Jézus Szíve-napi búcsú és bérmálkozás a pesti jezsuitáknál

Megszentelt élet – 2018. június 9., szombat | 20:40

Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök csaknem ötven fiatalt részesített a bérmálás szentségében a Jézus Szíve jezsuita templomban június 8-án.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi szentmise kezdetén Horváth Árpád SJ templomigazgató köszöntötte Cserháti Ferencet, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspököt, illetve a csaknem ötven bérmálkozót, hozzátartozóikat és kísérőiket, akik a templom közösségével együtt a hétköznap esti időpont ellenére zsúfolásig megtöltötték a templomot.

Horváth Árpád emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Jézus Szíve napja nemcsak a Mária utcai búcsú miatt fontos a jezsuitáknak, hiszen egyúttal A Szív című folyóiratuknak is névünnepe. Cserháti Ferenc köszöntő szavaiban felidézte, hogy a szatmári egyházmegyében, ahonnan származik, különösen nagy tiszteletnek örvendett gyermekkorában Jézus Szent Szíve, s a saját hivatását is ennek köszönheti. Mint elmondta, ez az ünnep „Isten lényegére, a szeretetre, Jézus Krisztusra, az Isten képmására irányítja a figyelmet, akiben teljessége lakozik az isteni jóságnak. Jézus Szíve számunkra annak a szeretetnek a jele, amellyel Krisztus szüntelenül szereti az örök atyát, és minden embert kivétel nélkül.”

Cserháti Ferenc szentbeszédében Karl Rahner jezsuita teológusra hivatkozva leszögezte, az isteni szeretet megvallása a Jézus Szíve-tiszteletben az Egyház legbelső lényegéhez tartozik. – A Szent Szív annak a jele, hogy Isten nem elvont, élettelen, könyörtelen eszme, hanem eleven, személyes létező – folytatta a segédpüspök, majd a keresztről levételt megelőző jeleneteket elbeszélő evangéliumi részletre visszautalva rámutatott, a Jézus oldalából kifolyó vér és víz azt jelképezi, hogy Jézus maradéktalanul kiüresítette magát; a templom széthasadó függönye pedig arra utal, hogy láthatóvá vált a szentek szentje, a titkok titka, Isten szeretetének foglalata.

Krisztus oldalának megnyitásával Isten szeretetének kiapadhatatlan forrása nyílik meg. A vér az Eucharisztiára, a víz a keresztségre utal, s e két szentség az, amelyek a Lélek erejével Krisztus egyházát megalapítják. A kifolyó vér és víz valójában a Lélek kiáradását jelenítik meg. A Lélek az, amely az emberi kőszívek helyére eleven hússzívet teremt belénk, s amely viszontszeretet forrásává válik – hangsúlyozta a szónok.

A szentség vételére készülőkhöz fordulva hozzátette, a Szent Szívből kiáradó Lelket a bérmálásban veszik magukhoz a keresztények. A Lélek megerősítő ajándékaival felkent ember lesz valóban Krisztus-követő, azaz a szó szoros értelmében keresztény, Krisztus hordozója, Krisztus valóságos képmása. A püspök végül arra emlékeztette a bérmálkozókat, hogy a Lélek adományai akkor bontakoznak ki a maguk teljességében, ha a bérmálás után is figyelmesek maradnak a Lélek sugallataira, rendszeresen élnek a szentségekkel, és igyekeznek krisztusi módon szeretni.

A szentbeszédet követően Horváth Árpád SJ röviden bemutatta a bérmálkozókat. Felidézte kéthetente megtartott találkozóikat, amelyeken az Ó- és Újszövetség kulcsmozzanataitól a szentségek teológiájáig igen széles ívet átfogó témákat jártak körül, és más módokon is igyekeztek megélni a hitet.

A szentmisén Bellovics Gábor SJ koncelebrált, a zenei szolgálatot a templom Musica Sacra kórusa látta el Rónaszéki Tamás vezényletével.

A szertartást követően a templomkertben kötetlen formában ünnepeltek a bérmálkozók és a jezsuiták barátai.

Szöveg: Végh Dániel

Fotó: Orbán Gellért

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria