Elsőáldozások idején az Eucharisztiáról – Interjú Szeidel Péterrel

Nézőpont – 2017. május 27., szombat | 12:00

Az Egyházban május az elsőáldozások időszaka. Ekkor vehetik először magukhoz az Oltáriszentségben jelen lévő Jézust a gyerekek. Budapesten több mint száz éve áll egy templom, melynek középpontjában „különös módon” az Eucharisztia áll – ez az Örökimádás-templom.

Szeidel Péterrel, az Örökimádás-templom igazgatójával beszélgettünk munkájukról, miként vezetik közelebb a családokat, rajtuk keresztül a gyerekeket az Oltáriszentség imádásához.

– Ön templomigazgató, a Nyolc Boldogság Közösség papja, az Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága magyarországi küldöttje. Milyen különös feladata van egy papnak, aki az Örökimádás-templomban szolgál?

– A templom és az azt körülvevő intézmények történetével kezdeném. Nálunk a lelkipásztori szolgálat különös módon alakult, hiszen az első oltáregyletet 1849-ben alapították, Magyarországon 1859-ben Trautwein János és Cziráki Jánosné, Budapesten pedig Kanter Károly 1903-ban honosította azt meg – Országos Központi Oltáregyesület néven. Ők építették a templomot az akkori város határában, hogy a szegények közt szolgáljanak, s misszióként működjenek. Meg akarták mutatni, hogy milyen az a templom, ahol maximális hódolattal, tisztelettel, buzgósággal szeretnék körülvenni az oltáriszentségi Jézust. A templom mellett zárda is volt, ahol ötvennél is több nővér élt, ők részben a folyamatos szentségimádást végezték, de az Oltáregyesület révén nemek, korosztályok, sőt társadalmi rétegek szerint lelkigyakorlatokat is tartottak. A II. világháborút követően az Oltáregyesületet és a nővérek működését betiltották, így a három alapon működő lelkipásztori munka csupán a templom működésére korlátozódott.

– Ha megszűnt az Oltáregylet, nem működhettek itt a nővérek, kihez tartozott a templom?

– Az ellátás az egyházmegyéhez került, az Oltáregyesület lelkipásztori munkája valóban megszűnt, a nővéreket szétkergették. Az itt szolgáló papok az egyházmegye többi plébániájához hasonló munkát tudtak végezni. Tudjuk, a templom ekkor „menedékhelye” lett az embereknek. Itt megtalálhatták a békéjüket, igaz szót hallhattak. Bár a hatalom tiltotta vagy akadályozta a hitgyakorlást, mégis tömegek jártak templomba. Mivel az Örökimádás-templom soha nem plébánia volt, olyan papokat helyeztek ide, akik túl jó munkájuk miatt máshol nem lehettek plébánosok. Tompa Nándort kell például megemlítenem, aki a regnumi perben is szerepelt, vagy Blanckenstein Miklóst, aki hosszú éveken át szolgált itt. Ők sikerrel vezettek gyerek hittancsoportokat, sok elsőáldozójuk volt, hívekkel volt mindig tele a kápolna is.

– Mit hozott a lelkipásztori munkában a rendszerváltozás?

– 1989 után az emberek hit iránti lelkesedése alábbhagyott. Ebben az időszakban jelentkeztek az első komolyabb paphiányok. Csányi József atya volt ekkor a templomigazgató. Különös karizmája volt a gyerekekhez, de a templom látogatottsága jelentősen csökkent. Nem járt már annyi család, fiatal, gyerek a templomba. Ebben a helyzetben érkeztünk mi, a Nyolc Boldogság Közösség tagjai ide. Székely János atyától – aki immár esztergom-budapesti segédpüspök – vettük át a templomot. Ő az itt töltött tíz hónap alatt olyan folyamatokat indított el, amelyek révén – ha lett volna ideje –, biztosan felvirágoztatta volna ezt a helyet. Ilyen örökséget vettünk mi át, ezt próbáljuk továbbvinni. Ha lehet ilyet mondani, a közösségemmel hagyományos, de „szentségi pasztorációt” folytatok. Nekünk ez a karizmánk.

– Mit jelent pontosan a szentségi, eucharisztikus lelkipásztorkodás?

– Mint minden lelkipásztori munkának a középpontjában, így a miénkben is a szentmise áll. Ez nem újdonság, hiszen az egész Egyházban így van. Mi azt azonban a teljességében próbáljuk megélni. Igyekszünk minden pillanatára odafigyelni. A szentmise teljes egészét próbáljuk méltó módon végezni, különösen figyelünk az Úr akaratára. A szentmiséből egyenesen folytatódik a szentségimádás. E kegyelmet éljük mi meg. Nem csupán az átváltoztatás pár másodpercére, vagy az áldozás utáni perc csöndjére koncentrálunk, hanem az Oltáriszentség imádásával ezeket a pillanatokat meghosszabbítjuk. Az eucharisztikus lelkipásztorkodás, melyet mi végzünk, más, mint a többi plébánián. Olyan katekézist próbálunk adni, amely nem helyettesíti az iskolai katekézist, hanem azt kiegészíti a szentségi felkészítéssel – a lelki életre, az imádságra és az eucharisztikus Jézusra jobban koncentrálva. Egy esztendeje működik nálunk a gyermek szentségimádó csoport. Havonta egy vasárnap, délelőtt fél órán át húsz-harminc gyerek vesz rajta részt. Mivel legtöbbjük még elég kicsi, a szülőkkel jönnek, akik szintén részt vesznek a szentségimádáson. A szentségimádásban a gyerekek megtapasztalhatják a személyes találkozást Jézussal.

– Honnan jönnek a templom hívei?

– A templom a város központjához közel van. A kerület épül, fejlődik. Sokan jönnek az itt lakók közül. A közelben egyetemek is vannak. A hallgatók közül is egyre többen térnek be hozzánk imádkozni. Sokan kérésekkel fordulnak hozzánk. Ezek meghallgatása, a segítség megadása is lelkipásztori munkám része. Egyre több fiatal jön hozzánk, akik közül többen már családosok. Örülnek, hogy itt biztos pontra találnak. Száz évvel ezelőtt missziós templomnak gondolták az alapítók e templomot, ma is az, a maga kis közösségével, lelki életével. A közösségépítésben egyre komolyabb szerepet vállal az 1990-ben újjáéledt Központi Oltáregyesület, mely egy éve indította el a lassan országosan ismert Eucharisztikus Élet Mozgalmat.

– Visszatérve az elsőáldozásokhoz: milyen szabályok szerint járulhat valaki először az Oltáriszentség vételéhez?

– Az egyházmegye előírásai ezt megfogalmazzák, mely az Egyház utasítása is. Ennek egyik alapja, hogy 8-9 éves legyen már a gyermek, azaz bírjon önálló értelemmel. Ha már „bírja az értelmét”, akkor legalább kétéves hittani előkészítést kell kapnia. Ez részben az általános hitoktatást jelenti, de külön kell az elsőáldozásra is készülnie. Ezek alapján szokták harmadik osztályos általános iskolás korban kiszolgáltatni a szentséget a gyerekeknek. Nálunk az eucharisztikus lelkipásztorkodás alapján azt szeretném, ha három feltétele valósulna meg az elsőáldozásra való felkészülésnek. Részvétel havonta egyszer a gyermekmisén, ugyanígy a gyermek szentségimádáson, illetve az elsőáldozásra való katekétikai felkészítő órákon. Ezek a gyerekek megkapják azt a plusz hitbeli megtapasztalást, melyet a Jézussal való személyesebb találkozásra vezető lelkipásztori munkánk adhat nekik.

– Hogyan fogadják a fiatalok ezt a többi plébániától kicsit különböző hitéletet?

– A fiatalokkal körültekintően kell bánni. Csupán egy példát említek: az egyik családból egy kisfiú nagyon lelkesen járt ministrálni. Ilyen volt a gyermek szentségimádások alkalmával is. Most, hogy kamaszodik, már nem annyira buzgó. Édesapjával megbeszéltük, tiszteletben kell tartanunk érzéseit, semmit nem szabad erőltetnünk. A fiú továbbra is eljön a családdal a templomba, de kicsit visszahúzódóbb. Mi pedig türelemmel várjuk, hogy saját meggyőződése alapján vegyen majd részt a templom életében, ne elriasszuk, hanem szeretettel magunk mellett tartsuk őt. Nem szabad semmit rákényszerítenünk. Se a szülőknek, se nekünk, papoknak. Csak a kölcsönös tisztelet és szeretet vezethet eredményre ebben a helyzetben.

Fotó: Merényi Zita

Bókay László/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria