Új tagokkal bővült a vendégváró kolostorok nemzetközi hálózata – Pannonhalma is feltöltődésre hív

Huszonhat kolostorral indul az 1999-ben alapított Klösterreich elnevezésű egyesület új szezonja. A turisztikai kezdeményezéshez Ausztriában huszonegy, a szomszédos országokban pedig további öt kolostor tartozik, amelyek a Kultúra – találkozás – hit mottót tűzték zászlajukra. 2018-ban új tagként csatlakozott a felső-ausztriai lambachi apátság, a csehországi želivi premontrei apátság, valamint a svájci disentisi női bencés közösség. Az április 11-i bécsi sajtótájékoztatón Michaele Pfeiffer-Vogl kármelita nővér, a Klösterreich egyesület elnöke örömét fejezte ki a szervezet nemzetközi bővülése kapcsán, és ezt egyben „óriási gazdagságnak” nevezte.

A Klösterreich egyesületnek jelenlegi tagjai: Altenburg, Geras, Göttweig, Heiligenkreuz, Herzogenburg, Klosterneuburg, Lilienfeld, Melk, Seitenstetten, Zwettl, Lambach, Kremsmünster, Schlägl, St. Florian kolostorai, valamint a linzi kármelita nővérek közössége; továbbá Admont, Rein, St. Lambrecht, St. Paul Lavanttalban, Wernberg kolostora és Stams. Külföldi tagok: Waldsassen (Németország), Disentis (Svájc), Pannonhalma, továbbá Raigern/Rajhrad és Želiv (Csehország).

A huszonhat kolostort összeköti, hogy mindannyian szívesen fogadnak vendégeket. A vendégfogadásnak és a szállásadásnak a legkülönbözőbb formái állnak náluk rendelkezésre: oktatóközpontok, egyszerű szerzetesi cellák vagy a közösséghez tartozó manufaktúrák. Egyszerű, egynapos látogatás keretei között vagy éjszakázással egybekötve, bárki szabadon részt vehet ezeknek a közösségeknek az életében, továbbképezheti magát, lelkileg elmélyülhet, helyrehozhatja egészségét, kulturális élményekben lehet része, vagy egyszerűen csak kikapcsolódhat a csendes és nyugodt körülmények között – fogalmazott Pfeiffer nővér.

A XII. század Mona Lisája

A most csatlakozott lambachi apátságot Maximilian Neulinger apát mutatta be. A bencés kolostort 1056-ban alapították. Az alapítás éveiről tanúskodnak a fennmaradt kultúrtörténeti emlékek, a román falfestmények az első kolostortemplom mai napig álló nyugati kórusában. Művészettörténészek egybehangzó véleménye szerint: „Ausztria XII. századi Mona Lisája Lambachban található”.

Az apátság szerzetesei többek között a lelkipásztori munkából is kiveszik a részüket. Az erdőgazdálkodás, a halgazdaság és a gasztronómia állandó bevételt jelent, és biztosítja a kolostor fennmaradását. Az archívum, valamint a kézirat- és zenei gyűjtemény egyértelműen tanúskodnak arról, hogy a lambachi kolostor régóta kulturális központ a régióban. Mindemellett képzési központként is funkcionál, ugyanis az apátsághoz tartozik egy gimnázium és egy kereskedelmi akadémia. „Ötszáz diák gondoskodik róla, hogy az apátság mindig élő maradjon” – mondta el az apát. Bőven van lehetőség emellett a vendégházakban visszavonulásra is, legyen szó akár személyes megpihenésről vagy lelki programokról.

Kolostor mint börtön

A csehországi Želiv kolostorának történelme korántsem mondható egyhangúnak, amint arról Jáchym Jaroslav Šimek apát beszámolt. 1139-ben alapították bencés kolostorként, tíz év múlva azonban már premontreiek lakták a cellákat. A huszita háború alatt kétszer is megtámadták a kolostort, mindkétszer kirabolták és felégették. A kolostor a barokk korban virágzásnak indult, ám a fellendülést egy 1712-es tűzvész újra derékba törte. A második világháborúban egy német középiskola és a német légierő vette birtokba az épületek egy részét. A háború után pedig az orosz hadsereg tartott rá igényt.

1950-ben a kommunista rezsim feloszlatta a közösséget. Az épületet börtönként hasznosították, 1951 és 1954 között több püspök és pap is raboskodott a cellákban, mások mellett a későbbi bíboros, František Tomášek és Karel Otčenášek püspök. 1956-ban gyógyintézetet létesítettek a kolostorban alkoholisták és pszichés betegek számára. A premontreiek végül 1991-ben kapták vissza az épületeket, hogy azokat újra benépesítsék.

Bencések Svájcban és Magyarországon

Disentis kolostora a svájci Graubünden kantonban az Alpoktól északra fekvő legősibb bencés kolostor. Története egészen 614-ig nyúlik vissza. Ennek megfelelően a kolostor múzeuma az elmúlt 1400 év kincseit őrzi. Ír és skót vándorszerzetesek járták a környéket a VII. század elején, amikor a frank származású remete, Sigisbert az akkor még lakatlan vidékre érkezett, és előbb egy remetelakot hozott létre, majd pedig a kolostort magát. Azóta a bencések jelenléte folyamatos a kolostorban. A szerzetesközösséget ma huszonnyolc bencés alkotja. 

A bécsi sajtókonferencián Dejcsics Konrád bencés szerzetes számolt be a pannonhalmi főapátság helyzetéről, amely néhány hete az új főapát, Hortobágyi Cirill vezetése alatt működik.

Pannonhalma a magyar egyházi és lelki élet egyik központi helyszíne. A már több mint ezer éve fennálló (996-ban alapított) és Tours-i Szent Mártonról nevezett apátságban ma mintegy ötven bencés él és dolgozik. Az apátság tulajdonképpen idősebb, mint a magyar állam – hangsúlyozta Dejcsics Konrád.

A szerzetesközösség otthont ad egy 230 fős gimnáziumnak és kollégiumnak, valamint egy papi idősotthonnak is. Az iskola magyar viszonylatban meglehetősen innovatívnak mondható – tette hozzá a magyar bencés szerzetes. – A kolostorhoz a kezdetek óta tartoznak gazdasági területek. Néhány évvel ezelőtt a turisztikai kínálatot is kibővítették. Jelenleg egy hotel építésén dolgoznak, a munkálatok 2020-ban fejeződnek be. A maga 300 ezer kötetével, melyek között értékes kéziratok és régi nyomtatványok is találhatók, az apátság a világ bencés kolostorainak egyik legnagyobb könyvtárával rendelkezik.

A szerzetesrendek DNS-e nemzetközi

Franziska Bruckner nővér, az osztrák női szerzetesrendek szervezetének vezetőhelyettese szerint a szerzetes mindig „egy hidakon átkelő” ember. A rendeknek genetikailag nemzetközieknek kell lenniük, sosem csak nemzetieknek. „Ezért csak üdvözölni tudjuk, hogy a Klösterreich tagsága, jóllehet a név nagyon is »osztrákosan« hangzik (a német Österreich és Kloster szavakból alkották – a szerk.), terjeszkedik, határokon ível át és nemzetközivé válik” – tette hozzá a nővér. Majd úgy fogalmazott, a történelem során még sosem fordult elő, hogy valakinek kárára vált volna, hogy „határokon túli szövetségesekkel” rendelkezik. A rendeknek a legkülönbözőbb helyzetekben kell hídépítőknek, közvetítőknek lenniük, a kolostoroknak és a rendházaknak pedig a találkozás helyeivé válniuk.

A mottót azonban – Kultúra, találkozás és hit – nem szabad wellnessként értelmeznünk – tette hozzá Bruckner nővér. – Sokkal többről van itt szó: „Az élet minden aspektusát magában foglaló kezdeményezés ez. Csak így tehetünk szert egy valódi, mély jól-létre, amelyet mindannyian keresünk, egy darabkára az otthonból.”

A kolostorokban pontosan a nemzetközi kilátások és a nemzetközi találkozások révén válik ez a mélyebb valóság érzékelhetővé, láthatóvá, átélhetővé. „Az ember nem saját maga körül kering, a Te felé fordul. Ezt bárki átélheti a Klösterreichban. Ez határokon át köt össze bennünket, nemzetközi szinten”– hangsúlyozta a nővér.

Fordította: Koszoru Péter

Forrás és fotó: Kathprees

Magyar Kurír