Isten bennünk van, szeret minket – Előadás-sorozat „A belső várkastély”-ról a D18 kávézóban

Megszentelt élet – 2017. október 14., szombat | 17:33

A budapesti D18 könyvesbolt-kávézó előadás-sorozatot indított Avilai Nagy Szent Teréz „A belső várkastély” című műve alapján. Az első előadást október 13-án tartották nagy érdeklődés mellett. Az előadók Béri Renátó kármelita szerzetes, lelkigondozó és Baráth Évi mentálhigiénés orvos voltak.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Béri Renátó szerzetesrendje alapító anyjának nevezte Avilai Nagy Szent Terézt, aki egy már létező kármelita rendbe lépett ugyan be, de valójában új szerzetesrendet hozott létre a Szentlélek inspirációjára. Ötszáz évvel megelőzte a korát, A belső várkastélyban arról beszél, amiről a mai, modern kor ismert pszichológusai. A misztikusok soha nem az álomvilágból indulnak ki, hanem a realitásból. Mivel ismerik Istent, az embert is ismerik. Amikor Isten előtt állunk, az leírhatatlan, csak dadogunk, de egy mély baráti vagy szerelmi kapcsolat is ilyen, néhány embernek azonban – költőknek, misztikusoknak – megadatott, hogy leírhassák élményeiket. Úgy, ahogyan azt Teréz leírta A belső várkastélyban.

A misztika nem más, mint az Istennel való közvetlen kapcsolat – szögezte le Béri Renátó. – A misztikus helyesen és egészségesen veszi igénybe a közvetítő eszközöket – Egyház, szentségek –, ezek táplálják ezt a kapcsolatot. Az Istennel való közvetlen kapcsolatból senki sincs kizárva, univerzális lehetőség, mindenki megtapasztalhatja azt, hogy Isten szeret, és bennem él. A misztikusok ezt a tapasztalatukat írják le, ezért olyan népszerűek.

Teréz hét lakásra osztotta fel a várkastélyt. Ezek szimbólumok, a lelki élet modelljei. Az első lakásban az önismeret fontosságát emeli ki, ahhoz ugyanis, hogy megismerhessük Istent, először önmagunkkal kell tisztában lennünk. Amíg nem szeretem magam, nem fogom tudni szeretni sem Istent, sem az embert – mutatott rá a kármelita előadó, aki az egészséges önszeretetről beszélt, amelynek semmi köze sincs az önimádathoz, illetve az öngyűlölethez.

A második lakásban kiemelt szerepe van az elhatározottságnak, a motiváltságnak. Mindezekre végig szükségünk lesz a lelki fejlődés útján. A lakások tehát egymásra épülnek, mindegyikben benne vagyunk, de nem egyforma erősséggel – hangsúlyozta Béri Renátó. – Középen van a központi lakás, Teréz erre irányítja a figyelmünket. Ebben a lakásban – tehát bennünk – van Isten, ez a mi identitásunk központi helye. A hét lakás birtokbavételének alapvető célja, hogy ébredjünk tudatára annak: Isten ott van bennünk, szeret minket, egzisztenciánk első pillanatától kezdve. Ez a misztikus ráébredés, tudatosulása annak, ami eddig is ott volt bennünk. Fölösleges tehát azon erőlködnöm, hogy igyekezzem rávenni Istent, szeressen engem és éljen bennem, hiszen ő már kezdettől ott van a lelkem központjában és szeret engem.

A kármelita szerzetes kiemelte, hogy A belső várkastélyban a várfal és a várkastély, a központi trónterem közötti vidék tele van csúszómászókkal. A szimbólumok nyelvén a fal a test, a várkastély a lélek, a köztes vidék a psziché világa. Ez a realitás, de Teréz soha nem mondja, hogy a csúszómászó világ birtokba vehetné a tróntermet, a központi szobát. Ez ugyanis az Isten, a lelkem magja. Hordozom magamban a csúszómászó világot, de nem vagyok egyenlő vele. Isten szeretett lénye vagyok, a sérüléseimmel, terheimmel együtt is. Ha ez tudatosul bennünk, hihetetlenül nagy dolgokra vagyunk képesek.

Baráth Évi hatgyermekes családanya. A mentálhigiénés orvosban Béri Renátó előadásait hallgatva tudatosodott, hogy a lelkiség, az orvoslás és a pszichológia kiegészítik egymást. Előadásában arra kereste a választ, hogy mit jelent egységben lennünk önmagunkkal.

Ehhez szükség van arra, hogy tudjuk: mi az, ami már megvan bennünk, és mi az, ami még nincs – mutatott rá. – Az első kategóriához tartozik például: kincs, erősség, tehetség, egészség, adottság. A másodikhoz: bukás, hiba, karó. Ahhoz, hogy egységben legyek önmagammal, látnom kell a „már igen”-jeimet és a „még nem”-jeimet egyaránt. Az önismeret sok fájdalommal jár, de segít abban, hogy megértsem és megismerjem önmagamat, s ezáltal a másik embert is jobban meg fogom ismerni és érteni.

A doktornő emlékeztetett a talentumokról szóló példabeszédre is: tudnom kell, hogy mik a kincseim, hogy azokat tovább tudjam adni másoknak. Irreális elvárás azonban, ha a tökéletességet a hibátlansággal azonosítom. Ettől csak a szorongásom nő, aminek következtében csökken az önbizalmam és a teljesítményem is.

Baráth Évi is kiemelte A belső várkastélyból a központi lakást – hiszen ha felismerem, hogy Isten bennem van és szeret engem, akkor azt is elfogadom, hogy értékes vagyok; elismerem minden ember méltóságát, és ha nem értek is a másikkal mindenben egyet, tisztelem őt, mint olyan személyt, akiben ugyanúgy benne él a szerető Isten, mint bennem. 

A mentálhigiénés orvos bátorító, szereteten alapuló pedagógiának nevezte mindazt, amit Avilai Nagy Szent Teréz leírt misztikus tapasztalatairól A belső várkastélyban: Isten bennem él, szeretett vagyok és értékes. Céljai vannak velem, ezért születtem meg. Ezzel kapcsolatban a doktornőt nagyon megérintették a 139. zsoltár következő sorai: „Hiszen te formáltad bensőm, anyám méhében te szőtted a testem… Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.” (13–16)

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria