Igazi hitbeli találkozás volt a pápával – Ternyák Csaba az ad limina látogatásról

Nézőpont – 2017. december 1., péntek | 10:56

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagjával, Ternyák Csaba egri érsekkel Somogyi Viktória beszélgetett a Vatikáni Rádióban. Az interjú szerkesztett változatát adjuk közre.

– Érsek atya régi vendég a Vatikáni Rádióban. Hosszú időn át tartózkodott Rómában a Pápai Magyar Intézet rektoraként, a Papi Kongregáció titkáraként, ezt megelőzően pedig Rómában tanult. Milyen érzés újra az Örök Városban lenni?

– Róma, Egyházunk központja, itt él Szent Péter utóda, itt temették el Szent Péter és Pál apostolokat, és ez segít bennünket abban, hogy eligazodjunk, miért is jövünk Rómába. Tudjuk, hogy a magyarok számára különösen fontos ez a város, de minden katolikus hívő számára az, éppen emiatt, hiszen az apostolok sírjához látogatunk, és megerősödhetünk az ő hitük által.

– Az előző napon a Szentatyánál jártak a magyar püspökök, ott kezdték meg az ad limina látogatást. Milyen tapasztalat volt az Ön számára a Szentatyával való találkozás?

– A találkozás előtt egy közös szentmisén vettünk részt, így indultunk a pápához, és azon a szentmisén azért imádkoztunk, hogy a hit szemével tudjunk tekinteni a Szentatyára. Csak így válik egyértelművé ugyanis, hogy számunkra ő az egység jele, Péter apostol utóda, ő a mai Péter. Vagy, ahogy Sienai Szent Katalin mondta, ő az édes Krisztus a Földön. Ezek az emelkedett szavak a ma emberétől kicsit távol állnak, de amikor kijöttünk a Szentatyától, az volt az érzésünk, hogy Sienai Szent Katalin jól fogalmazta meg azt, amit a pápáról el akart mondani saját kora emberének.

A pápával való találkozás – ahogy erről beszélgettünk is egymás közt – nagyon mély nyomokat hagyott bennünk. Az ő közvetlen magatartása, testvéri nyitottsága mondhatni lefegyverző volt. Olyan kedves, annyira figyelmes volt, amikor érdeklődéssel hallgatta beszámolóinkat. Minden hozzászólásból kiragadott néhány kulcsszót, arra külön reflektált, aláhúzta annak a fontosságát, és ehhez fűzte gondolatait. Igazi hitbeli találkozás volt. Azt éltük meg, hogy a Szentatya maximálisan betöltötte a velünk való találkozás során azt a küldetését, ami minden pápa küldetése, hogy megerősítse a testvéreit a hitben. Testvérként fogadott bennünket, apostolutódokként, püspöktestvérekként, akik között kétségtelenül ő az első, de nem számon kérő módon szólt hozzánk, nem beszámoltatott minket, hanem mindenki szabadon elmondhatta azt, ami a szívén van, vagy beszámolhatott arról a területről, amely az ő felelősségi köre a püspöki konferencián belül. Így a találkozó végére nagyszerű kép bontakozott ki a pápa számára is a magyar egyházról, és ugyanígy a mi számunkra is. Az ad limina látogatás csodálatos élménye az, hogy megélhetjük a pápával való egységünket, és ugyanakkor egymás között is megtapasztaljuk az egységet, azaz elmondhatjuk, ha egységben vagyunk a pápával, akkor egymás között is sokkal erősebb lesz az egység.

– Minden ad limina látogatás előtt az egyes püspöki karok tagjainak a saját egyházmegyéjükről el kell küldeniük a Szentszékhez egy átfogó anyagot arról, hogy az előző ad limina látogatás óta milyen változások történtek, hogyan alakul az egyházmegye élete. Érsek úr néhány szó erejéig betekintést enged az Egri Főegyházmegye életébe?

– Sok területen történt fejlődés, sajnos azonban egyes területeken visszafejlődés is tapasztalható. Például a papok létszámában: mi, akik papként szolgáljuk a híveket, kevesebben vagyunk, mint korábban. Ugyanakkor örömmel számolhattam be arról, hogy a szeminaristáink száma nem csökkent, sőt talán kicsit emelkedett is. Reménykedjünk abban, és imádkozzunk érte, hogy a kispapjaink ki is tudjanak tartani és meg tudjanak erősödni a hivatásukban!

Ismert terület, az Egri Főegyházmegye jellemzője a katolikus iskolák jelentős száma. Az utóbbi hét-nyolc évben jelentősen megnőtt iskoláink száma. Több olyan intézményünk van, amelyhez néhány kisebb iskola is tartozik. Körülbelül húszezer gyermek tanul a főegyházmegye által fenntartott katolikus iskolákban. Vannak azután szerzetesrendek, egyéb egyházi fenntartók is, akik a mi területünkön működnek. Közel kétezer pedagógus dolgozik az iskoláinkban. A közelmúltban tartottunk a hitoktatóknak egy több napos konferenciát, ahol, bár nem tudott mindenki eljönni, így is közel háromszázan voltunk együtt. Ők a papok után a legelkötelezettebb munkatársaim, kiváló pedagógusainkhoz hasonlóan.

Éppen ezen a délelőttön került szóba a Püspöki Kongregációban, hogy mennyire fontos a világiak szerepe az Egyházban. Az előbb említett számok arról beszélnek, hogy volt miről beszámolnunk.

– A mai papságnak milyen lehetőségei vannak az új evangelizáció területén a társadalomban?

– Nagyon fontos ez a kérdés, és látom a paptestvérek munkájában, hogy rendkívül sok kihívással szembesülnek. Az egyik ezek közül az a teher, ami azért nehezedik rájuk, mert fogyatkozó létszámban látják el a szolgálatot, ugyanakkor a hívek elvárják tőlük, hogy minden plébánián álljanak helyt, minden templomban legyen szentmise. Ez sajnos nem megvalósítható. Éppen ezért nagyon hálásak vagyunk, hogy jelentős számban sikerül akolitusokat bevonni a szolgálatba. Az állandó diakónusok mellett ezek a lelkipásztori kisegítők nagyon sokat segítenek a papságnak, így ők részben felszabadulnak arra, hogy az evangelizációban jobban jelen legyenek, és hogy ne csak a meglévő híveinket szolgálják, hanem azok felé is tudjanak fordulni, akikkel korábban nem volt kapcsolatuk.

Konkrétan arról van szó, hogy az iskolák, amelyeket az Egri Főegyházmegyében és másutt is az Egyház átvett, új munkaterületet nyitnak meg a paptestvérek számára. Hiszen ezen intézmények révén papjaink sokszor olyan pedagógusokkal, szülőkkel is kapcsolatba kerülnek, akiknek korábban nem voltak szoros kötődéseik az Egyházhoz. Lehetőségként élik meg a lelkipásztoraink, amikor ezek az emberek jelentkeznek náluk a szentségi felkészítés igényével: keresztelések, házasságrendezések vannak, és ezt ők is örömmel élik meg. Azt tapasztalják továbbá, hogy ennek révén a helyi társadalom szívébe kerülnek. A papra az iskolában is szükség van, ahol lelkivezetői szolgálatot látnak el. Nem ők az intézmény vezetői, de lelkipásztorként ott vannak és segítik a diákokat és az ott dolgozó embereket.


Lejegyezte: Körössy László

Fotó: Egri Főegyházmegye

Forrás: Vatikáni Rádió – a hangzó anyag ITT érhető el

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria