Az üdvösség életadó ereje

2018. június 23. szombat 16:00

Keresztelő Szent János születése – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 1,57–66.80)

Keresztelő Szent János születése megidézi az ószövetségi nagyokat. A filiszteus elnyomatás idején Mánoah meddőnek tartott felesége fogant és megszülte fiát, Sámsont, aki nazír lett (Bír 13). A királyság születését megelőzően pedig Elkána szintén terméketlennek gondolt felesége, Hanna került csodálatos módon áldott állapotba. Fiát, Sámuelt Isten szolgálatára ajánlotta fel (1Sám 1). A nagy történelmi sorsfordítóknál mindannyiszor megmutatkozik az emberi tehetetlenség és lehetetlenség, amire az Úr a maga túláradó kegyelmével válaszol. A meddőségben mégis megfoganó anya, az új korszakot jelentő csecsemő születése és a felcseperedő gyermek Istennek szentelése ilyen értelemben egyetlen egységet alkot, és megrendítő erővel hirdeti meg az irgalmasság üzenetét. Hiszen az irgalmat jelölő héber szó az anyaméh (rehem) főnév többes száma: az isteni cselekvés lényege szerint mindig életadás. Minél nagyobb a veszedelem, minél gyötrőbb a szükség, a Mindenható annál túláradóbban ajándékozza meg övéit az új élet, az új áldás kegyelmével.

Amikor tehát Zakariás és Erzsébet fia napvilágot lát, és megkapja a János nevet – ami annyit jelent: az Úr megkegyelmezett –, a rokonok, a szomszédok, a barátok szinte önkéntelenül idézik fel a jól ismert bibliai történeteket, s kérdezgetik egymástól: „Vajon mi lesz ebből a gyerekből?” (Lk 1,66). Tudat alatt is tudja mindegyikük, hogy egy ilyen foganás és születés nem pusztán valamiféle biológiai életadás csodáját jelenti, hanem még inkább az isteni irgalom konkrét valóságba, az itt és most szövetébe való belépését nyilvánítja ki. Lehet, hogy egy újszülött nem tud még beszélni, mégis evangéliumot hirdet: „az Úr keze volt vele” (uo.). Ez ebben a pillanatban kétszeresen is igaz: egyfelől az örömhír hirdetésének héber igéjét az Ószövetség nemegyszer a fiú születésének hírül adására alkalmazza (Jer 20,15), másfelől a világra jövetel ez alkalommal szó szerint „bejelenti” a nagy szabadulást – hiszen előremutat egy második születésre. A próféta János már az első pillanattól kezdve, a puszta létével ígéret, jövendölés és hirdető.

Amikor tehát hat hónappal Jézus születése előtt megüljük Keresztelő Jánosét, az ünnep családias légkörében, örömében, meghittségében fel kell fedeznünk a hatalmas erejű Isten jelét. Közelít az ember felé, hogy megkegyelmezzen (János) és megszabadítson (Jézus), s mindezt a meddőségből életet fakasztó irgalom erejével valósítja meg. Ő valóban „Az üdvösség erejét támasztotta nekünk” (Lk 1,69).

Török Csaba

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Nézőpont
Vezető híreink - olvasta már?
nem-legenda-merce-kaszap-istvanra-emlekeztek-parbeszed-hazaban
Nem legenda, mérce – Kaszap Istvánra emlékeztek a Párbeszéd Házában

Kaszap István (1916–1935), a fiatalon elhunyt jezsuita novícius tiszteletére rendeztek emlékestet az Ars Sacra Fesztivál keretében a budapesti Párbeszéd Házában szeptember 17-én. Az esten a Parastúdió előadásával és kerekasztal-beszélgetéssel idézték fel a fiatal hitvalló emlékét.

2018. szeptember 18. kedd
berczi-bernat-ciszterci-apat-benedikalasat-unnepeltek-zircen
Bérczi Bernát ciszterci apát benedikálását ünnepelték Zircen

Szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján tartották az új ciszterci apát benedikálását Zircen. A szertartást Mauro Giuseppe Lepori generális apát végezte. A zirci ciszterci szerzetesközösség július 13-án választotta meg hat évre Bérczi L. Bernát eddigi kormányzóperjelt a monostor apátjává.

2018. szeptember 18. kedd