedig a legfontosabb valahogy a Jóistent közvetíteni számukra. Mindenre figyelni fárasztó, de mégis megéri a fáradságot? Úgy gondolom, igen. Nagyon jó látni, amikor a diákok nyíltan és őszintén beszélgetnek, megosztják egymással gondolataikat, tapasztalataikat sokszor olyan témákról, amelyek fontosak, de az iskolai rohanásban nem jut rá idő. Ilyen téma a döntés is, ami köré a lelkinapunk szerveződött.

Teret, lehetőséget adunk, hogy átgondolják a mindennapjaikban hozott döntéseiket, hogy ki, mi segíti vagy hátráltatja őket egy jó döntés meghozatalában. A nap végén elcsendesedünk, imádkozunk, és alkalmat adunk arra, hogy Isten felé fordulhassanak és egymásért is imádkozhassanak. Nehéz mindezt egy délelőttbe belesűríteni, de ha már egy olyan résztvevő van, akiben elindított, átformált valamit ez a nap, akkor már megérte. És mindig van ilyen.:) Hálás vagyok, hogy újra és újra vezethetek, hiszen egy lelkinap engem is formál, tanít.”

További információk ITT  olvashatók az INIGO-ról.

Forrás és fotó: Jezsuita.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria