Az okostelefon feltalálója elnézést kér

Nézőpont – 2018. február 2., péntek | 19:57

„Sajnálom! Elnézést kérek a szörnyű károkért, amelyeket az én kíváncsiságom szabadított az emberiségre.”

Rocco Leonard Martino feltaláló, üzletember, író – emellett hívő katolikus, akit II. János Pál pápa ütött a Szent György-lovagrend lovagjává 1991-ben. Kanadában nőtt fel, a Torontói Egyetemen tanult matematikát és üzleti tudományokat, majd űrtudományból doktorált. Jelenleg az Egyesült Államokban él. Számos egyetemen adott elő, köztük a pápai Gregoriánumon is. Széles körű jótékonysági tevékenységet folytat, a Katolikus Egyház karitatív tevékenységét bőkezűen támogatja. Több katolikus intézmény, alapítvány és bizottság vezetőségi tagja.

Rocco Leonard Martino számtalan informatikai újítása között szerepel a CyberFone – az első okostelefon.

Az Aleteia nemzetközi katolikus portálon nemrég megjelent írásában elnézést kér találmányáért, illetve a kíváncsiságáért, amely ide vezetett. Úgy fogalmaz, az ő kíváncsisága tette okostelefon-függővé gyerekeinket, akik már nem tudnak a telefonjuk nélkül élni, nem tudnak nélküle egy családi étkezést végigülni. Szerencsére tanáraik elég okosak hozzá, hogy kitiltsák a telefont az osztálytermekből – talán a templomokban is ezt kéne tenni. Mindenesetre a szerző eltiltaná a telefonokat az ebédlőasztal közeléből is – csak egy a gond, hogy ő maga, és nyilván a felnőttek többsége szintén ott tartja evés közben a tányérja mellett, és gyakran megszakítjuk az étkezést egy-egy sürgős sms, halaszthatatlan e-mail miatt. Vagyis nemcsak a gyerekeinknek kell megtiltani, hogy telefonnal a kezükben üljenek az asztalhoz – hanem saját magunknak is.

A feltaláló elnézést kér, hogy találmánya tönkretette a beszélgetéseket. Gyakran látunk párokat vagy fiatalok egész csoportjait, akik sms-t írnak egymásnak, ahelyett hogy beszélgetnének – fogalmaz Rocco Leonard Martino. – Vannak párok, akik a nappaliban ülve üzeneteket váltanak, ahelyett hogy megbeszélnék egymással közös dolgaikat. Ezért különösen, „térden állva” esedezik bocsánatunkért a feltaláló.

Bocsánatunkat kéri azért is, hogy tönkretette gyerekeink egészségét, és talán a miénket is, hisz nem sokkal ezelőtt, ha például valami információra volt szükségünk, el kellett mennünk a könyvtárba, és órákig kutakodni, mire megtaláltuk a választ. Ma pedig a Google elvégzi az egész munkát helyettünk. Úgyhogy a Google jó kondiban van, mi magunk viszont hozzánövünk a kanapéhoz.

Azt is sajnálja, hogy a gyerekeink már nem hozzánk fordulnak kérdéseikkel, hanem a Google-höz – ez valóban veszteség.

Negyedszer pedig sűrűn elnézést kér, hogy a mutatóujjunk – a gyerekeinké és a sajátunk is – csontszerkezete átalakul, annak érdekében, hogy jobban tudjuk használni vele az érintőképernyőt.

Ötödször: mélyen sajnálja, hogy a jobb karunk – balkezeseknek persze a bal – megnyúlik, hogy jobban tudjunk szelfit készíteni, illetve hogy a szelfizéshez felöltött mesterkélt vigyor rögzül az arcunkon.

Rocco Leonard Martino elnézést kér mindezekért, és „megnyugtatóan” közli: ennél cifrább dolgok is jönnek. A következő tíz évben drámai változásoknak lehetünk tanúi. Az Egyesült Államokban minden otthonban lesz robot; akár az elnökválasztáson is indíthatunk robotot – Új-Zélandon már folynak a kísérletek politikus robot, virtuális politikus létrehozására.

A műholdak száma megszaporodik a következő pár évben, úgyhogy tényleg mindenki elérhető lesz. „El tudják képzelni, akkor mennyiszer szakad meg a családi ebéd, amikor a világ minden tájáról özönlenek majd az üzenetek? Családi ebéd? Az mi?”

„A második reneszánsz korát éljük – hívja föl rá a figyelmet a szerző –, és nem lehet megállítani.”

Azoknak pedig, akik nem hajlandóak neki megbocsátani az okostelefonért és a számtalan egyéb felfedezésért, azt javasolja, lépjenek be a régi időkhöz visszatérést propagáló szervezetbe, melyet most fog elindítani: „»Csigaposta« (hagyományos posta) és füstjelek, gyalogos közlekedés és ló vontatta kis kocsik – bónusz trágya a virágágyások számára. A tagság egyetlen feltétele, hogy le kell mondani a mobiltelefonról. Készen állsz a belépésre?”

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria