Letették a Kalocsai Iskolanővérek új kiskunfélegyházi iskolaépületének alapkövét

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Mindák József intézményvezető beszédének elején köszöntötte a fenntartó, a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatának megjelent tagjait, köztük Dávid Bernadette általános főnöknőt; majd a város vezetőit, köztük Csányi József polgármestert. Elmondta, az intézmény fenntartója jó és bölcs gazdaként nyújtott segítő kezet, amikor felmerült annak az igénye, hogy az iskola épületkomplexumát bővítsék.

Dávid M. Bernadette nővér, általános főnöknő ünnepi beszéde elején feltette a kérdést: „Minek örülünk igazából, mit ünneplünk ma? Egy betontömeg mélybe helyezését? Nem! Ünneplésünk oka: az elmúlt években jól végzett munka megbecsülése, a tanítás magas színvonalának elismerése és a keresztény értékek mellett való elköteleződés.” A felelősségteljes munka és „a katolikus iskola kisugárzása tette híressé és vonzóvá nemcsak a kiskunfélegyházi emberek, hanem a környék lakói számára is a Constantinumot, olyannyira, hogy növelni kell a férőhelyek számát” – tette hozzá a szerzetesnővér.

Nagy örömmel tölti el az iskolanővéreket, és „ünneplésre serkent az a nagyfokú bizalom is, melyet a város és a környező települések lakói tanúsítanak iskolánk felé. Külön öröm, hogy a bizalom nemcsak azok részéről érkezik, akik hívők és hozzánk közel állnak, hanem azok részéről is, akik távolabbról szemlélik tevékenységünket. Sokan és sokféleképpen tapasztalják meg, hogy a Constantinum diákjának lenni jó!”

A főnöknő megemlékezett azokról a szerzetesnővérekről, akik előttük jártak az iskolaépítésben és a tanítás szolgálatában, és akik amikor 1908-ban letelepedtek itt, még nem sejthették, hogy a szárba szökkenő hajtást négy évtized múlva eltiporják, megszüntetik a szerzetesi közösséget, és államosítják az iskolát. Újabb négy évtized után azonban Nagy-Pál Mária Consummata nővér és Csitos Ágnes, M. Antonella nővér újraindították a Constantinumot, Kiskunfélegyháza neves iskoláját – emlékezett Dávid M. Bernadette nővértársaira, akik megvalósították Kossuth Lajos gondolatát: „Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újrakezdeni!” „Nővéreinknek volt bátorságuk és hatalmas lelkierejük újrakezdeni, mert tisztában voltak azzal, hogy a katolikus iskola nemcsak tudást ad, hanem a tudás forrására is rámutat: minden tudásnak és jónak forrása Isten maga.”

A gyerekek hitük alapjait elsősorban a családban, majd a katolikus iskolában sajátíthatják el – mondta a nővér. Idézte Szent II. János Pál pápát: „A hit szárnyain kell magasba emelni a tudást”, s hogy ezt az iránymutatást mindinkább meg tudják valósítani, szükségessé vált egy újabb iskolarész építése, mivel a Constantinumot már kinőtték.

„Hiába virraszt, hiába fárad az ember, ha az Úr nem építi a házat”, ezért kérjük Krisztust, aki a mi emberi létünk, az Egyház és a reményünk szegletköve, áldja meg bőségesen ezt az új épületet és bennünket, akik részesei vagyunk ennek a munkának, és engedje meg, hogy mindig hálásak legyünk azért, hogy részesei lehetünk teremtő műve folytatásának – zárta ünnepi beszédét az általános főnöknő.

Forrás: Kalocsai Iskolanővérek

Fotó: Fantoly Márton/Félegyházi Közlöny

Magyar Kurír