Legelső fennmaradt betlehemes játékunk a piarista színpadon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Színielőadás színhelyévé változott az év utolsó tanítási napján a Budapesti Piarista Gimnázium kápolnája. A padokból u-alakot formáltak, a zene- és énekkart a szentélyben helyezték el. Megtelt nézőtér várta az előadókat, akik ezúttal is a gimnáziumot kezdő hetedikesek voltak, Valacka András osztálya, kiegészülve az iskola ének- és zenekarával. Nagy fába vágták fejszéjüket – ősi karácsonyi játék, az 1629-ből fennmaradt váradi betlehemes elevenedett meg előadásukban.

Egy iskoladrámát láthatott a közönség, misztériumjátékot, ami összekapcsolv a kultuszt és a kultúrát megjelenítette az iskolai színpadon a karácsony ünnepének lényegét. Krisztus születése történetét ábrázolták az eseményhez méltó, hexameterben írt szöveggel és dallamokkal.

A születéstörténet az előképpel, az ősbűnt elkövető emberpárral kezdődött. A következő jelenet már a betlehemi pusztán játszódott. Ezt lakták be a pásztorok, akik a keresztény klasszicitáson alapuló iskoladráma szellemében görög-latin neveket kaptak, nem mókáztak, hanem tudósként beszélgettek, és elmondták a Jézus Krisztusra, a Messiásra vonatkozó ószövetségi jövendöléseket. Közéjük jött el az angyal, meghozta az örömhírt: megszületett a Megváltó. A pásztorok találkozhattak a gyermekkel, elvitték hozzá ajándékaikat, majd érkeztek a gyermek előtt hódoló királyok.

Az előadásban kiemelt szerepet kapott az ének és zene. A gimnázium ének és zenekara szólaltatta meg a Kobzos Kiss Tamás zenetörténész, ének- és lantművész szerkesztette, korabeli forrásokból – így az Eperjesi graduálból, váradi énekeskönyvből, illetve a Cantus Catholiciből – vett dallamokat. Így lett a művészet a mély teológiai tartalom kifejezésének közvetítőjévé, és kaphattunk mély, meghitt karácsonyi ünnepet.

Az ünneplő közösségnek Medgyesy S. Norbert, a Pázmány Páter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense, az MTA BTK Régi Magyar Dráma Kutatócsoport tagja, a piliscsabai Boldog Özséb Színtársulat vezetője mutatta be az iskoladrámák hagyományát. Elmondta, hogy a váradi betlehemes a legősibb magyar nyelven fennmaradt karácsonyi játékunk. A színdarab a görög-római és keresztény klasszicitáson alapuló, értékelvű európai iskolakultúra tükre, beilleszthető a reneszánsz és barokk kori hazai iskoladráma-repertoárba. A török uralom következtében három részre szakadt országban az 1560-as évek és 1792 között a színházat a középiskola jelentette. Több mint tízezer hazai drámaelőadásról tudunk ebből az időszakból. Akkoriban ezek a zenével és tánccal színesített, hang- és fényeffektusokat alkalmazó, igencsak színes előadások nemcsak gyönyörködtettek, és nemcsak katarzist okoztak a nézőben, hanem elsősorban tanítottak, szemléltettek: a színpadi előadás volt 1735-ig maga a történelem-, a nyelvtan- és a vallásoktatás, s ezzel legmodernebb oktatási és egyben nevelési eszközt alkalmazták. A piarista iskolában a színjátszásnak alapításától fogva nagy szerepe volt. Kilián István színház- és drámatörténész, akinek a váradi betlehemes felfedezése is köszönhető, 260 piarista iskolai drámaelőadásról tud az 1668 és 1799 közötti időszakból.

Ezt a sokszínű hagyományt folytatta 2014-ben és 2015-ben Urbán Péter, a gimnázium magyartanára, aki az osztályával egy történeti és perenyei népi betlehemes részekből készült karácsonyi játékot adott elő, majd azt követően 2016 adventjén a Dániel-játék elevenedett Melegh Béla karnagy vezetésével.

Az idei darab betanítói Csébi Lászlóné és Melegh Béla voltak, közreműködött Nyitrai Péter.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír