A szinódusi folyamat sajátos újdonsága volt, hogy a pápa levélben tett fel kérdéseket a helyi egyházaknak. Ennek a kezdeményezésnek az volt a célja, hogy a valós helyzetek, élettapasztalatok alapján induljon meg a közös elmélkedés, gondolkodás. Ahogy a buzdítás bevezetőjében is kifejti, az ezen eredményeken alapuló, a szinódusi tanácskozások anyagát felölelő második fejezet célja az, hogy „két lábbal a földön álljunk” (6). Atyák megfontolásaihoz Ferenc pápa természetesen még hozzáfűzte azokat az aggodalmakat is, amelyek saját nézőpontjából fakadnak (31). „Egészséges dolog, ha figyelmet szentelünk a konkrét valóságnak, mivel »a történelmi eseményekben a Szentlélek késztetéseit s indításait fedezhetjük föl«, melyek által »az egyház mélyebben képes látni a család és a házasság kimeríthetetlen misztériumát«” (uo.; az idézet forrása: II. János Pál, Familiaris consortio, 4).
A második fejezet ezért tulajdonképpen a nehézségek és a kihívások sorát állítja elénk: tekinthetjük egyfajta kommentárral ellátott listának is. Az alábbiakban csak néhány fontosabbat emelünk ki ezek közül, a teljesség igénye nélkül:
(A család jelen helyzete)
– Növekszik az individualizmus veszélye, amelyhez hozzájárul még korunk túlhajtott ritmusa, a stressz, a kulturális és társadalmi hatások, „amelyek veszélyeztetik a tartós döntések lehetőségét” (33).
– Minderre nem reagálhatunk úgy, hogy feladjuk értékeinket, s alkalmazkodunk a morális és emberi hanyatláshoz (akár a divatot követve, akár kisebbrendűségi érzés által hajtva) (35). Alázatos és realista módon kell átadnunk ebben a világban a keresztény meggyőződést (36).
– „Sokáig azt hittük, hogy ha csakis a doktrinális, bioetikai és morális kérdéseket hangsúlyozzuk, még ha eközben nem is motiválunk a kegyelemre való megnyílásra, már elég támogatást adtunk a családoknak” (37). Hála illet minden családot, ami élete jó példájával tanúságot tett az evangéliumról.
– Ahogy a szinódus is megjegyezte, napjainkban egy nárcisztikus, instabil és változékony érzelgősség terjed el, amely az emberi kapcsolatokra is kihat (41).
– Az objektív rendben megfigyelhetők a demográfiai problémák (42), a hit elgyengülése (43), a méltó lakóhely hiánya (44). Ehhez hozzájárul még a családon kívül született gyermekek kérdése (45) és a migráció (46). Külön érzékenységet igényelnek a fogyatékkal élők, az idősek is.
– Vigyáznunk kell, nehogy „»indoktrináljuk« [doktrínába zárjuk] az evangéliumot, a »másikhoz vágható halott kövekké« alakítsuk azt át” (49).
(Néhány kihívás)
– A két szinódust megelőző konzultációk számos útkeresésről és kihívásról tettek tanúságot, amelyek nagyon változatosak, nem lehet mindenestül egységesen kezelni azokat.
– Vannak az élet mindennapos szövetét érintő kihívások, mint a drogfüggőség és ennek járulékai, az erőszak (51), a családokat elgyengítő társadalmi-kulturális kérdések, a poligámia (52k), és bár történt előrelépés a férfi és a nő egyenjogúsága terén, itt is van még mit tenni (54k).
– Ugyanakkor számolnunk kell ideológiai kihívásokkal is, mint a gender-elmélet, s minden, ami ehhez kapcsolódik (56).
A fejezet végén a pápa a kolumbiai püspököket idézi (külön értéke a dokumentumnak a helyi egyházak tanítóhivatalainak a befogadása, a felölelése): „Ha sok nehézséget tapasztalunk is, ezek meghívást jelentenek arra, »hogy felszabadítsák bennünk a remény energiáit, hogy ezeket prófétai jelekre, átalakító cselekedetekre és a szeretet képzelőerejére fordítsuk le«” (57).
A dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.
Fotó: News.va
Török Csaba/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria