Adventi egyszerűség

2017. december 10. vasárnap, 12:00

Fehérváry Jákó OSB liturgikus jegyzetét olvashatják.

Adventi liturgiáink egyszerűsége, az orgona nélküli ének, vagy a virágdísz nélküli templom egy picit más, mint lelkünk nagyböjti lecsupaszítottsága. Ha a szent negyven nap valamiképpen az önként vállalt lemondást és a megváltó szenvedést állítja a figyelmünk középpontjába, úgy az adventi liturgikus üresség a várakozás, a befogadás, az örömteli reménység légkörét teremti meg a keresztény közösségben. Az egyik rendtársam, egy matematikus, a következőképpen fogalmazta meg ezt: ha a nagyböjt elé egy mínuszjelet teszek, akkor az advent elé egy pluszjelet tegyünk.

Amikor advent első vasárnapi szentmiséjén azt énekeltük: „Lelkem hozzád emelem, Uram”, akkor azt a hitünket, meggyőződésünket élesztgette a Szentlélek, hogy az adventi út során, majd annak a végén képesek vagyunk megérkezni Istenhez. De talán ez az út tanít meg bennünket arra is, hogy végső soron nem mi emeljük lelkünket Istenhez, hanem ő az, aki életünk ürességébe alászáll.

Advent a párbeszéd ideje. Nem a süketek párbeszéde. Isten hallgat, fülel szívünkkel dobbanó igaz vágyainkra, kéréseinkre. Ám ez csak úgy működik, ha mi is fülelünk, ha keressük Isten személyes üzenetét, hangját, figyelmeztetését. Kölcsönös meghallgatás, figyelem... A rorátékon csatlakozunk Mária várakozásához, amely az ő adventjét is jellemezte. Csöndes figyelem egy reményteli kérdéssel: ki fog megszületni?

Sokhelyütt az adventi reggeleken sötétben kezdődik a liturgia: ennek nem pusztán hangulatteremtő ereje van, hanem a csendes befelé figyelést erősíti meg. Az adventi koszorú, rajta a négy gyertyával, a 19. századból származó szokás, amely tulajdonképpen nem is liturgikus előírás, hanem inkább jó értelemben vett hívő folklór. Mint a hívő ember ébredő reményének kifejeződése, amely szépen beilleszthető a közös istentiszteletünkbe, és sajátos adventi színt kölcsönöz templomainknak.

Magyar Kurír 

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
-az-legjobb-arvahaz-amit-soha-nem-epitenek-meg-bojte-csaba-hatvaneves
„Az a legjobb árvaház, amit soha nem építenek meg” – Böjte Csaba hatvanéves

„Hatvan év – mi ez az évmilliárdokhoz képest, amióta a mennyei Atya a világról gondoskodik! És a szeretet gyakorlása amúgy sem olyasmi, amiből bárki nyugdíjba mehetne” – vallja a ferences szerzetes, aki január 24-én ünnepli 60. születésnapját. Hivatásáról, életútjáról kérdeztük Csaba testvért.

2019. január 23. szerda
zenari-biboros-az-artatlanok-lemeszarlasa-ma-is-zajlik-sziriaban
Az ártatlanok lemészárlása ma is zajlik Szíriában – Interjú Zenari bíborossal

Mario Zenari bíboros, szíriai apostoli nuncius január 21-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében beszélt a szíriai nép szenvedéseiről, és köszönetet mondott, amiért a magyar kormány támogatja a katolikus kórházakat. Ebből az alkalomból kérdeztük a szíriai helyzetről.

2019. január 23. szerda