Helyettesíthető-e az ember? – Beszélgetés a mesterséges intelligenciáról a Sapientián

Egy évvel azután, hogy a KETEG misszió és képzés elnyerte a Joseph Ratzinger–XVI. Benedek Vatikáni Alapítvány „Tágabb értelem” címmel kiírt pályázatának díját, a képzés munkatársai elindították azt a beszélgetéssorozatot, melyben kerekasztalhoz ültetik egyes, a közérdeklődés középpontjában lévő tudományágak képviselőit a teológia, illetve filozófia jeles művelőivel.

Első alkalommal Varga Péter automatizálási és robotikakutató és Rojkovich Bernadette orvos, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke volt Pigler Mónika Míra OP teológus, filozófiatanár beszélgetőpartnere, moderátorként pedig Süveges Gergő szerkesztő-műsorvezető működött közre.

A beszélgetés előtt kérdeztük a sorozat egyik szervezőjét, Baritz Laura domonkos nővért a rendezvény céljáról. Rámutatott: az emberek fejében homályos kép él arról, hogy mi a mesterséges intelligencia. Ezt a képet főleg a sci-fi határozza meg – fogalmazott Laura nővér. Ezért tartották fontosnak, hogy kérdéseket vessenek fel, párbeszédet indítsanak, információkat adjanak arról, miről és hogyan gondolkodjunk, amikor a mesterséges intelligenciáról beszélünk.

A beszélgetés egyik résztvevője, Varga Péter villamosmérnök-kutató az egészségügyi informatikai rendszerek tervezése, optimalizálása területén szembesült a mesterséges intelligencia felvetette kérdésekkel: Helyettesíthetjük-e az orvost? Kinek a kezében van a döntés? A szakember elmondta, hogy még gyerekcipőben jár a mesterséges intelligenciával rendelkező rendszerek szabályozása. Ennek kialakítása széles körű párbeszédet igényelne, a kormányok mellett a civil szerveződések részvételével. A kutató rámutatott, mennyire eltér az orvoslás területén alkalmazott rendszerek európai és amerikai szabályozása. Míg nálunk minden felelősség az orvosé, addig Amerikában – főként a gazdasági szereplők hatására – a diagnózist a gép adja. Varga Péter úgy látja, mindkét szabályozás rejt magában veszélyeket. Európában az orvos segítségként kap mesterséges intelligenciát, berendezést, de a felelősség az övé. Ez a helyzet megköveteli tőle, hogy az adott rendszert teljesen átlássa, megbízzon benne. Amerikában a gép határozza meg, hogy mit kell csinálni, s erre az ügymenetre akkor is rá van kényszerítve az orvos, ha látja, nem jól dönt a gép. A szakember úgy véli, az orvos helyettesíthetősége a jövőben is kétséges. A munka minőségében sokat tud a gép segíteni, de a gyógyítás komplex folyamat, nehezen modellezhető. Sok benne a szubjektív elem, a tapasztalatra támaszkodó megérzés. Meghatározó az emberi tényező, így például a bizalom is. Varga Péter úgy véli, az orvostudomány lesz az utolsó terület, ahol az embert géppel lehet helyettesíteni.

A kutató a társadalmi struktúra átalakulásában látja a legnagyobb veszélyt: a mesterséges intelligencia révén átszerveződik az ember feladata, másfajta munkát kell végezni, mint az intelligencia használata nélkül. „Ha társadalmilag nem jól dolgozzuk fel, lesznek olyan rétegek, melyek alkalmazása hasznából kiszorulnak. Főként azok, akik nem tudnak hozzáformálódni ahhoz az igényhez, amit a fejlődés az emberekkel szemben támaszt. Arról kell elgondolkodni, mi lesz a társadalmi integrációval, hogy a robotok előnyös módon épüljenek be a társadalomba.”  A szakember szerint szükség van a tudományterületek párbeszédére, vitákra, csak így fognak tisztázódni a kérdések. 

Fotó: Hámori Kinga

Trauttwein Éva/Magyar Kurír