Ki az a hét nő, akiknek a neve szerepel a szentmisekánonban?

Ha az átváltoztatás után a pap eucharisztikus imaként az „egyes”, ismertebb nevén a római kánont imádkozza, akkor választhatja azt is, hogy a szentek egy rövid felsorolását is felolvassa a liturgikus cselekmény szent szavai előtt és után. Egy ősi névsorról van szó, amely nagyon keveset változott az évszázadok alatt.

Az első lista a Szűzanyát, Szent Józsefet, a tizenkét apostolt és a korai Egyház tizenkét másik szentjét emeli ki. A konszekráció után a pap tizenöt másik szentet sorol fel, köztük hét nőt.

Kik ezek a nők, akiket az Egyház kiválasztott arra, hogy megemlékezzék róluk a szentmisén, azon a szertartáson, amelyet keresztény életünk forrásának és csúcsának tartunk?

Szent Felicitász: Felicitászt, a 2. századi fiatal várandós rabszolganőt a rómaiak üldözték keresztény hitéért, és Szent Perpétuával együtt halálra ítélték, társaikkal együtt egy amfiteátrumban haltak meg a cirkuszi játékok során.

Szent Perpétua: Perpétua karthágói nemes asszony volt, és ugyanabba a börtönbe vetették, mint Felicitászt, amikor nem volt hajlandó megtagadni keresztény hitét. Naplószerűen vezetett feljegyzéseket egészen a halála napjáig. Beszámolója halálát követően évszázadokon át nagyon népszerű volt.

(Szicíliai) Szent Ágota: Ágotát, a fiatal lányt, aki már nagyon korán Jézust választotta jegyesének, a 3. században vádolták meg azzal, hogy keresztény, és vetették börtönbe. Válogatott kínzásokat élt túl, ám végül belehalt a gyötrelmekbe. Nagy tisztelet övezte a korai Egyházban, és úgy tartották, hogy az ő közbenjárása mentette meg szülővárosát, Cataniát, amikor az Etna kitört egy évvel halála után.

Szent Lúcia: A 3. században született Lúcia fiatalon Krisztusnak ajánlotta szüzességét, de édesanyja nem volt ennek tudatában, így férjhez akarta adni. Lúcia ezt megtagadta magánfogadalma miatt, majd a férfi, akinek feleségül ajánlották, feljelentette kereszténysége gyakorlásáért. Ez borzalmas mártírhalálhoz vezetett: a szemét kiszúrták, mielőtt megölték volna. Vértanúsága után Lúcia tisztelete gyorsan elterjedt Európában, különösen Skandináviában.

(Római) Szent Ágnes: Ágnes gazdag, előkelő szülők gyermekeként született a 4. században Rómában. Ő is Istennek szentelte magát, és lemondott a házasságról. Tizenkét évesen ítélték halálra szüzességi fogadalma és keresztény hite miatt. Nevének jelentése „bárány”, ünnepén minden évben két bárányt megáld a pápa – ezek gyapját nagycsütörtökön nyírják le, hogy pallium készüljön belőle, amelyet egy új metropolita érsek viselhet aztán a vállán.

Szent Cecília: Ágneshez, Lúciához és Ágotához hasonlóan Cecília is egy 2. századi nemes hölgy volt, aki Istennek ajánlotta szüzességét. Házasságra kényszerítették, de védőangyala segített neki, hogy megőrizhesse tisztaságát. Végül halálra ítélték keresztény hitéért. Zenei tehetsége miatt a zene védőszentjeként lett széles körben ismert. Úgy tartják, hogy gyakran hallott dallamokat a mennyből.

Szent Anasztázia: A 4. században élt római özvegy férje halála után a jótékonyság és a keresztény hit gyakorlásának szentelte életét. A Diocletianus alatti keresztényüldözés idején ölték meg hite miatt. Emléknapja december 25., így összekapcsolódott karácsony ünnepével.

Forrás: Aleteia

Fotó: The Catholic Church of England and Wales

Magyar Kurír
(asz)