Kaszap Istvánra emlékeztek születésének évfordulóján

KÉPGALÉRIA – Klikk a képre!

Az ünnepi szentmisét Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök mutatta be Bérczi Bernát zirci apáttal, valamint a város és az egyházmegye megjelent papságával. A szertartás kezdetén Tóth Tamás székesfehérvár-vasútvidéki plébános köszöntötte a résztvevőket, köztük a város megjelent vezetőit és az egyházmegyén kívülről érkező zarándokokat.

Bérczi Bernát apát szentbeszédében olyan mozzanatokat emelt ki a hitvalló kispap életéből, amelyekre a mai embereknek is érdemes odafigyelni. A zirci apát párhuzamot vont Kaszap István és a Szűzanya Istent befogadó igenje között, hangsúlyozva, nem véletlen, hogy Kaszap István éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született, hiszen egész élete arra irányult, hogy befogadja a második isteni személyt, az Úr Jézust.

„Kaszap István írásaiból és a szemtanúk visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy a fiatalember egészen Istennek akart élni. Nem gördített az életében soha semmi akadályt az isteni működés elé; nagyon tudatosan és odafigyelő hittel válaszolt az Isten hívására” – mondta Bérczi Bernát, majd hozzátette, Kaszap István példája mutatja, mindig van lehetőség arra, hogy egészen Istenre alapozzuk a mindennapjainkat, bármilyen „pörgős” is az életünk. Éljük meg az aprónak látszó cselekedeteket is úgy, hogy az magán viselje Isten keze nyomát.

„Kaszap István osztályának legerősebb tagja volt, de ezt soha senkivel sem éreztette – fordult a fiatalokhoz a zirci apát. – Azt jegyezték fel róla, hogy vidám volt, de bizonyos dolgokban nem ismert tréfát. Például a hitében; olyan dolgokban, amelyek Istentől elszakíthatták volna őt. A szentgyónásban kiváló lelkivezetője által talált rá arra a kincsre, ami őt közelebb vezethette az Istenhez. Elhatározta, hogy él vele. Lépcsőről lépcsőre haladt az Úrhoz egyre közelebb. Egyre inkább az Úrral összeforrni, ez volt az ő szíve vágya – hangsúlyozta Bérczi Bernát. – Kaszap István nem mérlegelt, nem kételkedett, hanem elfogadta a tiszta hitet. Istenre hagyatkozott, még akkor is, amikor a betegség megközelítette, majd hatalmába kerítette. Mi pedig, testvérek, sokszor nekiállunk harcolni, mert valami nem úgy lesz, ahogyan mi akarjuk, mi jónak találjuk. Ahelyett, hogy ráhagyatkoznánk az Istenre, és kérdeznénk az Urat, hogy »Uram, mi az akaratod ezzel?«. Érdekes felfedezni Kaszap István életében azt, ami ránk is vonatkozik.”

A zirci apát arról is beszélt, minden egyes cselekedetünk számít. Nincsenek lényegtelen pontok az életünkben. Felelősek vagyunk egymásért. Egyetlen jó szavunk örökre belevésődhet a másikba, míg egy szóbeli sértés (nemhogy egy fizikai) – hacsak az Isten kegyelme ki nem tudja gyógyítani a mi hibánkat, bűnünket – örökre megsértheti a másikat. „Egész életünkben szükségünk van a tudatos önnevelésre, hogy el ne veszítsük a helyes útirányt, és mindig a jó úton tartsuk magunkat. Az ifjú Kaszap István pontosan megértette hitünk tanítását; azt, hogy ha nem tanulja meg alárendelni önmagát, vágyait, ösztöneit az Istennek, akkor ezek széthúzzák, szétszakítják az emberi jellemet. Nagyon tudatos személyiségépítés az ő élete” – hangzott el a beszédben.

A szentmise után az ünneplők, valamint a Prohászka Imaszövetség, a Magyar Cserkészszövetség és a Kaszap István Alapítvány tagjai a főpásztor és a papság vezetésével Kaszap István sírjához vonultak, hogy imádkozzanak mielőbbi boldoggá avatásáért, és kérjék további közbenjárását Magyarországért és a magyar népért.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír