Szent Erzsébetet ünnepelték a nevét viselő veronai monostor szerzetesnői

2018. november 20., kedd | 12:57

Az egyetemes Egyházban, így Olaszországban is, Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus emléknapját november 17-én tartják. A ferences harmadrend patrónájára és a nevét viselő klarissza monostor védőszentjére emlékeztek a veronai ferences család tagjai, triduum keretében.


KÉPGALÉRIA – klikk  a képre!

Ahogyan a háromnapos készület keretében elhangzott, nem számít a világtól való elzártság, egy klauzúrás monostor közössége is képes a befogadás és a párbeszéd kultúráját erősíteni a világban. E célból az idei ünnep tematikáját a migráció és a bevándorlás témaköre határozta meg, kapcsolódva Szent Erzsébet életéhez. Az Árpád-házi királylány is saját otthonától, családjától távol nevelkedett fel, nem saját akaratából hagyta el atyja házát, s a „száműzöttség” tapasztalatát később is átélte, amikor férje halála után el kellett hagynia Wartburg várát.

A szombati napot megelőző estéken Giuseppe Mirandola, a veronai Bevándorlók Pasztorációs Központjának vezetője munkatársaival rövid előadásokban foglalta össze a jelenkori társadalmat leginkább érintő jelenségből adódó kihívásokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak Veronában, de Veneto tartományban is általános a népességcsökkenés, s hogy egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik fenn tudnák tartani a társadalmat. Ebből a demográfiai krízisből segíthetnek kilábalni azok a bevándorlók és családjaik, akik itt telepednek le, és akik a társadalom részét képezik. Kiemelte azt is, hogy a közvélekedéssel ellentétben a menekültek és a más országokból érkezők több hasznot termelnek az állam részére, mint amennyit rájuk kell fordítani. A triduum további napjaiban is a dialógus és a befogadás fontosságára hívták fel a figyelmet a bevándorlókról kialakított kép árnyalásával. Bemutatták a veronai központ működését, megemlítve azokat a kisebb közösségeket, amelyek a világ minden részéről érkező menekültek lelki kísérésére jöttek létre, illetve hogy a különböző vallásokhoz és felekezetekhez tartozók számára lehetőség nyíljon az istenkapcsolat elmélyítésére.

A második találkozáson a Ferenc pápának az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenetében szereplő három alapfogalomról esett szó: befogadni, megvédeni és integrálni. A befogadás elsősorban az önmagunkban való helyteremtést jelenti, a tiszteletet azokkal szemben, akik más kultúrából érkeznek és saját történettel rendelkeznek. A félelemmel ellentétben a megismerésre van szükség, a közös „játékban” való részvételre, amely során a velünk született előítéletek leomolhatnak. A pasztorációs központ munkatársa, aki családjával évekig élt Afrikában, arra bátorította a jelenlévőket, hogy merjék önmagukat adni a találkozásokban és merjenek találkozni a másik tekintetével, hiszen a megosztás és a tapasztalatok, kultúrák cseréje gazdagíthat bennünket. Elmondta, fontos észrevenni, hogy a bevándorló családok gyermekei két világ között egyensúlyoznak: saját családjuk kultúrájával már nincs kapcsolatuk, de a helyi közösségben sem találják a helyüket, mivel állandóan kívülállóként tekintenek rájuk. Ebben segítheti őket az, ha nyitott és befogadó közösségre találnak.

A harmadik napon ismét a találkozás kultúrájának fontosságára helyezték a hangsúlyt, amelyet keresztényként nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ahogy Giuseppe Mirandola fogalmazott: az igazi emberség a találkozásban áll, amely a kereszténység lényege. Ennek kapcsán a vallások közötti párbeszédről szóltak, kiemelve, hogy a muszlimokra is úgy tekintsünk mint testvéreinkre.

Már hetekkel korábban elkezdték a készülődést az ünnepre a ferences közösséghez tartozó fiatalok, akik a szentmise zenei szolgálatát is végezték. Az utolsó vesperást követő előadásban a jelenlévők a ferences lelkiség gyökereivel ismerkedhettek meg, Szent Ferenc és Szent Klára szellemi és lelki örökségének kincseiből merítve Guido Ravaglia OFM, az Észak-itáliai Ferences Missziós Központ vezetője mutatta be a befogadás és az idegenekhez, rászorulókhoz való odafordulás fontosságát.

A vesperást követően a szerzetesnővérek fogadáson látták vendégül az ünnepen részt vevőket. Ennek Olaszországban azért van különleges jelentősége, mivel a klauzúrában élők szigorúbban megtartják a külvilággal, laikusokkal való érintkezés szabályait. A Szent Erzsébet-kolostor nővéreit is csak ritkán lehet látni, a portán rács választja el a látogatókat a klauzúrától, olyannyira, hogy beszélgetés közben nem lehet látni a szerzetesek arcát sem. Ugyanígy a templomban sem látható a klarisszák kórusa, amelyet a templomtér közepén elhelyezett oltár választ el a hívektől.

