„Én vagyok a juhok kapuja”

Nézőpont – 2017. május 6., szombat | 16:00

Húsvét 4. vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 10,1–10)

Húsvét negyedik vasárnapján, a papi hivatások vasárnapján, a jó pásztor példabeszédének első részét halljuk a szentmise evangéliumában. Jézus tanítása tömör és világos: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, az tolvaj és rabló; a juhok ismerik a pásztor hangját, hallgatnak rá és követik őt. Az evangélista megjegyzi, hogy a hallgatóság nem értette meg a példabeszédet, Jézusnak meg kellett magyaráznia azt. Kisiskolásként a vakációban őrizhettem öcsémmel nagytatánk juhait, így nem idegen számomra a példabeszéd, de vajon mennyit s mit ért meg ma belőle az, aki esetleg csak messziről látott élő juhot?

Az akol fallal vagy kerítéssel bekerített, tető nélküli hely, ahol éjszakára a juhok védve vannak. Egy akolban több nyáj is éjszakázhat együtt. Az őrnek két dologra kell vigyáznia: arra, hogy a juhok ki ne jöjjenek, és arra, hogy ki megy be az akolba.

Reggel a pásztorok a kapunál jelentkeznek, és az őr – mivel ismeri – beengedi őket. Akit nem ismer, az csakis máshol, például a falon vagy a kerítésen átmászva tud behatolni, hogy megpróbálja ellopni a juhokat. „Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora.”

Jézus egyenesen az akol bejáratának mondja magát: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál.” Ez kivételt nem tűrő, kizárólagos törvény: Jézuson kívül nincs üdvösség az akolban lévő juhok számára.

Lenyűgöző, ahogyan Jézus egyetlen kijelentéssel, képpel figyelmeztet lelkipásztorokat és híveket: az a személy, aki nem rajta keresztül megy a juhokhoz, tolvaj és rabló; az akolnak az a juha, aki nem rajta keresztül jár ki és be, nem üdvözül.

Jézus a jó pásztor: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Az akol ajtajában a pásztor juhai érdekében jelentkezik. Azért, hogy jó legelőre vezesse őket. Amikor az őr beengedi, a pásztor szólítja juhait. Mindegyik juh ismeri saját pásztorának hangját és követi azt. A keleti pásztor nem tereli a nyáját, hanem előtte jár. A juhok követik a pásztort, mert ismerik a hangját. Idegent nem követnek, hanem elfutnak, mert a hangját nem ismerik.

Jézus szelíd pásztor. Szólít és hív, de nem terel. Követéséhez ismerni kell a hangját: behunyt szemmel, sötétben is. Anyakönyvezésem következtében még nem ismerem fel automatikusan Jézus hangját. A keresztség és a bérmálás szentségével megpecsételt lélekkel is el lehet csatangolni. Mindenki maga dönti el, hogy kinek a juha és kinek a követője akar lenni. Viszont, ha szabad akaratunkból nem bízzuk rá teljesen magunkat és nem követjük őt a legelőre, akkor nem lehet örök életünk. Az Úr Jézus nyájához tartozásnak egyik legszebb vonása a szabadság. Jézus senkit sem kényszerít nyájába.

„Én vagyok az ajtó a juhok számára” – mondja Jézus. „Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. (…) Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora.”

Jézus az ajtó. Csak őáltala, ővele és őbenne nyer üdvösséget nyáj és pásztor.

Kovács Gergely/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria