Örökfogadalma ötvenedik évfordulóját ünnepelte Temesvári Károly Benedek pálos szerzetes

Beer Miklós váci megyéspüspök, pálos konfráter (a szerzetesrend tiszteletbeli tagja) és szerzetestestvérei együtt ünnepeltek és koncelebráltak a lelkipásztorral.

A szentmise elején a megyéspüspök köszöntötte az ünnepeltet, és Szent Ágoston liturgikus emléknapjáról is megemlékezve hangsúlyozta, hogy Benedek atya életét áthatja a „Szent Ágoston-i lelkület”, amely az Isten és embertársai iránti szeretetében, hűségében, az igazság utáni szomjúságában érhető tetten.

Az ünnepeltből mindig derű és béke árad, figyel és felel a körülötte lévőkre – méltatta a főpásztor.

Benedek atya szentbeszédében kifejezte, mennyire örül az együtt ünneplésnek és az elmúlt ötven évért elsősorban a Jóistennek mond köszönetet, majd szülei iránti háláját fogalmazta meg. Arról az isteni kegyelemről beszélt, amit az élete folyamán személyes élményein keresztül megtapasztalt. Bolváry Pál atyát idézve úgy fogalmazott: a szerzetesi élet jelentette számára a „töltekezést”, a lelkipásztori szolgálata pedig a „kirepülést”. Elmélkedésében többször emlékezett meg társáról, Szieberth Imre P. Andrásról, aki 1979-ben, tízéves papi szolgálatot követően hunyt el. Beszéde végén az ötven éve tett fogadalmát megújítva ígérte meg további hűségét, szeretetét és elköteleződését a Jóistennek.

A szentmise a Te Deum közös eléneklésével és püspöki áldással fejeződött be, ezt követően a templom mellett szeretetvendégségre került sor.

Temesvári Károly Benedek papi jelmondata: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (Jn 12,24)

Benedek atya hivatástudata mindenkinek leckét ad alázatból, szeretetből, irgalomból. Megmutatja, hogy a nehézségek között, a világ morajló zajában, a legkisebb dolgokban is meg lehet találni a jóságos és irgalmas Istent. Hogy mindennap Isten országát építjük, legyünk bárkik e földi világban.

Forrás és fotó: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír