A vérrel könnyezés ereklyéjének liturgikus tisztelete

Az ereklye tisztelete a feltámadásba vetett hit tanúsága. Keresztényként nem a mindennapoktól független távoli eseményként tekintünk az örök életre és az üdvösségre, hanem minden megélt időt a teljesség részleteként tartunk számon. Ennek a virrasztó lelkületnek egyik hagyományos eleme a már üdvözült személyekre való emlékezés és a velük való kapcsolattartás.

Az ereklye általános értelmezése az elhunyt és a hitünk szerint biztosan üdvözült személyek testének, öltözékének vagy más közvetlenül velük érintkező tárgynak egy részlete, esetleg a kivégzésükhöz alkalmazott eszköz. A Katolikus Egyház nem ennek a tárgyi kultúrának tulajdonít tiszteletet, hanem annak a természetfeletti ajándéknak, amit az üdvözült személy megváltott emberi természete a hit útján elnyert és továbbadott. A feltámadásba vetett bizalmunk szimbolikus alkalmazása és értelmezése az örökkévalóságban kiteljesedő testvéreink ránk maradt földi emlékei, csontjai, vérük, ruhadarabjai, tehát jelképesen a közöttünk elkezdődött életük.

Az ereklyék alkalmazásával lebonyolított liturgikus szertartások a természetfeletti rend közösségével való rituális és személyes kapcsolattartás tanító eszközei. Arra figyelmeztetnek, hogy a szentek olyanok, mint mi és mi is olyanokká válhatunk, mint ők. Az ereklye által részlegesen leképezhető test és a természet velünk azonosítja a szentként tisztelt személyt; ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy akár az élete árán is fenntartotta a hitéből és az Egyház tanításából következő értékminőség szerinti magatartást.

A Boldogságos Szűz Mária személyével összefüggő ereklyetisztelet tartalma (a kultikus helyzetéhez hasonló módon) egyedülállóan különbözik más szentekétől, mivel Krisztus misztériumával bizonyos értelemben kizárólagos kapcsolatban van. Szent VI. Pál szavai szerint: „ ...[az Anyaszentegyház] Benne csodálja és magasztalja a megváltás legkiválóbb gyümölcsét, és mint legtisztább képben, örömmel szemléli benne azt, amivé válni a beteljesülésben maga is óhajt és remél.” Ez az örömteli szemlélés fejeződik ki a Mária-énekek teológiájában és leginkább Mária istenanyaságának dogmaként történő kihirdetésében (Efezusi zsinat, 431).

Az anyaság gondoskodó, közbenjáró és együtt érző magatartását fejezi ki a Győrben történt vérrel könnyezés csodája, ugyanis ezzel az ajándékkal és nálunk maradt jellel arra emlékeztet, hogy minden keresztény életét számon tartja és édesanyaként kíséri. Az írországi szenvedés emléke ma is aktuális. A keresztényeket és az általuk megélt értékeket gyakran éri méltánytalanság, mellőzés, kirekesztés vagy szélsőséges esetben gyűlölet. A vérrel könnyezés ereklyéjének liturgikus érintése a keresztényüldözéssel szemben tanúsított békés, de az önfeláldozásra nyitott ellenállásunk szimbolikus kifejeződése. Ebben a jelképes gesztusban Mária földi emlékével érintkező hitünk az ő engedelmességének ajándékával egyesíti zarándokoló és istenkereső természetünket.

A győri kegykép történetéről ITT olvashatnak.

Fotó: Németh Péter

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír