Szent Erzsébetet ünnepelték a nevét viselő veronai monostor szerzetesnői

2018. november 20. kedd 12:57

Az egyetemes Egyházban, így Olaszországban is, Árpád-házi Szent Erzsébet liturgikus emléknapját november 17-én tartják. A ferences harmadrend patrónájára és a nevét viselő klarissza monostor védőszentjére emlékeztek a veronai ferences család tagjai, triduum keretében.


KÉPGALÉRIA – klikk  a képre!

Ahogyan a háromnapos készület keretében elhangzott, nem számít a világtól való elzártság, egy klauzúrás monostor közössége is képes a befogadás és a párbeszéd kultúráját erősíteni a világban. E célból az idei ünnep tematikáját a migráció és a bevándorlás témaköre határozta meg, kapcsolódva Szent Erzsébet életéhez. Az Árpád-házi királylány is saját otthonától, családjától távol nevelkedett fel, nem saját akaratából hagyta el atyja házát, s a „száműzöttség” tapasztalatát később is átélte, amikor férje halála után el kellett hagynia Wartburg várát.

A szombati napot megelőző estéken Giuseppe Mirandola, a veronai Bevándorlók Pasztorációs Központjának vezetője munkatársaival rövid előadásokban foglalta össze a jelenkori társadalmat leginkább érintő jelenségből adódó kihívásokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak Veronában, de Veneto tartományban is általános a népességcsökkenés, s hogy egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik fenn tudnák tartani a társadalmat. Ebből a demográfiai krízisből segíthetnek kilábalni azok a bevándorlók és családjaik, akik itt telepednek le, és akik a társadalom részét képezik. Kiemelte azt is, hogy a közvélekedéssel ellentétben a menekültek és a más országokból érkezők több hasznot termelnek az állam részére, mint amennyit rájuk kell fordítani. A triduum további napjaiban is a dialógus és a befogadás fontosságára hívták fel a figyelmet a bevándorlókról kialakított kép árnyalásával. Bemutatták a veronai központ működését, megemlítve azokat a kisebb közösségeket, amelyek a világ minden részéről érkező menekültek lelki kísérésére jöttek létre, illetve hogy a különböző vallásokhoz és felekezetekhez tartozók számára lehetőség nyíljon az istenkapcsolat elmélyítésére.

A második találkozáson a Ferenc pápának az elvándorlók és menekültek világnapjára írt üzenetében szereplő három alapfogalomról esett szó: befogadni, megvédeni és integrálni. A befogadás elsősorban az önmagunkban való helyteremtést jelenti, a tiszteletet azokkal szemben, akik más kultúrából érkeznek és saját történettel rendelkeznek. A félelemmel ellentétben a megismerésre van szükség, a közös „játékban” való részvételre, amely során a velünk született előítéletek leomolhatnak. A pasztorációs központ munkatársa, aki családjával évekig élt Afrikában, arra bátorította a jelenlévőket, hogy merjék önmagukat adni a találkozásokban és merjenek találkozni a másik tekintetével, hiszen a megosztás és a tapasztalatok, kultúrák cseréje gazdagíthat bennünket. Elmondta, fontos észrevenni, hogy a bevándorló családok gyermekei két világ között egyensúlyoznak: saját családjuk kultúrájával már nincs kapcsolatuk, de a helyi közösségben sem találják a helyüket, mivel állandóan kívülállóként tekintenek rájuk. Ebben segítheti őket az, ha nyitott és befogadó közösségre találnak.

A harmadik napon ismét a találkozás kultúrájának fontosságára helyezték a hangsúlyt, amelyet keresztényként nem hagyhatunk figyelmen kívül. Ahogy Giuseppe Mirandola fogalmazott: az igazi emberség a találkozásban áll, amely a kereszténység lényege. Ennek kapcsán a vallások közötti párbeszédről szóltak, kiemelve, hogy a muszlimokra is úgy tekintsünk mint testvéreinkre.

Már hetekkel korábban elkezdték a készülődést az ünnepre a ferences közösséghez tartozó fiatalok, akik a szentmise zenei szolgálatát is végezték. Az utolsó vesperást követő előadásban a jelenlévők a ferences lelkiség gyökereivel ismerkedhettek meg, Szent Ferenc és Szent Klára szellemi és lelki örökségének kincseiből merítve Guido Ravaglia OFM, az Észak-itáliai Ferences Missziós Központ vezetője mutatta be a befogadás és az idegenekhez, rászorulókhoz való odafordulás fontosságát.

A vesperást követően a szerzetesnővérek fogadáson látták vendégül az ünnepen részt vevőket. Ennek Olaszországban azért van különleges jelentősége, mivel a klauzúrában élők szigorúbban megtartják a külvilággal, laikusokkal való érintkezés szabályait. A Szent Erzsébet-kolostor nővéreit is csak ritkán lehet látni, a portán rács választja el a látogatókat a klauzúrától, olyannyira, hogy beszélgetés közben nem lehet látni a szerzetesek arcát sem. Ugyanígy a templomban sem látható a klarisszák kórusa, amelyet a templomtér közepén elhelyezett oltár választ el a hívektől.

A feldíszített beszélgetőteremben mécsesek és díszrózsák fogadták a belépőket. A szentmisében Guido Ravaglia az idők jeleiről elmélkedett az evangélium alapján, majd Szent Erzsébet alakját állította a középpontba. A mise keretében elhangzott a Gaude felix Hungaria 15. századi Szent Erzsébet-himnusz is.

A klarisszák valóban szegénységben élik hétköznapjaikat: mindent, amijük csak van, ajándékként kapnak, és ajándékként adják tovább azoknak, akik arra rászorulnak. Ebbe a nyitott, szabad és önzetlen párbeszédbe hívnak mindenkit az egész napos szentségimádáson keresztül, s ez a legtöbb, amit a világnak adhatnak.

Verona belvárosának peremén, egy meglehetősen forgalmas utcában, alig észrevehető homlokzat mögött valóságos paradicsom bújik meg: a Magyarországi Szent Erzsébetről nevezett monostor (Monastero Santa Elisabetta d’Ungheria a Verona) ferences szegény nővéreinek (klarisszák) tízfős közössége éli itt csendes, rejtett, ám annál örömtelibb életét. Ha a kápolna kicsi, zöld ajtaja mellett megállunk, s szemünket a homlokzatra emeljük, észrevehetjük Szent Erzsébet alakját, amint bal kezében könyvet tartva fordul a járókelők felé, s ruhája takarásából előbukkanva egy kis puttó hinti rózsáit a lábai elé. Betérve a kápolnába egy igen egyszerű, az elmúlt művészettörténeti korok stílusjegyeit is magán viselő, a modern ízlés szerint felújított szakrális tér válik láthatóvá. A belépőt a csend és az Eucharisztia jelenléte érintheti meg. Sokan megfordulnak itt, akik munkába menet betérnek a reggeli misére, vagy „beugranak” napközben egy fohászra.

A klarisszák szerény monostora azonban nem csak a közösség liturgikus rendjébe engedi bekapcsolódni az arra vágyókat, hanem kis szigetként, lelki-szellemi oázisként mindazokat várja, akik nyitottak korunk társadalmi kérdéseire. Bár elzárt, csendes életet élnek, a klarisszák szívesen nyitják ki ajtajukat és szerveznek a közös gondolkodást segítő programokat, így például legutóbb Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájáról tartottak egy ferences szerzetes segítségével előadás-sorozatot, de a harmadrendhez tartozó családok találkozóit is befogadják a „gran parlatorio”-ként emlegetett teremben.

A klarisszák Szent Erzsébet-kolostorának múltja a ferences harmadrend veronai jelenlétének kezdetéig vezethető vissza. 1523-ban a harmadrendiek egy csoportja, vállalva a közösségi életet, a San Zeno in oratorio-templomban találkozott, majd a Stradone Antonio Provolón vásároltak házakat. A harmadrendi központot egészen a 17. század közepéig folyamatosan bővítették adományokból, majd az 1625-ben elkészült templomot Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. Ennek emlékét őrzi a klarissza templom bejárata fölött ma is látható Szent Erzsébet-szobor. 

A harmadrendi közösségi élet a napóleoni hódítások ellenére is tovább folyt Veronában, s ezidőtájt az Antonio Provolón élő asszonyok már elzárt életet éltek, egységes, fekete ruhát viseltek. Később leányok számára magániskolát nyitottak. A 19. század végén mint kegyes nővérek egyszerű társasága működtek. 1958-ban ismerték el az itt működő közösséget mint ferences klauzúrás nővéreket, majd 1987-től váltak hivatalosan a ferences másodrend részévé, azaz a ma is működő klarissza közösséggé.

Forrás: Alessandro Corradi: A Verona con Francesco – Un cammino tra i luoghi francescani in città, Verona Fedele Editrice, 2016

Forrás és fotó: Várkonyi Borbála

Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk
hirdetés
Vezető híreink - olvasta már?
-koszonom-hogy-hazajohettem-osei-szulofalujaba-latogatott-michael-august-blume
„Köszönöm, hogy hazajöhettem!” – Ősei szülőfalujába látogatott Michael August Blume

Michael August Blume-mal, hazánk apostoli nunciusával és Veres András győri megyéspüspökkel, az MKPK elnökével ünnepelte az öröm vasárnapját Himod hívő népe és mindazok, akik a rábaközi faluba érkeztek december 16-án, advent harmadik vasárnapján.

2018. december 16. vasárnap
eljunk-ugy-hogy-annak-isten-is-oruljon-pal-feri-atya-az-oromrol
Éljünk úgy, hogy annak Isten is örüljön – Pál Feri atya az örömről

Pál Feri katolikus pappal, mentálhigiénés szakemberrel az örömről beszélgettünk a Gaudete vasárnap apropóján.

2018. december 16. vasárnap