John H. Hampsch C.M.F.: Gyógyulásunk forrása az Eucharisztia

A szerző megdöbbentőnek nevezi, hogy sajnálatosan kevesen keresnek gyógyulást az Eucharisztia által, annak ellenére, hogy mennyire hozzáférhető. A szerzetes pap könyve éppen azért íródott meg, mert azoknak nagy többsége, akik azt állítják, hogy ismerik Krisztust, közömbösek Istennek az Eucharisztiában nekünk ajándékozott sokoldalú gyógyító ereje iránt.

Hampsch atya vallja: nem létezik személyesebb találkozás annál a kölcsönös, kölcsönhatásban lévő és bensőséges egyesülésnél, amit szentáldozásnak nevezünk. Félelmetesnek és felfoghatatlannak nevezi a Teremtő és a teremtmény közötti bármilyen kölcsönhatást, de állítja: „az eucharisztikus találkozásban ez az egymásba kapcsolódás a lehető legnagyobb mértékben szentté válik”. A szentáldozásban a testünk „befogadja és magába olvasztja a szentség részeit, amelyek Jézus fizikai testét alkotják, míg Ő a saját lényébe olvaszt bele minket”. Amikor az Eucharisztiában részesülünk, akkor nem egy tárgyat veszünk magunkhoz, hanem Istent magát, emberi természetében Krisztusban és isteni természetében Istenként. Ezért az Oltáriszentség a kegyelem minden más forrását felülmúlja, és ahogyan Aquinói Szent Tamás megállapítja, minden más szentség végső soron erre irányul. Amikor a Legszentebb Oltáriszentségben imádjuk Jézust, Ő személyes barátságot köt velünk, ahogyan ezt az utolsó vacsorán közölte apostolaival, amikor megalapította az Oltáriszentséget: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Idézi a szerző Szent Ágostont is, aki azt mondta: „Csak egy dolog van, amit nem tud Isten. Nem tudja, hogyan adhatna, saját Magánál nagyobb ajándékot, amikor a kenyér színe alatt Önmagát ajándékozza nekünk az Oltáriszentségben.”

John H. Hampsch kiemeli: ha eldöntjük, hogy „egészen belesimulunk Isten tervébe az Eucharisztia erejének – különösen pedig gyógyító erejének – felhasználásával, elképesztő hatásai lehetnek ennek mind a testünkben, mind a lelkünkben”. Ezenfelül ennek az eucharisztikus energiának az aktiválása az egész világra hatással lehet. A történelem tele van olyan eseményekkel, amelyek megmutatják, hogy mekkora ereje is van az Eucharisztiának ahhoz, hogy megváltoztassa azok életét, akik hisznek és szeretnek, de azoknak is, akik nem hisznek vagy nem szeretnek. Isten rengeteg csodát tett az elmúlt két évezredben, hogy bemutassa az Ő valóságos jelenlétét. Így a VIII. században a mai Olaszországban található Lancianóban egy pap mutatott be szentmisét egy monostorban, aki okos és művelt ember volt, de kétségei támadtak Jézus valóságos jelenléte felől az Eucharisztiában. Amikor ezen a szentmisén kiejtette az átváltoztatás szavait, észrevette, hogy az ostya hirtelen egy kör alakú húsdarabbá változik, és a kehelyben a bor vérré. Örömében sírni kezdett. A szentostyát és a vért gondosan megőrizték Lancianóban az „Eucharisztia csodájának szentélyében” az idők folyamán, a templom azóta is zarándokhely.

Az 1980-as évek elején Amerikában egy hároméves kislány majdnem megfulladt egy tragikus balesetben, ezt követően húsz évig élt ágyhoz kötve, nem tudott sem beszélni, sem mozogni. A püspök engedélyezte a családnak, hogy az Oltáriszentség ott lehet a kislány ágya mellett. Ötéves korától mindennap megáldozott, az Eucharisztia volt az egyetlen szilárd táplálék, amelyet attól fogva magához vett. Rengeteg csoda és misztikus élmény történt körülötte, az őt meglátogató emberek ezrei közül sokan számoltak be csodás gyógyulásról. Ápolói közül legalább hárman katolikusokká lettek, miután megismerték. Isten számos papot, hittudóst, kételkedőt és egyszerű laikust érintett meg ezen a kislányon keresztül. Az átváltoztatott szentostyák négy egymástól független alkalommal titokzatos módon megváltoztak, és elkezdtek vérezni. A vér valódiságát egy tudós szakértő igazolta.

Ahhoz, hogy Jézus gyógyító jelenlétét az egész közösség érezhesse, szükséges, hogy a hívők szívében Krisztus szeretete égjen. Ez a jelentése annak, amit mondott: „maradjatok meg szeretetemben”. A Szentírásban sok rész utal az Úr jelenlétére, amelynek hatása van a gyógyulásra vagy az egészségre. A 91. zsoltár 9–10. versei szerint „Te, aki így beszélsz: az Úr a menedékem, te, aki a Fölségest hívtad oltalmadra. Így nem ér semmi baj, csapás nem közelít sátradhoz.” Az Ef 3,20-ban pedig Szent Pál arról ír, hogy Krisztus „a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit kérünk vagy megértünk”. Ez az erő, különösen a gyógyító ereje rendkívüli módon megnyílik felénk, amikor Krisztus jelen van bennünk a szentáldozás után.

A könyv szerzője emlékeztet rá, hogy Jézus szerint olyan gonosz idők következnek, hogy „sokakban kihűl a szeretet” (Mt 24,12) és „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8). Hampsch atya szerint mi most ezekben a hitetlen, szeretet nélküli időkben élünk. „Vegyük tehát magunkhoz Jézust az Eucharisztiában gyakran, és tegyük ezt odaadó szeretettel.” Figyelmeztet: ha ezt a két alapvető célt szem előtt tartjuk, akkor a lehető legnagyobb mértékben alkalmasak leszünk Isten szeretetének, kegyelmének és jótéteményeinek a befogadására az Eucharisztia „csodálatos szentségében”. Jövőbeli mennyben lévő helyünk felé közeledve, egyre jobban fel fogjuk ismerni, hogy „mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva” (Jn 1,16).

A kötetet Kind Katalin Vilma fordította.

John H. Hampsch C.M.F.:  Gyógyulásunk forrása az Eucharisztia
Marana Tha

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír