A papnövendék válaszol – Miért jó misére járni?

Tényleg, miért is jó misére járni? A pap miatt, vagy mert találkozhatok az ismerősökkel, vagy talán azért, mert megtudhatom a legfrissebb híreket a közösségről és a többi emberről?

Ennél talán sokkal egyszerűbb, de mégis nagyszerűbb a válasz. Képzeljük el a következő történetet. Élem az életemet, és elkövetek valami olyan dolgot, amit a törvény elég komolyan büntet. Kiderül, hogy én tettem. Megvannak a megfelelő bizonyítékok, minden ellenem szól. Ott állok a tárgyaláson – mint egy krimiben –, a bíró éppen kihirdetné az ítéletet, amikor a teremben tartózkodók közül valaki feláll. Ismerősnek tűnik, úgy tudom, hogy nagy tiszteletben álló ember hírében áll, aki feddhetetlen életet él, aki mindig segít másoknak, aki sok mindent tanít a többi embernek. Feláll ez az ember, és azt mondja, hogy hajlandó helyettem letölteni a kiszabott büntetést. Addig erősködik, amíg a bíró azt mondja, hogy ő megy a börtönbe, én pedig szabadon távozhatok.

Miután letöltötte a büntetést, megkapom a lehetőséget, hogy személyesen találkozhassak vele. Eddig nem ismertem, csupán csak a hírét hallottam, de azt, aki hajlandó volt helyettem vállalni a büntetést, azt mégiscsak meg akarom ismerni.

Amikor leülök vele szemben, elkezdi mesélni az életét, mesél arról is, hogy mit gondol a világról. Miközben mesél, látom rajta, hogy nem neheztel rám, nem ítélkezik, nem tesz megjegyzéseket. Furcsa mód csak szeretetet látok a tekintetében. Olyan szeretetet, amely képes volt meghozni ezt az áldozatot értem.

Jézus volt az a személy, aki felállt a tárgyalás alatt és vállalta értem a büntetést. Letöltötte helyettem a jogos „börtönt”. De Ő nem börtönbe ment, hanem meghalt értem, a bűneimért, hogy megkapjam a legnagyobb ajándékot: az üdvösség lehetőségét. Ezt hívjuk helyettesítő áldozatnak. Mondjuk úgy, hogy Jézus rendezte a számlát helyettem.

A szentmise pedig olyan alkalom, mint mikor megkapom a lehetőséget, hogy találkozzam azzal, aki börtönbe ment helyettem. Alkalom arra, hogy megismerjem Őt, hogy meséljen az életéről, és arról, mit gondolnak róla a többiek. És lehetőség arra is, hogy személyesen találkozzam Vele.

Az olvasmányokból és az evangéliumból megtudhatom, hogy az Őt körülvevő emberek mit mondtak róla, miket gondoltak Vele kapcsolatban, hogy mit tanított, és azt is, hogy kik voltak a barátai, tanítványai. Az evangéliumból megismerhetem a születése történetét, az életét, és azt, hogy miért, illetve kiért halt meg, valamint azt is, hogy miért adta oda az életét ÉRTEM, hogy miért szeretett, szeret ennyire.

És mikor találkozhatok Vele személyesen? Az Eucharisztiában, a kenyér és bor színe alatt. De ehhez a hit szemével kell rátekintenem, és ezt a hitet – az én döntésemmel együtt – megkapom Istentől. (A hithez kapcsolódó kérdésre adott választ ITT olvashatják.)

Természetes, hogy sokszor nem értem, hogy mi miért történik a misében. Ha azonban úgy veszek részt a szentmisén, hogy meg akarom ismerni Jézust – azt a személyt, aki kifizette helyettem a cehhet –, akkor olyan barátra, társra és tanítóra találok, aki sose fordul el tőlem, aki mindig ott van mellettem az úton, és aki mindig szeretni fog.

Hamarosan hazánkban rendezik meg az Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, ahol az Eucharisztiában jelen lévő Krisztust helyezzük figyelmünk középpontjába, valamint a szentmisét, ahol találkozhatunk vele. Már a most zajló felkészülési időszak is nagyon jó lehetőség arra, hogy elmélyedjünk a mise megismerésében, hogy még közelebb kerüljünk Krisztushoz. Ehhez videósorozatban is segítséget kapunk. 

Merjük megismerni Krisztust, mert Ő megadja a lehetőséget, hogy találkozzunk Vele. A kérdés az, hogy vagyok-e elég bátor ahhoz, hogy találkozzam Jézussal, aki mindent odaadott értem. Jézus nem másra vár, hanem RÁM, RÁD, MINDENKIRE személyesen, mert Ő mindenkiért vállalta a keresztet, nem másból, mint szeretetből. 

Ha ennyire szeretett engem, akkor miért ne akarnék válaszolni neki? Ám ehhez a válaszhoz teljes szívvel kimondott igen kell, egy igen, amiben ki tudom mondani magamnak, hogy Jézus, meg akarlak ismerni Téged.

Fotó: Pexels

Magyar Kurír