A feldíszített beszélgetőteremben mécsesek és díszrózsák fogadták a belépőket. A szentmisében Guido Ravaglia az idők jeleiről elmélkedett az evangélium alapján, majd Szent Erzsébet alakját állította a középpontba. A mise keretében elhangzott a Gaude felix Hungaria 15. századi Szent Erzsébet-himnusz is.

A klarisszák valóban szegénységben élik hétköznapjaikat: mindent, amijük csak van, ajándékként kapnak, és ajándékként adják tovább azoknak, akik arra rászorulnak. Ebbe a nyitott, szabad és önzetlen párbeszédbe hívnak mindenkit az egész napos szentségimádáson keresztül, s ez a legtöbb, amit a világnak adhatnak.

Verona belvárosának peremén, egy meglehetősen forgalmas utcában, alig észrevehető homlokzat mögött valóságos paradicsom bújik meg: a Magyarországi Szent Erzsébetről nevezett monostor (Monastero Santa Elisabetta d’Ungheria a Verona) ferences szegény nővéreinek (klarisszák) tízfős közössége éli itt csendes, rejtett, ám annál örömtelibb életét. Ha a kápolna kicsi, zöld ajtaja mellett megállunk, s szemünket a homlokzatra emeljük, észrevehetjük Szent Erzsébet alakját, amint bal kezében könyvet tartva fordul a járókelők felé, s ruhája takarásából előbukkanva egy kis puttó hinti rózsáit a lábai elé. Betérve a kápolnába egy igen egyszerű, az elmúlt művészettörténeti korok stílusjegyeit is magán viselő, a modern ízlés szerint felújított szakrális tér válik láthatóvá. A belépőt a csend és az Eucharisztia jelenléte érintheti meg. Sokan megfordulnak itt, akik munkába menet betérnek a reggeli misére, vagy „beugranak” napközben egy fohászra.

A klarisszák szerény monostora azonban nem csak a közösség liturgikus rendjébe engedi bekapcsolódni az arra vágyókat, hanem kis szigetként, lelki-szellemi oázisként mindazokat várja, akik nyitottak korunk társadalmi kérdéseire. Bár elzárt, csendes életet élnek, a klarisszák szívesen nyitják ki ajtajukat és szerveznek a közös gondolkodást segítő programokat, így például legutóbb Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájáról tartottak egy ferences szerzetes segítségével előadás-sorozatot, de a harmadrendhez tartozó családok találkozóit is befogadják a „gran parlatorio”-ként emlegetett teremben.

A klarisszák Szent Erzsébet-kolostorának múltja a ferences harmadrend veronai jelenlétének kezdetéig vezethető vissza. 1523-ban a harmadrendiek egy csoportja, vállalva a közösségi életet, a San Zeno in oratorio-templomban találkozott, majd a Stradone Antonio Provolón vásároltak házakat. A harmadrendi központot egészen a 17. század közepéig folyamatosan bővítették adományokból, majd az 1625-ben elkészült templomot Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Ennek emlékét őrzi a klarissza templom bejárata fölött ma is látható Szent Erzsébet-szobor. 

A harmadrendi közösségi élet a napóleoni hódítások ellenére is tovább folyt Veronában, s ezidőtájt az Antonio Provolón élő asszonyok már elzárt életet éltek, egységes, fekete ruhát viseltek. Később leányok számára magániskolát nyitottak. A 19. század végén mint kegyes nővérek egyszerű társasága működtek. 1958-ban ismerték el az itt működő közösséget mint ferences klauzúrás nővéreket, majd 1987-től váltak hivatalosan a ferences másodrend részévé, azaz a ma is működő klarissza közösséggé.

Forrás: Alessandro Corradi: A Verona con Francesco – Un cammino tra i luoghi francescani in città, Verona Fedele Editrice, 2016

Forrás és fotó: Várkonyi Borbála

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
hirdetés
Vezető híreink – olvasta már?
eletunk-egyetlen-celja-odaadni-onmagunkat-istennek-rank-bizottakert-apor-vilmos-unnep-gyorben
Életünk egyetlen célja odaadni önmagunkat Istennek a ránk bízottakért – Apor Vilmos-ünnep Győrben

Május 23-án Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatott be ünnepi szentmisét Boldog Apor Vilmos püspök emlékére a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, Veres András győri megyéspüspök koncelebrálásával és a Győri Egyházmegye papságának részvételével.

13:26
csiksomlyoi-papalatogatas-elkeszultek-szektorbeosztasok-kiosztottak-belepoket
Csíksomlyói pápalátogatás – Elkészültek a szektorbeosztások, kiosztották a belépőket

A jegyek kézbesítésével a csíksomlyói pápalátogatásra regisztráltak számára immár az is egyértelművé vált, hogy ki honnan követheti a csíksomlyói nyeregben a Ferenc pápa által június elsején celebrált szentmisét. A Gyulafehérvári Főegyházmegye rövid összefoglalóját adjuk közre.

2019. május 23., csütörtök
Útravaló – 2019. május 24.

Útravaló – 2019. május 24.

Napról napra közreadjuk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Májusban Seregély István nyugalmazott egri érsek útravalóit olvashatják.

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. május 24.

Mai evangélium – 2019. május 24.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mt 1,18–23

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle