Isten otthona az otthontalanok között

Kiskarácsony ünnepén az evangéliumi szakasz feleleveníti a születéstörténetet. Az otthonát kényszerűen elhagyó, Betlehemben szállást nem talált Szent Család találkozik a nomád pásztorokkal. Minden szereplő idegen, peremre szorult. Így még nyomatékosabbá válnak a János-evangélium prológusának szavai, melyeket a karácsonyi ünnepi misében hallhattunk: „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1, 10–11).

Közvetlenül az ősszülők bűne után az Úr így szól Ádámhoz: „a föld átkozott lesz miattad” (Ter 3,17). A szójáték (adamah: termőföld) arra mutat rá, hogy az Isten által áldásul, ajándékul szánt mindenség maga is belerokkan az ember bűnébe. Ahogy megjelenik az önzés, a birtoklás, a hatalomvágy, minden megromlik. Ferenc pápa hangsúlyozta: korunk ökológiai válsága alapvetően antropológiai válság (Laudato si’,101–136). Az ember szívében rejlik az oka annak a megannyi bajnak, ami emberi és természeti világunkban körülvesz minket. Ennek az állapotnak egyszerre valós és jelképes kifejezése az otthontalanság. Hiszen miért válnak emberek földönfutóvá? Honnan a kirekesztés, a háború, a szegénység és az éhség, ami miatt milliók róják planétánk úttalan útjait? Hogyan lehetséges, hogy közös házunkban oly sokan – emberek, állatok, növények – nem találnak helyet maguknak, s szenvednek, meghalnak, egész fajok pusztulnak ki és tűnnek el végleg? A válasz újra és újra az emberhez, az ő megbetegedett szívéhez vezet vissza minket.

Jézus, amikor otthontalanként születik, s elsőként a nomád pásztorokkal találkozik, világossá teszi, kiknek az oldalán áll Isten. Nem is lehetne ez másként, mert a Szentírás így tanít: „A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak” (Bölcs 1,13–14). A pápa joggal választotta tehát az idei béke világnap témájául az erőszakmentességet: a megváltás hite tőlünk is olyan magatartást kíván, mint amilyennel a Béke Fejedelme (Iz 9,5) érkezik közénk. Isten otthona az otthontalanok között van. A béke önzésünk, igazságtalan rendszereink, birtoklásvágyunk és érzéketlenségünk, bezárt szívünk legyőzésében áll. Abban, hogy a cselekvő irgalmasság útjára lépünk. Ez ugyanis a nyolcadik napon a körülmetélésben adott név logikája: Jézus, Isten megszabadít, otthont ad mindannyiunknak. Ehhez azonban nekünk is azok oldalára kell állnunk, akik mellett már öröktől ott van az Úr.

Török Csaba/Magyar Kurír