Adjuk vissza a képet Istennek – szabadegyetemi előadás-sorozat Pécsett

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szabadegyetemi konferenciasorozat őszi félévében az előadók minden alkalommal két fogalmat állítanak egymás mellé, vizsgálják azok tartalmát és viszonyát. Napjainkban egyre nagyobb szükség van a szavak jelentésének tisztázására, saját hagyományaink és kultúránk megértésére, a hit és a tudás egységének helyreállítására, hogy növekedhessen a hit, erősödjön a remény, és tökéletesedjék a szeretet.

„Az egyházhoz hozzákapcsolódik a művészet is. A számtalan gyönyörű műalkotás, templom egyértelművé teszi ezt a bensőséges kapcsolatot. Mégis időről időre jó átgondolni, hogy maga a művészet hogyan szolgálja az embert, legfőképpen a szakralitásban hogyan jelenik meg” – fogalmazott előadásában Udvardy György főpásztor, majd hozzátette: „A művészet, meggyőződésem, hogy önmagában szent. Hiszen a létből indul ki, a lét méltóságából, és abból, hogy az ember túlmutat önmagán, saját létén. Mégis hiba lenne egyenlőségjelet tenni művészet és szakralitás közé. A szakrális művészet egy leszűkített kategória, amely a liturgiában, istendicséretben, ahhoz kötődően jelenik meg, és mindemellett abszolút túlzó. Azért túlzó, mert Istenhez ez méltó.”

„Ősidőktől fogva a legkülönfélébb kultúrákban csak akkor volt értelme képet készíteni, ha az nem ehhez a világhoz tartozott, hanem egy másikhoz, a halottak világához, az istenek világához. A megváltás tudatával még nem rendelkező ember a maga erejéből a kép eszközével csak a mágiáig juthatott el” – mutatott rá Varga Ferenc szobrászművész.

„A keresztény ember számára a kép egy ablak, amelyen keresztül láthatóvá válik az Isten országa. Legalábbis az ikon teológiája szerint. Főleg a nyugati művészetben ezt aztán felváltotta egy másik kép. Az Isten arca eltűnt a képről, felváltotta a szép eszméje, az önérvényű kép. A mi korunkra képromboló korba értünk. Keresztény emberként ma is lehet tenni azért, hogy a képet visszaadjuk Istennek. Imádságos munkával ezt megtehetjük” – fogalmazott Varga Ferenc.

Vedres Csaba zeneszerző elmondta: „Valódi szakrális művészet csak az Istennel való személyes, élő kapcsolatból indulhat ki. Ez látszólag evidencia, de napjaink valóságában korántsem így működik. Fontosabb a szakma, a hagyomány, az aktuális világi trendeknek való megfelelés. Mitől lehet eredeti és korszerű egy művészi alkotás? Miért hatástalan a másodlagos forrásokból kiinduló szakrális művészet? Fontosnak tartom, hogy a szakrális zene napi szolgálattevőiről, a kántorokról is ejtsek néhány szót, mert szolgálatukkal különleges helyet foglalnak el a szent zene közvetítésében.”

A szabadegyetemi konferenciasorozat Férfi és nő címmel január 11-én folytatódik.

Forrás, fotó és videó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír